A
|
templom javítására adott adományok
összegyűjtése közben minden pénznél nagyobb kincsre, Isten törvényére lelnek
(2Krón 34,14-28). Júda lelki mélységét mutatja az is, hogy a Szentírás elveszett,
be volt falazva a templomba. Talán műtárgynak vélték korábban, amit meg kell
őrizni az utókor számára, ezért az ellenség elől elrejtették, befalazták.
Szomorú, hogy senkinek nem hiányzott, jól elvoltak nélküle. Talán már teljesen
el is felejtették. Sok ember számára ma sem több a Biblia, mint egy régi kor
írott emléke. Sokan elfeledkeztek róla,
úgy kezelik, mint műemléket, amelynek minden művelt ember könyvtárában meg kell
lennie, de nem az élet beszéde számukra. Ezért azután lelki anorexiások is
sokan, hiszen lényüket nem táplálják, mert az egyetlen táplálék, ami a lelki életünket
erősíti és megfelelő állapotban tartja, az Isten beszéde. Az Úr Jézus is azt
hangsúlyozta a pusztában, hogy az ember attól ember, hogy nemcsak kenyérrel,
hanem Isten minden Igéjével is él. Milyen helyet foglal el az életemben Isten
igéje? Kéznél van? Táplálkozom belőle?
A megtalált iratból felolvasnak Jósáfátnak, és ő ruhája megszaggatásával,
tehát bűnbánattal fogadja a törvényt. Fontos ebben a mozzanatban, hogy elismeri
maga fölött Isten törvényét, nem a sajátjait helyezi mindenek fölé, hanem
aláveti magát Isten akaratának. Hogyan fogadom én az Úr szavát? Kész vagyok
mindenkor így reagálni rá? Van bűnbánat a szívemben és alárendelem magam neki?
Az ételt sem elég elkészíteni, majd felszolgálni, el is kell azt fogyasztani.
A király nem marad meg a ruha megszaggatásánál, hanem továbblép, érdeklődik,
hogy mit jelent a könyv üzenete a számára. Jósáfát már nem érti Isten Igéjét,
de szeretné megérteni, ezért egy prófétanőhöz küldi embereit. Nem baj, ha
mindjárt nem értjük az Igét, ne hagyjuk abba az olvasást, hanem kérdezzük meg, mit jelent mindez. Mindig a magam számára keressem Isten akaratát, magamnak
olvassam, és tegyek meg mindent, hogy meg is értsem. Van, amikor nekünk is meg
kell kérdezni mást, egy előttünk járó hívőt, vagy kézbe kell venni egy bibliamagyarázó könyvet. Fontos a személyes hozzáállás - mit jelent számomra, amit
olvastam, mit mond nekem az Úr? A választ nem biztos, hogy azonnal megkapjuk,
de ha időt szánunk rá, meglesz az eredmény. Ne kerülje el figyelmünket az sem,
hogy egy prófétanőn keresztül kapja meg a király a választ. Már abban az időben
is hívott el az Úr női szolgálattevőt. Az is lényeges, hogy a király hitelesnek
fogadja el egy nő üzenetét. Micsoda alázat volt a szívében, hisz akkor nem volt
mindennapos a női próféta.
Az Úr válasza az, hogy mivel a király megalázta magát Isten előtt, vagyis
komolyan vette a törvényt, sírva tartott bűnbánatot, és hozzá igazította életét,
meghallgatja őt. A sírás kifejezi, a király saját magát is bűnösnek látja az Úr
előtt. Nemcsak a népben, a másikban lát hibát, hanem saját magában is. Az Ige
mindig az én szívemben munkálkodik először, a saját történetemről beszél velem, és nem másokéról. A magam bűneit kell meglátnom, felismerni, hogy nem mindig
másoknál, hanem nálam van a hiba. Ezt
többször is halljuk, de vajon komolyan vesszük-e, hogy nálam van a hiba, velem van a
probléma? Ha komolyan vesszük mindezt, változtatunk, Isten Lelke által.
Jézust továbbadják, nem találnak benne ítéletre valót a főpapok, ezért
Pilátus elé viszik (Jn 18,28-36). Ezzel Pilátus is lehetőséget kap Isten
kegyelmének felismerésére. Isten valóban azt akarja, hogy ne vesszen el egy
ember sem, hanem megtérjen és éljen. Így kapunk mi is lehetőségeket, nem
véletlenül találkozunk Jézussal, hanem azért, mert az Úrnak terve van velünk.
Azt akarja, hogy életre, üdvösségre jussunk a Fiú által.
Milyen csalárd és képmutató a szívünk - a zsidók gondosan ügyelnek, hogy
be ne lépjenek a római helytartóságra, mert tisztátalanokká lennének. Külsőleg
vigyáznak az ünnep szentségére, ám belülről gyilkos indulattal vannak tele.
Pogányokkal érintkezni nem lehet, de halálra ítélni az Isten Fiát, igen.
Döbbenetes, de nem így vagyunk mi is? Apró szabályokra ügyelünk, és közben
gyilkoljuk egymást. Az Úr leplezze le képmutatásunkat, és adjon belőle
szabadulást. Mert nem az a lényeg, hogy a hagyományoknak megfeleljünk, hanem,
hogy Jézus akarata szerint éljünk.
Pilátus kérdésére Jézus visszakérdez: „Magadtól mondod, vagy mások
mondták ezt rólam?”. Jézus arra kíváncsi, személyes meggyőződésből mondja-e,
amit mond. Mindig ez a lényeg, hitvallásunk meggyőződés vagy a megtanultak
felmondása. A személyes meggyőződésig kell eljutnunk, az az igazi élő hit,
amely saját megtapasztaláson nyugszik. Amikor magam is megtapasztalom mindazt,
ami az Igében van. Az igazi hit mindig személyes.
Az Úr határozottan bizonyságot tesz Pilátus előtt, hogy az Ő országa nem
e világból való. Ő az Atyától jött, és oda megy vissza. Mivel nem ebből a
világból való az Ő országa, másképp uralkodik, másképp oldja meg a problémákat,
mint mi. Rámutat, hogy az ember ilyen helyzetben katonai eszközökkel operál,
elveszi mások életét, csakhogy ő tovább élhessen. Jézus nem fordul ezekhez a módszerekhez,
hanem a saját életét adja oda másokért. Mivel a tanítvány is Jézus országához
tartozik, számára is ez a magatartás a minta. De vajon így élünk-e? Képesek
vagyunk-e a fegyveres védekezésről lemondani? Urunk nem él az erő alkalmazásával,
hanem az alázat és odaadás útját járja.
A Bibliát ha felnyitod
1.
A Bibliát ha felnyitod,
Mily nagy csodát mutat neked!
Megnyílik benne fenn az ég
S itt lenn a szíved és szemed.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
2.
E drága könyv tükör neked,
Megláthatod te szívedet;
Oly szennyes az s oly elveszett,
De Jézus által új lehet!
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
3.
Az Úr szerelme benne szól,
És zengve zúg Atyánk szava,
Az elveszettnek így mutat
Napfényes utakat haza.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
4.
Elmondja a kereszthalál
S feltámadás örömhírét,
Mint vitte végbe Jézusunk,
Mit kezdettől Atyánk ígért.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
5.
Új élet magva szent Igénk,
S e pusztán át a manna is,
A lábunknak szövétneke,
Amíg utunk hazánkba visz.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése