A Lélek segít

Á

ház rossz irányba indult, és egyre messzebb és egyre mélyebbre jutott (2Krón 28,16-27). Minél jobban eltávolodott az Úrtól, annál jobban belegabalyodott a bálványimádásba és az életbe. Egyre zűrzavarosabb és kapkodóbb lett az uralkodása ennek a királynak. Aki letér az Úr útjáról, vagy egyáltalán rá sem lép, az belekavarodik az életbe. Egyre több olyan helyzet alakul ki, amiben tehetetlenné válik, amiben meg kellene látnia, hogy képtelen megbirkózni a gondokkal. Ezeken keresztül Isten is keresi, mert az Úr nem mond le az eltávolodottról sem, Ő meg akarja menteni, így azután a háborús fenyegetés is azt szolgálja, hogy hívja segítségül Istenét. Amikor bonyolódnak a dolgok, lássuk meg, ezek jelzések, álljunk meg és forduljunk bűnbánattal az Úrhoz. Merjük elismerni, segítségre van szükségünk. A vérfolyásos asszony tizenkét évi kudarc után felkeresi Jézust azzal a hittel, hogy elég, ha a ruhája szegélyét megérinti, és gyógyult lesz. Ezzel a tettel kifejezte, hogy semmi nem tudta rendbe hozni az életét, ezért az Úrhoz fordul. Azt is látja, ez az utolsó esély, és ő élt vele. Ragadjuk meg mi is a lehetőséget, éljünk a felkínált segítséggel, és kapaszkodjunk ma is az Úrba.

Áház azonban nem él ezzel a lehetőséggel, a bűn megvakította, és nem látja, hogy egyedül atyái Istene oldhatja meg életét. Nem látja, hogy az Úrtól jön a szabadulás. Egyre többen támadnak Júda ellen, és Áház ahelyett, hogy az Úrhoz fordulna, Asszíria királyát hívja segítségül. Hányszor fordulunk mi is különféle emberi eszközökhöz, barátok, ismerősök, szakemberek véleményét kérjük, és nem Istenhez fordulunk. Az emberi összefogásban, a politikai kapcsolatokban bízik Isten helyett. Azonban ez sokba kerül neki, mert a világ felkínálja ugyan a segítséget, de mindig nagy árat kell fizetni érte. Isten ingyen kínálja nekünk kegyelmét és segítségét. Csak hívni kell, és Ő kész megszabadítani, az ár pedig nevének dicsőítése. Minden kincset Asszíria királyának adott, még a templom kincseit is, de ez sem segített, az asszír király nem megsegítette, hanem ő is ellene fordult. Így jár az, aki az Úr helyett bálványokban, idegenekben, hatalmakban bízik - azok becsapják és ellene fordulnak. A bűnnek mindig ez a módszere, segítőként jelentkezik be, de rabló és gyilkos lesz belőle. Totálisan kifosztja áldozatát. Erre a mintára működnek a szenvedélybetegségek is. Segítségként, stresszoldóként, szórakozásként használjuk őket, ám segítség helyett sanyargatókká válnak.

Az az elszomorító, mennyire meg tud sötétedni az ember. Ez az óriási vereség nem az élete átgondolására, bűnbánatra serkenti, hanem ismét más nép isteneihez fordul. Nem akarja meglátni, hogy azok hazug istenek, azok nem élnek, nincs náluk erő és hatalom. Becsapja magát, és azt gondolja, Damaszkusz istenei majd megsegítik. Valami hasonló van a mai ember szívében is, neki is az kell, ami a másiknak van, mert úgy véli, ő is attól lesz boldog, azzal alakul jól az élete. Elkötelezte magát a bálványok mellett, az Úr házát pedig tönkretette és kifosztotta. Úgy tűnik, azért mélyedt el egyre jobban a bálványimádásban, mert úgy vélte, hogy mindez a bukás és vereség azért következett be, mert Izráel Istene nem segítette meg. Bár meglátnánk, hogy a romlás azért következik be, mert elhagytuk az Urat. Azonban gyakran mi inkább Istent tekintjük bűnbaknak, ahelyett, hogy magunkba szállnánk és felismernénk, minden miattunk van.

Az Úr Jézus tanítványa nem e világból való - ebben a világban él, de mégsem tartozik hozzá, mert ő már Jézus Krisztushoz tartozik (Jn 15, 18-27). Van különbség a tanítvány és a világ között. Azért lehetünk tanítványok, mert Ő kiválasztott minket magának, mégpedig ebből a világból. Én is a világban voltam, de az Úr kihívott onnan. Sőt, ha Ő nem hívna, ma is ott lennénk.  A világból csak az Ő szabadítása által ehet kikerülni.

Sőt, Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy a világ üldözni fog bennünket, mert soha nem leszünk számára elfogadhatók. Igen, ha az egyház hű Jézushoz, akkor őt is üldözni fogják. Miért? Mert a szolga nem nagyobb az ő uránál, vagyis ha Jézust bánthatták, követőit is támadni fogják. Mégis elfeledkezünk erről. Mi arra vágyunk, hogy a világ kedves legyen, udvaroljon, elfogadjon, s ha támad, megsértődünk. Pedig ha méltón képviseljük Isten országát, összeütközések is lesznek, mert a világ nem tudja elviselni a hívők életét.

Az Úr azonban elküldte Szentlelkét, hogy ne egyedül kelljen megvívni harcunkat, hiszen a mi erőnk magában mit sem ér. Azonban a Lélek segít bizonyságot tenni, sőt maga is vallást tesz az Úrról. Mert az a mi feladatunk, hogy életünket sem féltve tegyünk vallást Isten szeretetéről, földre szállt kegyelméről, az új kezdet lehetőségéről. Az élet jobbra fordulása csak Jézus által lehetséges. Kapaszkodjunk az Úr kezébe, éljük a kegyelmet.

 Szentlélek, végy körül bennünket

1. Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, Készíts neved imádására, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hiszszük, a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

2. Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. :/: Hisszük, hogy az új ember szíve saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szívünkben világot, Forró buzgóságot.

3. Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket :/: A sok hiábavalóságtól, E csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyökeret verjen, Gyümölcsöt teremjen.

Isten áldásával.