Immánuel: Ne félj!

A várfal javításának befejezése után maradnak még elvégezni való faladatok (Neh 7,1-38). Mert mindig van tennivaló Isten országában. A falak készen vannak, de még az ajtókat is be kell állítani. Az ajtók fontosak, mert azon lehet ki- és bejárni. Az ajtó védelmet jelent - mi már tudjuk hogy az Úr Jézus az ajtó, a gyülekezet ajtaja, aki Rajta keresztül jár, az életre jut. Aki viszont nem az ajtón megy be, az tolvaj és rabló. Kapuőröket, énekeseket és lévitákat is szolgálatba állítottak. Teljesen meg van szervezve a kapuk védelme, most már csak az jöhet be, aki tiszta szándékkal érkezik. Így szükséges a szívünket és a gyülekezetet is védelmezni. Nem mindegy, mi jut be a szívünkbe, milyen tanítás, milyen szokás ver gyökeret bennünk. Mindent, amit látunk és hallunk, meg kell vizsgálni, csak azt vegyük komolyan, ami egyezik az Igével. Nehémiás a szolgálatba bevonja Jeruzsálem lakosait is. Ők is kiveszik a részüket az őrszolgálatból. Ez fontos, mindnyájunknak vigyázni kell a drága kincsre, ami ránk bízatott. Az evangélium óriási érték, nem lehet eldugni, de a disznók elé szórni sem szabad. Az őrzés sem volt kis feladat, hiszen nagy kiterjedésű volt a város, és nem minden ház lett még rendbe hozva. Nem minden zsidó jött haza a fogságból, így azután sok elhagyott üres épület állt szabadon.

Tehát a fogságot követően időre volt szüksége Isten népének a talpra állásra. Az időt és a lehetőséget megkapták, de élni is kell vele. Láttuk, hogy az időt megkapták, de az ellenség is igyekezett azt kihasználni, és mindent elkövetett, hogy megakadályozza a fal rendbehozatalát. Azonban Nehémiás vezetésével, az Úr kegyelme által minden nehézség ellenére befejezték a munkát. Nem az ellenségre figyeltek, hanem az élő Istenre, rádöbbentek, hogy ez fontos feladat, és kihasználták az időt. Mi is kaptunk időt a helyreállásra, a romok kijavítására, a rések betömésére: éltünk-e, jól éltünk-e ezzel a lehetőséggel, mert nem tudjuk, mikor lesz szükség az erős falak jelentette védelemre. Az ördög ma is mindent megtesz, hogy a lelki falak ne épüljenek meg, hogy az egyház nyitott legyen, és így minden szabadon beáradjon. Isten azonban lehetővé tette számunkra a belső, lelki építkezést, éljünk vele, mélyedjünk el az Igében, hogy a Szentlélek által egyre jobban megismerjük Urunkat. Akkor tudunk megállni a gonosz támadásával szemben, ha jól ismerjük Gazdánkat, az Ő országát és az Igét.

Az öreg János, amikor meglátja Jézus dicsőségét, nem bírja el, és önkéntelenül összerogy előtte (Jn 1,17-20). Mindez az ámulattól és a félelemtől történik, meglátja annak a Jézusnak az igazi lényét, akit a földön emberi formában ismert. Isten dicsőségének a jelenlétét a bűnös ember nem képes elviselni, de az Úr rátette jobb kezét és megszólította: „Ne félj!” Ebből megtudjuk, hogy Jézus nem félelemkeltés végett jelent meg, Ő nem megrémiszteni akar, hanem békességgel eltölteni és megerősíteni. A gonosz fegyvere az elrettentés, Krisztusé a megbékéltetés. Így közeledik hozzánk is - megérint, és érintése nyomán erő árad szét bennünk és alkalmasakká válunk a Tőle kapott feladat elvégzésére.

Ne félj, mondja az Úr, az Úr, akinek a kezében a hét csillag van, ami jelenti az egész világ fölötti uralmat. Ne félj, mert a látszat csal, te úgy látod, hogy a császár uralkodik a világ fölött, pedig én tartom a kezemben, mert nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Bár mi is mindig látnánk a hét csillagot kezében tartó Urat, akkor megbátorodnánk, mert felismernénk, hogy nem az aktuális kiskirályok kezében van az élet, hanem az élet és a halál Urának kezében.

A gyülekezetek Ura bemutatkozik, Ő az örökkön-örökké élő. Igaz, halott volt, mert meg lehetett ölni. Igen, meg lehetett Őt ölni, és sajnos az ember meg is tette, megölte az Isten fiát. Mert mi csak ölni, rombolni, pusztítani tudunk. A modern fegyverekre vagyunk büszkék, amik hangtalanul, észrevehetetlenül ölik az embert. Isten azonban tud helyreállítani, egyedül csak Ő képes a halálból is előhozni, újra felépíteni azt, ami elpusztult. Meg lehetett ölni Jézust, de nem lehet elpusztítani, vagyis Istentől nem tud megszabadulni, bármennyire is akar az ember. A legokosabb, ha bűnbánattal és alázattal leborulunk elé és segítségét kérjük. Meg kellene már látni kudarcunkat - nem vagyunk képesek igazán emberek lenni, nem tudunk jók lenni, Isten nélkül ez nem megy. Az Ő beavatkozására van szükségünk.

Jézust nem lehet kikerülni sem az élet, sem a halál dolgában, Nála vannak a kulcsok, az megy életre, aki számára kinyitja az ajtót. Ma még bemehetünk, ma még nyitva az ajtó, bár szoros az, nem fér be rajta minden. Csak az életünk megy át rajta, bűneink nélkül. Ebben a kapuban le kell hullani a bűn batyujának, mert Isten országába csak újjászületett szívvel léphetünk be.

János feladatot kap, a látottakat le kell írnia, mert ezek által nyer vigasztalást Isten üldözött, szenvedő népe. Az Úr üzenete ad erőt és bátorságot az élethez, a Hozzá való hűséghez, mert nem azt mondja, hogy ezután nem lesz Isten gyermekeinek problémája, hogy soha nem üldözik őket. A teljes Írás arról tesz bizonyságot, hogy sok nyomorúságon keresztül jutunk Isten országába. De ezen az úton az Úr mindig jelen van. A történések mindig az Ő kezében vannak, Az idő múlhat, az ember technikája fejlődhet, tudása növekedhet, de mindig Jézus marad az Úr. Ne higgyünk soha a látszatnak, mert a valóság az, amit ebben a könyvben és az egész Szentírásban olvasunk. Isten kezében van minden hatalom, és Jézus a föld királyainak fejedelme, akkor is, ha ők ezt nem veszik tudomásul.

Ó, ne félj, ne rettegj

Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok,

Ím, e szó utamra csillagként ragyog.

Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad:

Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.

Nem, soha magam, nem, soha magam,