Megkötözés helyett szabadítás

N

agy öröm tölthette be a Filiszteusok szívét (Ézsaiás 14,32), amikor az ellenség elfoglalta Jeruzsálemet. Arra gondoltak, mi megúsztuk, ők pedig azt kapták, amit megérdemeltek. Isten népének ellenségei mindig örülnek, amikor a tanítványokat baj éri, amikor letiporják őket. A káröröm azonban gyakran a mi szívünkben is megtalálható. Nem arra gondolunk, hogy az a baj, ami elérte a szomszédot, a másik embert az engem is elérhet, hanem örülünk a másik bajának. Inkább alázattal kellene megköszönni, hogy Isten könyörült rajtunk, és imádsággal odaállni a bajbajutott mellé, hogy keressék és átéljék az Úr kegyelmét. Mert nemcsak elbukni, hanem felállni is lehet, mert tart még a kegyelmi idő. Szívleljük meg Pál apostol tanácsát: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék” (1Kor 10,12)!

A kárörvendő Filiszteusok is megtapasztalják az ellenség romboló hatalmát, mert ugyan most elvonultak, de a természetük nem változott meg, ezért majd vissza fognak jönni.  A kígyó, az kígyó marad. Fontos ezt nekünk is látni, az ember természete magától nem változik meg. El lehet rejteni egy időre lényünk eredeti karakterét, de megváltoztatni nem tudjuk. Ez érvényes magunkra és a másik emberre is. Sem a szeretetünk, sem a kultúra, sem az oktatás nem teszi a belső emberünket jobbá. Pál apostol zsidó kultúrában nőtt fel, jól képzett farizeus volt, mégis gyakran a rosszat tette, amit nem is akart. Miért? Mert a természete változatlan maradt. A változást akkor élte át, amikor már ezt a vallomást tudta megfogalmazni. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2,20). Természetünk átalakítása csakis a kereszt által lehetséges. Megfeszül a régi emberem, és Jézus kezd el bennem egy újat. Amíg ezt nem fogadjuk el, mindig csak látszat változásokat fogunk tapasztalni. Nekünk mindannyiónknak Jézus Krisztusra van szükségünk. Csakis általa lehet újjá, mássá az életünk.

Isten felkínálja számunkra is a gyökeres változás lehetőségét, ezért áll még a Sion, az Egyház. Isten népének jelenléte hirdeti: „Isten trónja még áll és Övéire áldás száll.”  Ez a trón a kegyelem királyi széke, amelyhez ma is bizalommal járulhatunk (Zsid 4,16). Aki odamenekül, átélheti Isten megbocsátó kegyelmét. Sokan és sokszor gondolták, hogy Isten népe kiveszik a földről, de meg kellett tapasztalni: Isten országa örök. Milyen jó hír is ez a számunkra. Vajon hová mehetne a nyomorult, szenvedélyektől szorongatott ember, ha nem állna már a kegyelem trónja. Reménytelenek lennénk.

Márk evangéliuma gyönyörűen bemutatja, mennyire rá vagyunk utalva Isten Jézus krisztusban megjelent kegyelmére (Márk 5,1-13). Az a gadarai megszállott Jézus Gadarába érkezéséig senkihez nem mehetett segítségért. Benne csak közveszélyt láttak, kortársai minden tette csak arra irányult, hogy valamiképpen megszabaduljanak tőle. Jól figyeljük meg, nem őt akarták a pusztító erő alól felszabadítani, hanem tőle akartak megszabadulni. Maguknak szerettek volna nyugodt és veszélytelen életet biztosítani. Vizsgáljuk meg szívünket, nem-e minket is csupán az motivál, hogy megszabaduljunk a másiktól, az általa okozott kényelmetlenségtől és szenvedéstől? Akkor lesz hatásos a problémákkal való szembenézésünk, amikor a szenvedő, a rab iránti szeretetből cselekszünk, ha az motivál, hogy a megkötözöttet szabadításhoz segítsük.  

Megdöbbentő, hogy sokszor még Jézus tanítványai sem képesek többre, mint „megkötözni”, ártalmatlanná tenni a számunkra veszélyes személyt. Lássuk meg, hogy ez nem megoldás. Ne tegyünk úgy, mint a tanítványok az ezt megelőző vihar esetén, hogy csak a felszínt kezeljük, hanem használjuk a hitünket, és győzzük le általa, a gonosz minden formáját és erejét. Kicsoda ez? Kérdezték az előző fejezet végén egymástól az emberek. Nekünk már ki kell mondani a választ: Ez Jézus, az Isten Fia, a külső és belső viharok korlátlan Ura. Ha kívül, vagy belül, lényed mélyén tapasztalod a gonosz szétdobáló hatalmát, hát jöjj Hozzá? Ő tudja ezeket az erőket lecsillapítani. Jöjj, úgy amint vagy, amint ez a megszállott is ment. Hajtotta a gonosz, de vonzotta Jézus. Ne állj ellene a vonzásnak, és ne félj Tőle, mert ő nem megkötöz, hanem megszabadít. A neve Jézus, azt jelenti, szabadító, jöjjünk Hozzá bizalommal.

Lássuk meg Jézus a probléma gyökerére teszi a kezét, a Légiót küldi ki az emberből, és nem a megszállottat, kezelgeti. Nem az állapotát akarja stabilizálni, hanem szabadításban részesíti őt. Ezt kínálja nekünk is. Jézus a Légiónak is parancsnoka, és ő nem tűri meg az emberben a gonoszt. Ahol Jézus megjelenik, a gonosznak távoznia kell. Ami senkinek nem sikerült, az Jézusnak igen, ez adjon reménységet problémáink közepette. Ha eddig senki nem tudott megoldást kínálni, Jézus tud számodra is. Bízz Benne!

Isten trónja még áll

Isten trónja még áll és Övéire áldás száll.

Bár kísértés támad és szorongat bánat,

 De nem hagy el a nagy király!

Isten trónja még áll és Övéire áldás száll.

 Ígérete áll, soha nem hagy el már!

Isten trónja még áll!

Isten áldásával.