Az Úr van itt

A

 várfal elkészült, és ennek a ténynek nagy hatása volt (Neh 6,15-19). Az ellenségekhez is eljutott a hír, és rá kellett döbbenniük, hogy kudarcot vallottak, Isten népét nem lehet megakadályozni, mert az Úr neve által hatalmas tettekre képes.  A munka befejezése minket is a saját szolgálatunk, az Úrtól kapott feladatunk további végzésére serkent. Soha ne adjuk fel, hanem bízzunk úgy az Úrban, amint Nehémiásék tették. Az üldözések, támadások azért vannak, hogy megerősödjünk általuk a hitben.

Azt is megtudjuk, hogy az ellenség gonoszságának, állandó támadásának megvolt az eredménye. Bizonyságtétel lett belőle. Nemcsak a nép erősödött meg általa, és vált kitartóvá, hanem amikor az ellenségek meglátták az elkészült várfalalt, felismerték, hogy Isten segítette őket. A hűséges és bátor munka által az Úrról tettek bizonyságot, mert mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy olyan közegben csakis Isten segítségével lehetett elvégezni a javításokat. Emberileg nem volt esély, hogy sikerül a tettük, de az élő Úr is jelen volt, és részt kért a munkából. Igen, így van, Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk végbe. Isten gyermekei soha nem a képességük, tehetségük, saját erejük által jutottak előre, vittek végbe nagy dolgokat, hanem az Úr ereje és kegyelme által. A nagy dolgok mindig hit által valósulnak meg. Amikor hitből cselekszünk, hatalmas dolgok mennek végbe, amelyek bizonyságtétellé válnak. Minden nagy tettnek az a célja, hogy Isten nevét dicsőítse. Az egyháznak is az a szerepe, hogy élete, munkássága által az emberek felismerjék Isten jelenlétét. A nehéz helyzetekben való helytállás, egy súlyos betegség elhordozása is válhat bizonyságtétellé. Amikor az emberek meglátják, hogy abban az élethelyzetben másképp viselkedtünk, mint ahogy általában szoktak, felismerik, hogy az Úrban való élő hit által voltunk képesek helyt állni.

Megtudjuk még azt is, hogy a hazatért zsidók saját maguknak tették nehézzé a helyzetet. Mivel? A vegyes házassággal. Összeházasodtak a pogány népekkel, és általuk beszivárgott a hitetlenség, másrészt az ellenség őket is fel tudta használni a bomlasztásban. Ez a helyzet azért állt elő, mert nem vették komolyan Isten törvényét. Amikor nem az Ige irányítja mindennapjainkat, nehézzé válik az életünk. Minél jobban beszivárog a világ az egyházba, annál nehézkesebbé válik, az ellenség pedig könnyebben rombolhatja Isten gyermekeinek egységét, akadályozhatja munkáját. Figyeljünk mindig az Úrra, és ne engedjük a világ életmódját, szokásait beszivárogni mindennapjainkba.

János elmondja írása elején, hogy honnan, milyen körülmények közül ír (Jel 1,9-16). A Patmosz nevű szigeten tartózkodott, de nem önszántából, hanem a római hatalom akaratából. Oda száműzték, mivel nem volt kívánatos személy. Miért száműzték? Nem azért, mert vétett a törvények ellen, vagy gonosztevő lett volna, hanem azért, mert a tiltás ellenére vállalta Jézust. Hirdette a gyülekezetek számára, hogy a názáreti Jézus az Isten Fia, az Úr. Mivel ezt vallotta, nem volt hajlandó a császárt isteníteni, így azután eltávolították.

Ő a száműzetés, a szenvedés alatt is kapcsolatban maradt az Úrral - el lehetett őt távolítani Efézusból, de nem lehetett elszakítani az Úrtól, ő ott is Jézusra van hangolva. János már nagyon idős volt ebben az időben, de nem panaszkodik, nem siránkozik a fájdalmak, a bántások miatt, hanem felfelé figyel. Tudja, hogy a Jézussal való összeköttetést nem lehet még a császár embereinek sem megszüntetni.

János apostol ott is az Úrral van, megszólítható még ott is. Az Úr pedig meg is szólítja, így kiderül, hogy ez a helyzet sem véletlenül van, hanem az Úr vonja őt ki egy kicsit a forgalomból, hogy így jobban a Tőle való üzenetre tudjon koncentrálni. Itt álljunk meg, próbáljuk mi is meglátni, hogy az életünk nehezebb szakaszai sem véletlenek, az Úrtól vannak, mert általuk megszólíthatóvá akar tenni. Az egyre beszűkülő élet sem véletlen, a betegség ideje sem csak rossz lehet, mert átélhetjük az Úrral való találkozást. 

János lélekben volt az Úr napján, tehát nemcsak testben volt jelen, hanem egész lényével az Úrra figyelt. Mi gyakran csak testileg vagyunk jelen az istentiszteleten - figyelmünk és lelkünk egészen máshol jár. János a lelkét is az Úrra irányította, és átélte, hogy az megszólította őt.

Az idős János feladatot kap, amit majd látni fog, azt le kell írnia és el kell juttatnia a hét gyülekezetnek. Az idős apostol által is tud munkálkodni az Úr - nem az életkorunk, hanem az odaszántságunk a fontos. Abban a korban is fontos szerepe volt az írásnak, írni mindig és mindenhol lehetett. Pál apostol is sok levelet börtönből küld a gyülekezetek számára. Ha a mozgásban akadályozva vagyunk, lehet írni,  így is továbbadhatjuk mindazt, amit az Úr ránk bízott.

János a hang irányába fordult, és meglátta azt, aki beszél. Szinte le sem tudja írni, el sem tudja mondani, amit látott, mert leírhatatlan. Mégis felismeri, hogy az Úr az. De mennyire másabb, mint a mikor a földön járt. Már nem az a kicsi csecsemő, akit Simeon kézbe vett, hanem hatalmas és csodálatos Úr.

Az apostol azt látja, hogy az Eberfiához hasonló személy a hét arany gyertyatartó között jár, a jobb kezében pedig hét csillagot tartott. Ezzel azt üzeni az Úr, hogy Ő a látszat ellenére, a nyomorúságok, a szenvedések közepette is övéivel van. Itt van Isten köztünk, üzeni ez a jelenet. Ő nincs távol tőlünk, sőt, kezében van az életünk. Ő irányítja egyháza életét. Adjon az Úr nekünk is lélekben ilyen látást, amellyel mindenkor meglátjuk a köztünk tartózkodó Urat. Ha látjuk Őt, nem uralkodik bennünk a félelem, nem fogunk meghátrálni, hanem merjük vállalni Őt, még mártíromság által is.

Másrészt azzal bátorít Urunk, hogy kerüljünk bár nehéz és nemszeretem helyzetbe, Ő ott is velünk lesz. Őt mindenütt el lehet érni. Nem választhat el tőle sem a magány, sem a betegágy, sem az üldözés, fogság, szenvedés. Urunkat megszólíthatjuk mindenhol, és Ő is megszólal, válaszol. Az Igén keresztül mindig és mindenhol hallhatjuk a hangját, megkaphatjuk útmutatásait. Éljünk rendszeresen az Igével, keressük mindig az Úr akaratát.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.