A Magvető

É

zsaiás bemutatja a gőgös Asszíria bukása utáni helyzetet (10,20-34). A birodalom bukása után döbben rá Isten népe, hogy rossz helyen kereste a támogatást, az oltalmat. Ennek meg lett a következménye, hiszen fogságba kerültek, de a próféta hirdeti a reménységet és elmondja, a büntetésnek lesz foganatja, a nép maradéka megtér. Fölismerik a nyomorúságban, hogy akitől oltalmat vártak, az pusztulásukra lett. Jó és örömteli dolog, amikor rádöbbenünk helytelen döntéseinkre és igyekszünk azt korrigálni, és visszatérünk Istenhez. Szomorúnak tartom azonban, hogy csak most döbbennek rá a valóságra, és sokáig pártolták azt, aki később kifosztotta őket. Sokan vannak ma is így, az életüket tönkretevő dolgokhoz ragaszkodnak. Hányan mondják egy-egy szervi problémánál, hogy ahhoz a rossz életgyakorlatuknak nincs köze. Sokan nem akarjuk komolyan venni, ahogyan élünk az kihat testi és lelki állapotunkra.

Izráel végre rádöbbent kire kell támaszkodnia, hová kell problémáival fordulnia és kitől várhat segítséget fenyegetettség idején.  De ezért a felismerésért nagy árat kellett fizetniük. Bizony el kell gondolkodnunk azon, miért kell sok embernek idő előtt és értelmetlenül meghalni? Miért nem vesszük előbb komolyan Isten szavát?

Előre hirdeti az Úr népének a csodás szabadulást: „Azon a napon lekerül terhe válladról, igája nyakadról” (27). Mindez Assziria bukásakor következik majd be. De megtörténhetne hamarább is, ha Istenéhez fordulna a nép. Jézus is ezt hirdeti azok számára, akik Hozzá mennek. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11,28). Azonban hallgatói úgy gondolkodtak, mint Ézsaiás idején, politikai szabadságra vágytak, és a hódító rabigájától akartak szabadulni.  Mi is gyakran gondoljuk azt, ha a politikai, társadalmi, gazdasági helyzet megváltozik, akkor személyes életünk is jobbra fordul. Akkor vége a rabságnak. sátán elhiteti velünk, hogy a másik nép vagy a másik személy miatt nyomorgunk, és mi készséggel hiszünk neki és rázzuk a másik felé öklünket, azt vélve, ha tőle megszabadulunk, minden rendbe jön. Ám ez nem így van, ezért az Úr Jézus sem azért hívta őket magához, hogy majd megszabadítja Róma rabigájából őket. Azért hívta őket magához, hogy lénye által a belső és személyes szabadságot éljék át. Az Ő hatalma által megszabadulnak a bűn uralma alól és más, jobb emberekké válnak. Mert a hiba bennem van. A bennem lakozó bűn okozza minden problémám. Jézus Krisztus felkínálja a szabadulás lehetőségét, amikor így szól: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek”(János 8,36).

A Újszövetségben Márk (4,1)egy példázat sorozatban mutatja be az Úr Jézus Isten országáról szóló tanítását. Ennek a sorozatnak az első képanyagát olvassuk ma. Ez az anyag az akkori valós életből, a korabeli mezőgazdasági gyakorlatból táplálkozik (Mk 4,1-9). Jézus számára megszokott és fontos volt a képes beszéd, gyakran alkalmazta. Hallgatói általában megértették, vagy ha mindjárt nem is tudták az üzenetet kibontani, de a példázat anyagát magukkal tudták vinni. Engem megragadott igénk elején Jézusnak az a ragyogó tulajdonsága, amivel a hétköznapi munkaeszközt átalakítja szószékké. Nála a halszagtól bűzlő csónak is lehet Isten országának jó illata. Ez remény saját életünkre nézve, mert a bűntől bűzölgő életünk, Isten Szentlelke által, életté változhat.

A történet üzeni, hogy Jézus a Magvető. Ő azért jött, hogy földi világunkba, emberi életünkbe, Isten igéjét, az igazi vetőmagot hintse.  Az ige azért mag, mert benne van az élet, ugyanúgy, mint a vetőmagban is. Fontos, hogy az ige (a vetőmag) belekerüljön az életünkbe, mert csak így válhatunk gyümölcstermővé. Az ige nélkül, csak tövist és gazt terem nemcsak a föld, hanem az életünk is, a bűneset következtében. „Tövist és bogáncsot hajt neked” (1Móz 3,18). Ezt a programot az ige képes átkódolni, amint ezt Péter levelében olvassuk: „romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pét 1,23).  Isten igéje az egyetlen reménységünk az élet pozitív megváltoztatására.

A talaj ahová a mag hull többféle, nem mindegyik biztosít azonnal megfelelő feltételt a mag fejlődéséhez. Másrészt és ezt tudomásul kell venni, van ellenség, aki mindent megtesz az ige hatástalanításáért. A sátán dolga, hogy hatástalanítson, a miénk pedig az, hogy ne engedjük, zavarjuk, mint a madarat is el lehet zavarni.

A sziklás talaj jelenti a kőszívet, azonban az Úr képes talajcserét végrehajtani, de ezt kérnünk kell. A tövises talaj esetében pedig, a magot megfojtó dolgoktól meg kell szabadulni. Az élet gondjait átadhatjuk Neki és akkor nem fojtanak meg.

Lényeges még, hogy lehet jó föld a szívünk. Ha sok minden akadályozza is a mag felnövekedését és termővé válását, mégsem lehetetlen.  Nem reménytelen a magvetés munkája és nem is hiábavaló, ezért végezzük alázattal és türelemmel. azonban a mag sorsa nem tőlünk függ, hanem a benne lévő élettől. a magban élet van és ez elvégzi a munkát.

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.