A
|
zt látjuk mai
Igénkben, hogy csak hozzá kellett fogni az újjáépítéshez, és az szépen haladt
előre (Neh 3,33-38). Haladt, mert az Úr megáldotta a munkát. Nagyszerű látni,
hogy egy ember hitének és tenni akarásának milyen hatása van. Amit hosszú évekig
nem vettek észre, amit megszoktak és jó volt romosan is, annak most
önszántukból nekifogtak. Rádöbbentek, hogy nem kell a gonosz propagandájára
hallgatni, és nem jó, ha romosak a falak, használhatatlanok a kapuk. Bár mi is rádöbbennénk, hogy szükségünk van
kapura és falra, ami a világ hatásától megvéd. Fogjunk hozzá az építéshez az
Úr ereje által.
Nehémiás saját tapasztalatként veti papírra az ellenség reakcióját.
Mindebből látszik, hogy ő is aktív részese a munkálatoknak, nem csupán
irányítja a munkát, hanem maga is kiveszi a részét belőle. Szanballatot bosszantja,
ami történik, úgy gondolta, hogy örökre megbénították az Úr gyermekeit. Azt
hirdették, a zsidóktól már nem kell félni, fullánkjuk el van távolítva, azonban
az Úrnak van hatalma arra, hogy felrázza övéit, és cselekvésre ösztönözze.
Kérjük Urunkat, minket is rázzon fel Szentlelke által, hogy végre ébredjünk,
mozduljunk és éljük a jó hírt. Az ellenséget azzal tudjuk felbosszantani, ha
igyekszünk mindent megtenni az emberek lelki felrázásáért, a közömbösségből
való kimozdításért. A gonosznak nem tetszik, amikor rádöbbenünk arra, hogy nem
jó úgy minden, ahogy van, hogy nem kell beletörődni a helyzetbe, hanem lehet
változtatni. Isten segítségével lehet újrakezdeni, lehet a gonosz ellen
harcolni. Tulajdonképpen azért is vagyunk ebben a világban, hogy
jelenlétünkkel, az Úrnak való engedelmességünkkel bosszantsuk a sátánt. Az élő,
cselekvő közösség nagy bosszúságot okoz neki, mert ő azt akarja, hogy néma és
béna legyen Isten népe.
Szanballat gúnyolódik, mert nem tudja, hogy Istennek van hatalma újjáépíteni a romokat. A kövek is életre kelhetnek, kövekből is támaszthat az Úr
fiakat Ábrahámnak. A kövek életre kelnek, Isten Lelkének munkája által. Vagyis
van reménység, soha nem szabad feladni, mert még a kövek helyén is lehet élet.
A Szentírásnak pont ez a nagyszerű üzenete, hogy a teljesen lepusztult életből
is lehet még virágzó élet. Bibliával a kezünkben soha nem mondhatjuk, hogy
nincs tovább, hogy nem lehet itt már tenni semmit. Mit kell tenni? Felébredni,
megmozdulni a kényelemből, a lustaságból, mert legtöbbször nem az a baj, hogy
már nem lehet változtatni, hanem az, hogy nem akarunk változtatni. Már
eljutottunk a minden mindegy hangulatig, de még innen is van visszaút. A harmincnyolc
éve béna ember ott a Betesda partján már feladta, már nem akart semmit, és
akkor megállt mellette Jézus, és meggyógyult, újra járt és élt, és dicsérte az
Urat. Ha Ő megjelenik, minden megváltozik.
Nehémiás az Úr elé tárja a gúnyolódást, kéri, hogy Ő hallja meg, amit
mondanak rájuk. Tehát nem áll le velük szópárbajra, hanem végzi tovább a
munkát. Tovább építettek, mégpedig nagy kedvvel. Az idegen hangok nem vették el
a kedvüket és a lelkesedésüket, hanem dolgoztak tovább örömmel és hálával. A
gonosz pont azt akarta, hogy álljanak le vitázni velük, hogy a provokációra
válaszoljanak, mert akkor le fog állni a munka. Bizony, ez a trükk gyakran bejön velünk szemben, mert amikor ránk beszélnek, rágalmaznak, vádolnak, azonnal
kibillenünk békességünkből, és elkezdjük magunkat védeni. És amíg a magunk
védelmére figyelünk, abbamarad a szolgálat. Folytassuk mi is vidáman, amit ránk
bízott Urunk, és ne engedjünk a kísértőnek.
Tamás a feltámadás napján nem volt együtt a többi tanítvánnyal (Jn
20,24-31). Nem tudjuk, miért nem volt jelen. Annyira félt, hogy nem merte
felkeresni azt a helyet, ahol gyülekeztek? Vagy annyira csalódott, hogy nem
akart tovább tanítvány lenni? De mivel nem volt jelen, lemaradt az Úrral való
találkozásról. Ez azt jelentette számára, hogy továbbra is bizonytalanságban
maradt. Jó rendszeresen jelen lenni az alkalmakon, olvasni az igét, mert az Úr
ezek által jelenti ki magát, növeli hitünket és ad bizonyosságot számunkra.
Azonban egy idő után felkereste a többieket, de amikor bizonyságot tettek
számára, ő nem hitte el. Húsvéttól
kezdve a személyes bizonyságtételnek fontos szerepe van. Az evangélium
terjedése az ilyen vallomásokra épül, valaki elmondja azt, amit az Úr
cselekedett az életében, a hallgató pedig komolyan veszi, és hittel ő is
Jézushoz fordul.
Az Úr Jézus ismét megjelenik, mert számára Tamás, a kételkedő is
fontos. Az Úr számára te is fontos vagy.
Téged is keres, számodra is megerősíti, hogy Ő él. Tamás, amikor látja és
hallja Jézust, nem igényli a sebek tapintását, már hisz. Ez a hit tartalommal
teljes, ez nem formalitás, most már számára valóban Úr és Isten Jézus.
Mégpedig az ő személyes Ura. Azért keres az Úr, mert személyes Ura akar lenni
az életünknek. Ne légy hitetlen, hanem
hívő, vagyis higgy az Igének, higgy az Úr szavának, ne várj külön bizonyítékot,
hanem fogadd el, amit mond.
A cél: hinni, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia - ez a hit ad életet.
Nem elég hinni Istenben, hanem fel kell ismerni, hogy a názáreti Jézus az Isten
Fia, a Megváltó, aki által van bocsánat bűneimre. Ő általa mehetek az Atyához
és van örök életem. Nála nélkül nincs élet, nincs kegyelem.
Most úgy köszöntötte a tanítványokat, hogy: békesség nektek! Ezzel utal
rá, hogy a békességre szükségünk van, és lehetséges is abban a közegben, amiben
vagyunk, békességben élni. Jézus békessége minden élethelyzetben elérhető.
Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy
Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s
ég.
2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr
felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!
3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága;
A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.
4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a
holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.
5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása;
Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.
6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet,
Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.
7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő
szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.
8.
Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban
én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe
hódolásomat.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése