Eszmélés

T

egnap olvastunk egy csodálatos gyermekről, aki nekünk adatik. Láttuk, hogy ez az ígéret Urunkban teljesedett be. Ő adatott nekünk, hogy éljünk Általa. Adatott Tanácsosnak, hogy el ne tévedjünk, hanem jó irányba tartsunk. Most ismét igét kap Ézsaiás (Ézs 9,7-20), azt jelenti újra megszólította az Úr. Ahhoz, hogy megkaphassa az üzenetet állandóan vételre állítva kellett lennie. A próféta azt tanítja nekünk, hogy Isten gyermeke soha nem élhet azzal a gondolattal, tegnap igét kaptam, ma nem fog szólni az Úr. Az antennáknak állandóan vételre állítva kell lenni, hisz bármikor érkezhet üzenet, amin keresztül Isten igazgatni akar. Az átvett üzenetet tovább kell adni a nép számára. Nem azért kapja, hogy igegyűjteményt rendezzen belőlük és majd mutogassa neki szólt az Úr. Amikor valakire igét bíz Isten, azt azért teszi, hogy általa juttassa el másokhoz. Tegnap láttuk, azért hívta el a tizenkét tanítványt Jézus, „hogy elmondják Isten üzenetét az embereknek” (Mk 3,14, Egyszerű fordítás). Mi is a naponkénti Bibliaolvasás során azért kapunk Urunktól üzenetet, hogy azt tovább adjuk, vagyis éljük meg.

Ézsaiás hűségesen továbbadta az igét, pedig ez nem volt könnyű és örömteli üzenet. El kellett mondani, hogy Isten megítéli népét, gőgös magabiztosságuk miatt. Izráel nem hitte el az ítélet bekövetkeztéről szóló próféciát.  Ők hadi és építőipari tudásukban, fejlett technikájukban, és nem Istenben bíztak. Sőt mintha, az a mai cinikusság érződne szavaikból, nem baj, ha lesz háború, ha elpusztulnak emberek, az a mi fejlődésünket segíti. A lepusztult falak helyére modernebb eszközökkel, fejlettebb anyagokból jobb és erősebb falat emelünk. A pusztulást követő újjáépítés fogyasztást generál, fellendül az ipar, új munkahelyek létesülnek.

Amikor Isten ítél, azt más célból teszi, Ő azt akarja, hogy az átélt nyomorúság, a pusztulás megtérést, Hozzá való odafordulást eredményezzen. Azt várja az Úr, hogy népe végre feleszmél és meglátja bűneit, megbánja, és végre Rábízza magát.

Szomorúan állapítja meg a próféta: „De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Urát.”  A próféta nem örül, népe keménységének, hanem csalódott, mert tudja, amit Isten kijelentet, az meg fog történni. Isten „nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Péter 3,9).

Újszövetségi igénkben (Mk 3,22-30) a gonosz sűrűsödését látjuk Jézus körül.  Előbb a hozzátartozói által támadja Jézust, most pedig a nép vallási tekintélyei tüzelnek Rá. Jézus nem roppan bele ezekbe a támadásokba, határozott és céltudatos, tiszta látásával visszatüzel.  A támadások előtt elvonulva csendben az Atya jelenlétében láttuk Megváltónkat. Azért tud nyugodt és rendíthetetlen maradni, mert az Atya békéje és akarata uralja a szívét. A mi békességünk gyakran csak addig tart ki, amíg minden rendben zajlik körülöttünk, ha támadnak, ellenállnak elveszítjük nyugalmunkat. Miért? Mert ez nem az Ő békessége. Amennyiben elfogadjuk a Tőle való békességet, mi is tudunk a meg nem értések kereszttüzében is békét árasztva haladni tovább a keskeny úton.

Jézust úgy akarják hiteltelenné tenni, hogy gyógyító, szabadító munkáját az ördögtől valónak titulálják. Amivel ők nem rendelkeznek, azt Jézus életében sem tudják elfogadni. Bizony minket is gyakran kísért az a gondolat, ha én nem tudom megtenni, amit a másik, ha rajtam keresztül nem úgy mutatkozik meg Isten ereje, akkor az csakis az ördögtől lehet. Jézus azonban rámutat egy lényeges dologra, az ördög nem támad saját maga ellen, ő nem bomlasztja rendszerét. Sátán világában összefogás, egység van a cél érdekében. Az Isten elleni lázadás, és az ember elpusztítása érdekében a gonosz minden erejét egyesíti és beveti. Csak az ember képes szembefordulni önmagával, csak mi bomlasztjuk saját közösségünk egységét, törjük meg erejét. Azért tud a gonosz célt érni, mert az ember nem képes összetartani. Az egység, az összefogás és a kitartás csakis Jézus Krisztus által valósulhat meg. A tanítványok a Szentlélek ereje által képessé váltak az evangélium hirdetését az első helyre tenni. A misszióért, a lelkek mentéséért mindent készek voltak vállalni.

Mivel a sátán nem harcol önmaga ellen, azonban betegek meggyógyultak, a gonosz lélektől megkötözöttek átélték a szabadulást, az írástudóknak el kell ismerni, Jézusban Isten jött el hozzájuk.  Mindezek az események azt jelzik, Itt van Isten köztünk. Jézus erős fegyveresként érkezett, Akinek hatalma van az ördög minden erői felett. Ő tudja harcképtelenné tenni sátán minden katonáját, hogy a rabokat szabadon engedje. Jézus értem és érted hatolt be az ellenség palotájába. Ez azt is jelenti, hogy nem szabad, hanem a gonosz, a bűn fogja vagyok, amíg az Úr ki nem szabadít, és le nem veszi bilincsemet.

Csodálatos hírt hozott Urunk a számunkra, minden bűn meg fog bocsáttatni, a bocsánatot kérő embernek. Nincs olyan vétek, amit ne tudna Urunk drága vére által eltörölni. Ezért bátran jöhetünk Hozzá. Életünk legsötétebb pillanatait is feltárhatjuk előtte, mert van bűnbocsánat. Azonban arra is rámutat az ige, ha valaki Isten Lelke munkáját az ördögnek tulajdonítja, azaz tudatosan elutasítja magától azt a felismerést, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, és Ő cselekedett az nem nyer bocsánatot. Miért? Mert, ha valaki nem látja meg, hogy Isten Jézusban kínálja bűnei bocsánatát, akkor kitől nyerhetne kegyelmet? „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12).

Vágyol-e elhagyni bűneidet ?

Vágyol-e elhagyni bűneidet ?

Jézus vérében van nagy erő !

Vágyol-e győzni a Sátán felett ?

E vérben csodás az erő.

Kar: Van erő, van, csodás erő van Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van Jézus drága szent vérében !

Ó ! ha a büszkeség rabja vagy tán ?

Jézus vérében van nagy erő !

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán !

E vérben csodás az erő.

Érzed-e, hogy szíved oly salakos ?

Jézus vérében van nagy erő.

Tisztátalan szívet tisztára mos.

E vérben csodás az erő.

Jézusnak szolgálni vágyol talán ?

Jézus vérében van nagy erő.

Csak neki zengeni nap-nap után ?

E vérben csodás az erő

Isten áldásával.