Csendben a kereszt alatt

J

ósiás halálát követően az  ország a nagyhatalmak játékszerévé válik, és ebben a helyzetben az aktuális királyok nem állnak a helyzet magaslatán (2Krón 36,1-10). Kapkodást látunk, kétségbeesést - nem maradt a jósiási irányvonalból, az ő határozottságából és hitéből semmi. Úgy tűnik, hogy pont a problémák, a nem várt események idején foszlik szerte a hitük. Rövid ideig uralkodnak a következő királyok, van köztük nagyon fiatal is, de abban nincs különbség, hogy Isten nélkül, az Ő akarata ellenére cselekszenek.

Mindhárom királyt az Úr teszi mérlegre, és bizony az ítélet negatív: gonosz jelzővel vannak illetve. Ez a gonoszság azonban nem emberi véleményt jelent; lehet, hogy a kortársak nem látták őket gonosznak, de az Úr szemében azok voltak. Miért? Mert nem Őreá támaszkodtak. Ebben a bonyolult nemzetközi helyzetben nem bíztak Benne, és nem kérték segítségét. Az elmúlt hetekben több olyan júdai királyról olvastunk, akiknek az Úr házába vezetett az első útja ellenséges támadás idején. Ők megtapasztalták Isten irgalmát és szabadítását.

Ezek a királyok nem bíztak Istenükben. De vajon mi bízunk-e a nehezebb időkben? Az Úrra hagyatkozunk-e, gondjainkat, bajainkat a kezébe helyezve? Gyakran ránk is a zavarodottság jellemző. Megrémülünk, ha gondok vannak, mert talán úgy véltük, a hívő embert elkerülik a nehéz időszakok. Fel kell készülni arra, hogy minket sem biztos, hogy elkerülnek az élet változásai, nem mindig úgy alakulnak az események, ahogy azt mi várjuk. Nem, mert mi is benne élünk ebben a világban, és ennek hatása van ránk is.  De jó, hogy ezeket a hatásokat is lehet az Úrral megélni, megharcolni. Nem szükséges egyedül cipelni a terheket. Sőt, mi már állandóan figyelhetünk Rá, és mégis hányszor elveszítjük békességünket. Nem tudunk Urunkra figyelni, túl nagy szerepet kap önmagunk, gyakran azt figyeljük, hogy személy szerint milyen a mi helyzetünk. Jó azonban, ha ilyenkor az Úr Jézusra tekintünk, de megfigyelhetjük Pál apostolt is. Mennyi szenvedésben, nélkülözésben, testi és lelki gyötrelemben volt része, mégis öröm, határozottság és hála sugárzik belőle. Ő megmutatta, hogy Jézussal lehet másként, nem szükséges összeroskadni a terheink alatt, hanem élhetünk boldog, kiegyensúlyozott, az Úrból fakadó, szolgáló életet.

Ennek a három királynak nem volt könnyű az élete, a nagy birodalmak vezetői határozták meg helyzetüket. Egyiptom és Babilon királyaitól függtek, és ők ilyen körülmények közt nem az Úrhoz fordultak, hanem emberi, politikai megoldásokat kerestek. Talán nem bíztak abban, hogy Isten ennek a helyzetnek is Ura, most is lehet Rá számítani. Olyan szomorú, amikor a hívők ugyanúgy elvesztik a fejüket, kiborulnak és fűhöz–fához kapkodnak, mint a nem hívők. A már említett Pál apostol még a börtönben is meg volt győződve a Feltámadott Úr jelenlétéről. Ő nem esett kétségbe, mert tudta, ha egyetlen munkatársa sincs vele, Úr vele van, mert Ő nem hagyja cserben övéit.

Mivel a királyok nem bíztak az Úrban, nem vitték tovább elődeik lelki reformjait, az egész ország mélypontra zuhant. Babilónia királya pedig a templomot is kifosztotta. Azonban ne gondoljuk, hogy Isten magára hagyta népét, és csak nézte, hogyan sodródik a széthullás, a pusztulás felé. Más bibliai iratokból tudjuk, hogy ebben az időszakban nagyon erős volt a prófétaság, Isten ezeken az embereken keresztül szólt a néphez, de ők nem hallgattak a prófétákra, és így nem hallgattak Istenre sem. A tragédia mindig akkor kezdődik, amikor nem hiszünk az Úrnak, nem vesszük komolyan, amit mond. Izráel története azt mutatja, hogy csak addig növekszik és ível felfelé a Isten népe élete, amíg mindenben hallgat Urára, és cselekszi, amit mond. Mihelyst leveszi tekintetét Istenről, és a környezetére figyel és  hozzá igazodik, megindul a bomlás. Most, amikor még szól az Ige, amikor még halljuk az Ő szavát, vegyük komolyan, és engedelmeskedjünk Neki. Mindenféle lelki és gazdasági válságból az Úr vezetésével van kiút. Vegyük komolyan az Úr Jézus szavait: Kövess engem. Ezzel megadta az irányvonalat, Ő halad elöl, mi pedig a lábnyomában lépkedhetünk. Ez nem olyan bonyolult feladat, ha ezt tesszük, minden helyzetből talpra tudunk állni, sőt, lesznek olyan nehézségek, amikbe bele sem kerülünk.

Az Urat megfeszítették (Jn 19,23-27). Az ég és a föld Királya a kereszten függ. Ez a kereszt, az Ő halála azonban életet jelent a számunkra. Ahogyan figyelem a kereszten teljes kiszolgáltatottságban levő Jézust, megdöbbent, hogy Isten Fia, mindeneknek Ura mennyire az Atyára bízta magát. Ebből kifolyólag nem azokra a dolgokra figyelt, amikre mi szoktunk. Először is, minden ruházatától megfosztották és egymás közt elosztották a katonák. A halálba ruha nélkül, személyes tárgyak nélkül megy. Nem rendelkezik vagyonáról, mert nem volt Neki. A világmindenség Urát ki lehet fosztani, szegényen és mezítelenül szenvedhet értem a Golgotán. Számunkra mennyire fontosak, sőt, gyakran ezek a mellékes dolgok a legfontosabbak. Előre meghatározzuk, milyen ruhában és hova temessenek. Jézus számára mindezek nem voltak lényegesek. Számára a legfontosabb földi élete utolsó pillanatáig az Atya akarata, a lelkek mentése. Még a kereszten is imádkozik és életet ment. Mert Ő valóban a Megmentő.

A kereszt alatt három asszony áll, a legnehezebb pillanatokban csak ők vannak jelen. A hős férfiak mind eltűntek, senki nincs Vele lélekben, azonban az Úr gondoskodott arról, hogy mégis legyenek Vele. Ez a három nő és János evangélista ott állnak keresztje mellett, ám nem ők törődnek Jézussal, hanem még most is Ő gondoskodik anyjáról és legfiatalabb tanítványáról.

Csendesedjünk el, és szemléljük Urunkat, engedjük, hogy Lénye átjárjon bennünket és a keresztről sugárzó erő és békesség formálja át a szívünket. Tartsunk közben bűnbánatot is, meglátva, mennyire magunk körül forgunk, mennyire csak az a lényeges, hogy minket milyen hatások érnek. Sokkal egyszerűbb helyzetekben sem tudunk így sugározni, egymásra odafigyelni, hanem mindjárt a magunk sebeivel, fájdalmával foglalatoskodunk. Pedig a mi sebeink nem hasonlíthatók Jézuséihoz. Legyünk ma egész nap Vele közösségben, figyeljük Őt, és dicsőítsük. Jézus dicsőítése pozitív hatással lesz ránk és környezetünkre is.

Jézus, világ megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást reménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem, Mondván: bűnöd elengedtem. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megérdemlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom: Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

Isten áldásával.