Áll a Krisztus szent keresztje

J

ósiás király, amint eddig láttuk, komolyan vette Isten szavát, hiszen az ő idejében találták meg a törvénykönyvet, aminek az olvasása megrázta és reformokra indította (2Krón 35,20-27). Bűnbánatot tartott, majd a népet is az Úr törvényére taníttatta, páskát ünnepeltek a vezetésével, a papok és a léviták szolgálatát rendezte és megújította az istentiszteletet. Ez a király komolyan fáradozott az Úr neve dicsőségéért, és azért, hogy Isten népe megismerje Őt. Vegyük mi is komolyan az Úr Igéjét, legyen a legfontosabb számunkra is az Úr Jézus Krisztusnak való szolgálat, vigyük az evangéliumot, és tegyünk meg mindent, hogy megújuljon az egyház, megújuljanak a körülöttünk élők Isten Igéje által. Vállaljuk fel, hogy az Igében ma is erő, élet van, ami bekerülve a szív talajába elvégzi a maga munkáját. De legyünk türelemmel, hiszen az elvetett mag sem azonnal terem, hanem idő kell, amíg a növény kifejlődik, majd terem és a termést betakaríthatjuk. Isten országában fontos szerep jut a hitnek, ami a bizalmat is magában foglalja. Higgyük, hogy az Úr tudja, mit tesz, és bízzuk Rá magunkat türelemmel.

Az Úr az övéi hitét, engedelmességét mindig megpróbálja. Nemcsak a vallási dolgokban, hanem az élet minden területén azt kéri, hogy bízzuk Rá magunkat, és engedjük, hogy Ő vezessen minket. Minden dolgainkban Istenre vagyunk utalva, mert mi nem látunk helyesen, ezért szükségünk van a vezetésre. Az Úr kész ezt megadni, de vajon mi elfogadjuk? Engedjük, hogy az Úr vezessen minket? Bizony, gyakran hasonlóak vagyunk Jósiás királyhoz, aki a templommal, a vallással kapcsolatos ügyekben hallgatott az Úrra, de a politikai ügyeket, az ország vezetését maga akarta elrendezni. Isten pedig pont ezen a területen vonja próba alá, meg akarja neki mutatni, hogy az ország ügyei is az Ő fennhatósága alá tartoznak.

Mi itt a probléma? Nékó fáraó keresztül akar vonulni Júda területén hadseregével, a cél a Babilon elleni háború. Tehát Júda csak felvonulási terület lenne, azonban Jósiás ezt nem engedi, pedig Nékó Istenre is hivatkozik. Jósiás azonban nem hallgat a fáraóra, és inkább álruhát ölt és harcba bocsátkozik vele. A harc során megsebesül, majd az életét veszíti. Mindebből azt látjuk, neki nem kellett volna harcolnia, nem ott volt a helye, az Úr nem ott akarta látni. Annyi lett volna a feladata, hogy harc nélkül engedje átvonulni a fáraót és hadseregét. Nem tette, és erre ráment az élete. Miért? Talán így akarta megmutatni, hogy az lesz, amit ő akar, és ő még a nagy egyiptomi fáraónak is megszabja, mit tegyen. Ám Isten akaratával senki nem szállhat szembe. Jósiás  eddigi sikerei elvakították, úgy vélte, ő mindent megtehet.

Azonban azt látjuk, hogy Jósiás valószínűleg ebben a kérdésben nem kereste az Urat, úgy vélte, mint királynak, ezt neki kell megoldania. Ő a felelős a nép békéjéért, magától értetődő, hogy ellen kell állni. Nékó is figyelmezteti, hogy nem ellene jön, hogy ebbe ne avatkozzon bele, de neki beszélni nem lehet. Nékó kéri, ne menjen ellene, maradjon nyugton, de nem hallgatott Jósiás Nékó beszédére, amely Isten szájából származott. Itt a probléma kulcsa. Jósiás nem fogadta el, hogy amit a fáraó mond, az Isten szava. Neki ne beszéljen egy pogány uralkodó. Itt található rossz döntéseink oka, nem fogadjuk el, hogy a másik testvér, a másik ember által Isten szól hozzánk. Különösen, ha az a szó ellenkezik a mi akaratunkkal, ha le akar beszélni arról, amit elterveztünk, nem fogadjuk el. Pedig láthatjuk a Szentírásból, hogy Isten emberi eszközöket használ fel a velünk való beszélgetésre, akaratát gyakran prófétákon keresztül jelenti ki. Könyörüljön rajtunk az Úr, hogy mindig ismerjük fel akaratát, és fogadjuk azt el engedelmes szívvel. Jósiás veszte az lett, hogy nem hallgatott másokra, nem vette komolyan, hogy ehhez az ügyhöz nincs köze, nyugton kell maradnia.

Sok probléma származik abból, amikor nem akarunk az Úrra hallgatni, amikor úgy véljük, mindent nekünk kell elrendezni. Jósiás nem bízott ezen a területen az Úrban. Nem bízott a fáraóban sem, hogy úgy cselekszik, ahogyan mondta. Azonban bizalom nélkül nem megy. Egymásban is bízni kell.

Miért nem akadályozta meg Isten Jósiást? Ő szólt, a királynak kellett volna komolyan venni az üzenetet és hallgatni Rá. Ha mi nem hallgatunk a számunkra küldött üzenetre, Isten megengedi, hogy saját fejünk után menjünk, de miénk a felelősség, a következmény is. Tanuljunk Jósiás példájából, és ne menjünk oda, ahol nincs helyünk, ahová nem küld az Úr. Bizony, azt is meg kell tanulni elfogadni, hogy nem mindig kell ott lennünk, ahol mi úgy gondoljuk, hogy lennünk kell.

A tegnap elhangzottak szerint Pilátus nem vállalja Jézust, mert fontos számára a pozíció, a hatalom (Jn 19,12-22). A főpapok ki is használják ezt, és arra hivatkoznak, ha Jézust szabadon bocsátja, nem barátja a császárnak. Ha valakire ezt a bélyeget rásütötték, egyenlő volt a halálos ítélettel. Pilátus megijedt, és mivel nem látta meg Jézusban az élő Istent, a császárt választotta. Az élet gyakran állít minket is döntés elé, el kell dönteni, hogy Jézus vagy a császár. Jézus vagy a világ a fontos a számunkra? Bizony, dönteni kell, sok esetben egyszerű dolgok is ezt a döntést szorgalmazzák. Istentisztelet vagy egy film, egy kis szórakozás, utazás vagy az Úrral eltöltött óra - melyiket válasszam? A döntést nekünk kell meghozni. A mindennapi dolgokban is dönteni kell, Jézusra hallgatunk és várunk, tisztességesek leszünk, beérjük kevesebbel, vagy a világ szerint alakítjuk dolgainkat. Az Úr felkínálja segítségét, vezetését, de a döntés a miénk. El kell dönteni, kit választunk: Jézust vagy a császárt? Életünk aszerint alakul, hogy kit választunk, kire hallgatunk.

Jézus maga viszi keresztjét és megy a Golgotára. Megy értem. Vállalta, hogy egyedül teszi meg ezt az utat, a gyötrelem, a fájdalom útját érettem. Magasztaljuk Őt ezért és boruljunk le Elé bűnbánattal. Megfeszítették Őt, az élet Fejedelmét, ott a hegyen; középen az élet fája áll - aki bűnbánattal, megtört szívvel és élettel közeledik Hozzá, életre talál. Ott, a középső kereszt alatt lehullhatnak terheink, átélhetjük, amit Keresztyén is megtapasztalt, hogy a kereszt tövében lehull a kereszt a hátunkról. Az a kereszt azért áll, hogy mi megszabaduljunk bűnterheinktől és új életet kezdjünk Vele. A bűnbocsánat Isten örök kegyelmét foglalja magában. Aki ezt átéli, annak örökre el vannak törölve vétkei, annak új lapot nyit az Atya, annak az adóslevele örökre el van törölve. Áldott legyen az Úr érte!

Áll a Krisztus szent keresztje

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Isten áldásával.