Hír

É

zsaiás próféta mai szakaszában (4,1-6) tovább szembesülhetünk az ítélet következményeivel. Ha nem térnek meg, olyan helyzet fog elő állni Izráelben, hogy kevés férfi lesz, nem tudnak férjhez menni és gyermeket szülni a nők. Az is figyelemreméltó, hogy gyalázatnak tartják a gyermek nélküliséget. Viszont nem az ítélet oka, a bűn töri össze a szívüket, hanem saját élet helyzetük. A férjnélküliség abban a korban megélhetési problémákat is okozott, ők csak ezt látják, de nem veszik észre bűneiket, azok felett nem sírnak. Gyakran vagyunk mi is így, amiből kimaradunk, azt siratjuk, de nem látjuk meg azt, amit Isten el akar végezni általa.

Az ítélet meghirdetését követi Isten kegyelmének meghirdetése, a bűnbánatot tartott nép megszabadulása. Az Úr már most fellebbenti a hazatérőket váró dicsőséget. Isten maga fogja népét oltalmazni. Csodálatos, hogy Isten mai gyermeke is elrejtőzhet az Úr dicsőségébe.  Nehéz napok idején, viharok és sötét fellegek alkalmával vegyük igénybe ezt a menedéket. „Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején” (Zsoltár 9,9).

Márk evangéliumában (Mk 1,29-39) tovább figyelhetjük Urunk életét. A kapernaumi szabadítás után azonnal elterjedt Jézus híre. A hírek mindig terjedtek, ma különösen is így van. Azt azonban figyeljük meg, hogy egy megszállott ember helyreállításának, megszabadulásának Jézus korában hír értéke van. Ma inkább csak a negatív eseményeknek van hír értéke különösen a sajtó számára, de olykor még a hívők is inkább tudnak beszélni a bajokról, tragédiákról, mint Jézus hatalmáról, gyógyulásról, szabadulásról, megtérésről, tiszta, szent életről, házassági hűségről. Hír-e a számunkra a pozitív esemény, az ige munkája, a Lélek gyümölcsének megtapasztalása? Bár tőlünk is azonnal kimenne Jézus hatalmának híre, az evangélium öröme, és maradna benn a rágalom, a rossz hír, és az ellenségeskedés magva. Eleve jó hír bízatott ránk, tegyünk eleget küldetésünknek, vállaljuk, terjesszük a jó hírt.

Az is megragadott, amikor a négy frissen elhívott tanítvány és Jézus bemennek Péter házába és ott betegen látják, annak anyósát, akkor azonnal szólnak felőle Elhívójuknak. Határozottan cselekednek, nem morfondíroznak, ezzel terheljék-e Jézust, hanem azonnal Hozzá fordulnak. Nem kérdés számukra, hogy a családtagról is Jézusnak beszéljenek. Beszélünk-e családtagjainkról, rokonainkról Jézusnak? Ő itt is megoldást adott.

Figyelemre méltó a meggyógyított anyós azonnali szolgálatkészsége. Nem a saját dolgaihoz fogott, hanem az Úrnak szolgált azzal, amihez értett, ami a mindennapi feladata is volt.  Az eredeti kifejezés az asztalkörüli szolgálatra, felszolgálásra utal. Mi is szolgálhatjuk Urunkat mindennapi faladataink végzésével.

Jézushoz sokan mentek, az éjszaka nagy részét gyógyítással tölti mégis, vagy talán pont ezért már hajnalban felkel és megkeresi azt a helyet, ahol csendben lehet az Atya színe előtt. Mivel sokáig szolgált szüksége van a feltöltődésre. Érdekes, ha mi kimerülünk alvásban keressük a feltöltődést, a megújulást. Jézus számára a testi-lelki felüdülést az imádságban töltött órák jelentették. Megpróbálhatjuk mi is ezt a fajta regenerálódást, biztosan eredményre vezet nálunk is.

Az Úr Jézus világosan látja küldetését tudja, nem egy helyen kell letáboroznia, hanem más helyre is tovább kell vinnie az evangéliumot. Aki figyel Istenre, az nem a népszerűség szerint végzi feladatait, hanem szükség szerint.

Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít,

Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít,

Szívem csendben az Úrra figyel.

Isten áldásával.