Jézus kérdez

N

ehémiás vezetésével halad a városfal réseinek a kijavítása; az Úr kegyelmes és megsegíti népét (Neh 5,1-13 ). Az ellenség támadása megerősíti őket, figyelnek felfelé, és közben megszervezik a védekezést.  Nem sikerül a rajtaütés, mert Istenre figyelnek az emberek, és Benne bízva, félelem nélkül, bátran végzik a munkát és néznek szembe rosszakaróikkal. A felmerülő problémákat imádságos szívvel és összefogással, egymás kisegítésével sikerül megoldani. Keményen dolgoznak a jelenlévők, nem lehet nyugalmuk, mert ruhában és fegyverrel a kézben pihentek. Isten gyermekei ilyen készenlétben kell, hogy éljék az életüket, soha nem lehet ellankadni, hanem éberen, feladataikat hűségesen végezve kell várniuk az Úr megjelenését. Igen, a tanítványok úgy vannak jelen a világban, hogy várják Urukat, közben végzik a rájuk bízott feladatokat, mindezt abban a hitben, hogy a Gazda meg fog érkezni. Az Úr Jézus intette övéit a restségtől, a kiengedéstől, a tanítványoknak mindenkor készenlétben kell állni, hiszen az ellenség munkálkodik és mindent megtesz, hogy eltántorítsa Isten gyermekeit.

Az építés hosszabb időt vesz igénybe, ezalatt mindig újabb problémák keletkeznek, amelyeket hitben meg kell oldani. Soha ne gondoljuk, ha az egyik probléma megoldódott, akkor már nem lesz újabb, és szépen nyugodtan tölthetjük el életünket. Mindig új gondok támadnak, mert az élet nem statikus - ahogy az egyik helyzetben megtaláljuk a megoldást, jön egy újabb nehéz helyzet. Az Úr soha nem ígérte, hogy övéi élete könnyű lesz, hanem azt mondta, keskeny úton kell haladni, és sok nyomorúságra készítette fel tanítványait. Igénkben azt látjuk, hogy amikor a külső fenyegetésre megtalálják az ellenszert, akkor belülről támadnak gondok. Olyan problémák jönnek elő, amelyek Isten gyermekei között nem is lehetnének, de a nehéz helyzet váratlan dolgokat produkál. Olyan helyzet állt elő, amely ismét a munka leállásával fenyegetett. A városfal építéséhez a családok férfi tagjai mentek el, így otthon a nők, a gyermekek, az öregek és a betegek maradtak. Mivel a férfiak odavoltak, a munka pedig elhúzódott, nem volt, aki megművelje a földet, így a családok egyre nehezebb körülmények közt éltek. Különösen a szegények kerültek nehéz helyzetbe. Azonban nem ez okozta az igazi problémát, hanem az, hogy lelkileg és hitbelileg nem tartott ott Isten népe, ahol kellett volna. Nem Isten gyermekéhez méltón oldották meg ezt a nehéz helyzetet, hanem voltak, akik kihasználták táraik nehéz életét. Sokan csak úgy jutottak élelemhez, ha földjüket, szőlőjüket, sőt házukat is eladták. A helyzet egyre súlyosabbá vált, meg kellett élniük, a terheket is hordozni kellett, ezért voltak, akik kölcsönt vettek fel. A hitbeli válság abban jelentkezett, hogy a nép önzővé vált, a gazdagabbak nem figyeltek oda a szegényebbekre, és nem segítették őket, sőt, kihasználták, mert uzsorakamatra adtak kölcsönt. Így már oda jutott Isten népe, hogy saját gyermekeiket adták el rabszolgának. Szomorú ez, mert Isten tiltotta a kamatszedést Isten népe tagjaitól. Azonban voltak, akiket csak saját előmenetelük érdekelt. Isten népe érzéketlenné vált a másik helyzete iránt, és eltűnt a megértés és az irgalmasság.

Amikor Nehémiás meghallja, mi történt, haragra gerjed, tudja, ez így nem mehet tovább. Felelősek egymásért Isten gyermekei. Segíteniük kell a nehéz helyzetben levőket. Isten szíve irgalmas, mindig odaáll a szegények, özvegyek és kiszolgáltatottak mellé, nem hagyja, hogy népe tagjai egymás rabszolgái legyenek. Az Úr azt akarja, hogy a tanítványok egymás terhét hordozzák. Vajon mennyire veszünk ebben részt? Gyűlést hív egybe és rámutat, hogy ő igyekezett kiváltani rabbá lett testvéreiket. Elmondja, hogy nem jó, amit tesznek, ez nem Isten útja. Ki meri mondani, hogy ez a magatartás nem jó. Nem beszél mellé, nem szépít, hanem feltárja a probléma gyökerét. Aztán elmondja, hogy ő maga és a hozzá tartozó személyek támogatják gabonával és pénzzel a nyomorgókat. Azt kéri, hogy engedjék el a tartozást, adják vissza a földet, szőlőt és házat, engedjék el a kamatot is, mert ez az Istennek tetsző élet. A jelenlevők pedig eskü alatt ígérték, hogy így fognak tenni. Ez után öröm lett a szívekben, mert az Úr színe előtt sikerült újabb problémát megoldani úgy, hogy nem állt le a munka. Isten adjon nekünk is igei látást és bölcsességet minden egyes probléma hitben való megoldására, és segítsen abban is, hogy valóban testvérként legyünk képesek egymáshoz viszonyulni. Urunk tegyen érzékennyé egymás problémái iránt.

Péter ezen a csodálatos, a lelki válságból kivezető reggelen megtapasztalja az Úr bűnös iránti szeretetét (Jn 21,15-19). Az apostol végre Jézussal lehet, és rendezheti a mögötte levő nehéz időszakot, lehullhatnak a terhek. Bűneink és életünk rendezése nélkül nem lehet továbbmenni. Legtöbbször az a probléma, hogy úgy akarunk továbblépni, hogy nincs rendezés, ami azt jelenti, kimarad a bűnbánat és a bűnbocsánat. Csak így lehet igazán rendezni az életet.

Az Úr háromszor kérdezi meg tőle: szeretsz-e engem? Az első kérdésbe beleszövi még azt is, jobban szeretsz-e ezeknél? Péter szembesül magával, azzal, hogy különbnek tartotta magát a többinél. Úgy vélte, ő kitartóbb, hűségesebb, bátrabb, tehát különb, mint a többi. Tagadása előtt fogadkozva bizonygatta, hogy meg fogja mutatni, még meghalni is kész. Péter kudarcot vallott, és már nem fogadkozik, már nem akarja megmutatni, már nem mondja, hogy jobban szeret, most már az Úrra bízza. Tisztában van azzal, hogy az Úr ismeri őt, tudja, hogy szereti, és ezt nem kell bizonygatni, majd az élet bizonyítja.  Péter is ismeri már magát, tudja, nem képes jobban szeretni, de nem is kell, ez nem verseny, az a lényeg, hogy teljes szívből és őszintén szeresse Urát.  A hangsúly azon van, szeretem-e Jézust? Szeretem-e azt az Urat, Aki meghalt helyettem a kereszten, mert a Vele való kapcsolat lényege a szeretet? A tanítványt mindig az Úr iránti szeretet motiválja.

A válasz után Jézus visszahelyezi tanítványi méltóságába. Vétke meg van bocsátva, hűtlensége el van törölve.  Péter továbbra is tanítvány, nincs felmondás, nincs visszatérés a múltba, hanem Jézussal irány előre.

Péternek háromszor kell kimondania, hogy szereti az Urat, annyiszor, ahányszor kimondta, nincs köze Hozzá, nem ismeri Őt.  Ez azt jelenti, Jézus komolyan veszi a bűnt, a hűtlenséget, nem lehet ezeket bagatellizálni, mert Neki is sokba került. Ami még benne van, ha kimondjuk a tagadó, az elítélő, a sértő szavakat, a gyógyító, a hitvalló szavakat is ki kell mondani. Ki kell mondania Péternek, hogy szeretlek, Uram. Ugyanígy nekünk is ki kell mondani, hogy szeretjük az Urat, meg kell hangosan vallani, kicsoda Ő a számunkra.

Elmondja számára az Úr, hogy iránta való szeretetét Péter mártírhalállal fogja bizonyítani. Eljön az idő, amikor oda kell mennie, ahová nem akar. Tanítványnak lenni azt is jelenti, hogy nem mindig mi döntjük el, hogyan legyen, mit tegyünk, hova menjünk. Mások döntenek helyettünk, és menni kell. Péter átéli majd ezt, és akkor hűségesnek bizonyul. Nem lázong, hanem vállalja a Mestert. Azzal zárja Jézus ezt a beszélgetést, hogy rámutat, nem az a lényeg, mikor és hogyan hal meg Péter, hanem az, hogy addig is kövesse Őt. Ismét szól a "kövess engem"! És ez a lényeg, halljuk, amint az Úr elhív, és szó nélkül kövessük Őt, egy életen keresztül.

Engem szeret Jézusom...

Engem szeret Jézusom

Bibliámból jól tudom

Mind Övé a kisgyermek

Erőt ád a gyengéknek

Úgy van, Ő szeret

Ő szeret nagyon

Úgy van, Ő szeret

Igéjéből tudom.

Jézus értem szenvedett,

Megnyitotta az eget.

Bűnömtől megtisztított,

mennyországba fogadott.

Refrén: Úgy van, Ő szeret nagyon,

Bibliámból jól tudom.

3. Jézus szeret, velem van,

Őriz minden utamban.

Mennybe viszi gyermekét,

Ott dicsérem szent nevét.

Refrén: Úgy van, Ő szeret nagyon,

Bibliámból jól tudom.

Isten áldásával.