A
|
megtérése után hívő szívvel mindent
helyreállítani igyekvő Manassét fia, Ámón követte a trónon, aki mindent
igyekezett lerombolni, amit apja újjáépített (2Krón 34,1-13). Azonban csak két
esztendeig uralkodhatott, mert az Úr megállította. Nem engedte, hogy
visszavigye az országot a pogányságba. Két évet kapott, hogy jó irányba menjen,
hogy komolyan vegye Isten akaratát. Talán keveselljük, de a reformnak
folytatódnia kellett, másrészt Jézus majd elmondja a fügefa példázatát, amiben
a gazda egy év haladékot ad a fügefának, és ha nem fog teremni, kivágja. Mi
mindig sok időt akarunk, és minél többet kapunk, annál lustábbak leszünk.
Beleszürkülünk a bűnbe, a rossz szokásokba. Az Úrtól kapott időt azonnal ki
kell használni, hiszen azt az Isten országa építésére kapjuk. Jó, hogy kapunk
időt, dicsérjük érte az Urat, de ne éljünk vissza kegyelmével és irgalmával.
A fiatal Jósáfát nagyon elgondolkodtató, tinédzser éveiben nem közömbös,
és nem is a kortársaira figyel, nem a bűnök útján rohan, hanem Istent kezdi
keresni. Ez a fiatal király őszinte és nyitott szívvel keresi az Urat. Mert
lehet Istent is keresni, egy fiatal is elindulhat az Úr felé. A fiatalok érdeklődése
Isten keresésében kiteljesedhet, a tudásszomj a Vele való kapcsolatban is
megelégülhet. Isten országa oly gazdag, hogy egész életünk kevés a
megismerésére. A gonosz azonban könnyen eltéríthet más irányba, azt sugallja,
hogy az igazi tudomány Isten nélkül található. Pedig az igazi tudás, a tudás
teljessége Jézus Krisztusban ismerhető meg.
A mai napunkat is Isten keresésének szentelhetjük. Hogyan tegyük? Először
is csendesedjünk el, szánjunk időt az Úrra. Ez nagyon fontos, ne kapkodva,
rohanva álljunk az Úr elé, hanem szánjunk Rá időt, szedjük össze
gondolatainkat, ne engedjük őket elkalandozni. Az Úrral való igazi közösség
alapja az önfegyelem, az összeszedettség, azonban ebben is gyakorolni kell
magunkat. Ha mindez sikerül, kövessük Jósáfát példáját. Mi is tisztítsuk
meg az életünket a bálványoktól, mindazoktól a dolgoktól, szokásoktól, amelyek
elveszik időnket és figyelmünket az Úrtól. Ezt a munkát komolyan kell venni,
ezt tette a fiatal király is, személyesen felügyelte a bálványtalanítás
munkálatait. Gondja volt rá, hogy semmi ne maradjon belőlük, mert ha marad,
ismét elvonják a népet az Úrtól.
Tehát mindent távolítsunk el, ami megzavarhatná az Úrra való figyelésünket.
Ha ezt a lépést nem vesszük komolyan, nem lesz igazán mély a közösségünk az
Úrral. Ha mindezzel megvagyunk, kezdjük el folyamatosan olvasni valamelyik
evangéliumot. Lassan és szívünkön átengedve a legapróbb részletekre is
figyeljünk. Gondoljunk végig minden szót, és engedjük, hogy megszólaljon az
Ige. Ez a fajta olvasás megtisztítja lényünket.
Ahogy lélekben növekedett Jósáfát, úgy haladt előre az ország
megtisztításában, a templom és az istentisztelet helyreállításában. Az Igében
való növekedés tettekre serkent. Az Úr megláttatja velünk azt, amit tenni
kell. Máriának sem mondta senki, hogy
drága kenettel öntözze meg Jézus lábait, Zákeust sem utasította az Úr, hogy
rendezze dolgait, vagy adja vagyona felét a szegényeknek, mindez belülről fakadt.
Az Úrral való helyes kapcsolat inspirálta őket. Engedjünk mi is az Ige vezetésének.
Amíg Péter melegszik, addig Jézust vallatják (Jn 18,19-27). Amíg a
tanítvány kényelmére és önmagára ügyel, addig Jézus nyíltan áll ellenfelei elé.
A vallatóknak nem szolgáltat adatokat tanítványairól, sőt már a tanításáról sem
igyekszik meggyőzni a főpapot. A tanítás ideje lejárt. Ha valakit őszintén
érdekelt Jézus, volt rá ideje és lehetősége, hogy felkeresse. Annak idején
Nikodémus éjszaka ment Hozzá, megtalálta a módját annak, hogy Jézust
megismerje. Most, amíg tart a nap, kell rendezni életünket az Úrral. Ne
halogassuk, mert eljön az idő, amikor már hiába kérdezünk.
Most már a bizonyságtétel maradt, azoknak a vallomása, akik hallották
Jézust, és átélték tetteit. Ezáltal az Úr nagy jelentőséget tulajdonít tanítása
továbbadásának és a megtapasztalt gyógyulásról, szabadításról és bűnbocsánatról
való bizonyságtételnek. Tömören, most már az igehirdetésé a főszerep, arra kell
figyelnünk, illetve az írott Igére, ami alapján tájékozódhatunk. Ezért vegyük komolyan
az Ige hallgatását és a továbbadását is. Azért halljuk, hogy majd továbbadjuk, hisz az Úr ezek által munkálkodik a szívekben. Ma csodálatos lehetőséget
kaptunk, nagyon sokféle formában juthat el hozzánk az evangélium. Szinte ki sem
kell mozdulni otthonról, a világhálón is elérhetők istentiszteletek,
igemagyarázatok, bizonyságtételek, evangéliumi tartalmú írások. Vegyük komolyan ezeket, és engedjük, hogy Urunk formálja általuk az életünket.
Péter még mindig melegszik, pedig egyre forróbb a talaj a lábai alatt, és mégsem távozik. Érdekes, egyben figyelmeztető számunkra, ha nem a helyünkön
vagyunk, ha nem ott tartózkodunk, ahová az Úr állított, a világ, a gonosz
annyira megkötöz, hogy mozdulni sem bírunk. A bűnt, a szenvedélyeket, de még a
rossz szokásokat sem akkor hagyjuk ott, amikor akarjuk. Péter története erre
figyelmeztet. Magunkat csapjuk be, amikor azt gondoljuk, akkor távozunk, amikor
akarunk, akkor hagyjuk abba, amikor jónak látjuk. Nem így van. Péter sem tudott
elmenni, csak akkor fog majd vesztesen elkullogni, amikor a kakas
megszólal. Milyen jó is lett volna, ha
elfogadja, amit Jézus mondott neki, és nem bízott volna túlságosan magában. Az
Úr előre szól, vegyük komolyan, hallgassunk Rá, mert ha nem tesszük, már csak a
sírás marad. De nem kell idáig eljutni,
ha bízunk az Úrban, hallgatunk is rá. Jó tudnunk azonban, hogy még Péter
számára is van bocsánat, még ebből az állapotból is van kivezető út. Ne csüggedjünk,
és ne féljünk, mert számunkra is van megoldás, van kivezető út abból, amiben
éppen most vagyunk. Ne adjuk fel, hanem bízzunk Urunkban!
Van még számomra is bocsánat!
1.
Van még számomra is bocsánat!
Van Jézusom, Ő az enyém!
Nem mardos a bűn, sem a bánat,
Mint a fecske, ujjongok én.
Halálba’ hevertem, de Ő fölemelt,
Az életem ára a szíve vére lett.
A bűnöm, ó, Jézus, a bűnöm, ó, Jézus,
Nem vádol többé engemet.
2.
Ha kísértés hulláma tör rám,
Szembe velem Jézusom jő.
Roskaszt, tövises a keresztfám,
Hű vállára átveszi Ő.
S hazám felé utamat ha nem tudom,
Előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom.
A véred, ó, Jézus, a véred, ó, Jézus,
Felhőként vezet utamon.
3.
Az ég alját fürkészve nézem,
Hajnalcsillag felkel-e már?
Vigyázom és hallgatom ébren,
Hárfák hangja zendül-e már?
És én is elkezdem az én énekem,
Repesve, új hangon zeng dicséretem,
Mikor az Úr Jézus, az én Uram Jézus
Jön, hogy engemet felvegyen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése