A mai napon

É

zsaiást olvasva (17,1-14) nagyon úgy tűnik, hogy az embernek át kell élnie az önmagában és a bálványaiban való csalódást. Amíg ez nem történik meg, amíg nem omlanak össze saját elképzelései, addig nem tekint Istenre. A próféta hangsúlyozza, hogy Arám és Izráel a vereség megtapasztalása után emelik tekintetüket Istenre. Arám is úgy járt, mint korábban a Filiszteusok, akik azt gondolták egy Izráel fölötti győzelem után, hogy az ő istenük Dágón az erősebb. Amikor azután bevitték az Úr szövetségládáját Dágón templomába, a bálványszobor térdre hullott az Úr ládája előtt. Ekkor döbbentek rá, hogy Izráel ugyan vereséget szenvedett, De az élő Istent nem lehet legyőzni.

Nagyon szomorú, hogy csak a vereség után fordulnak Istenhez. Lehetne ezt már korábban is, de nem teszik, csábít a világ, annak különféle kincse és lehetősége, Isten hívogatását nem vesszük komolyan. Gyakran „éreznünk” kell, mert hallani nem akarunk. Isten szól, keres gyermekkorunktól kezdve, de nem mindenki hallja és veszi komolyan a szavát, de mivel Ő szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk, keményebben is szól. Minél messzebb kerülünk Tőle, annál tompább lesz a hallásunk, annál jobban megkeményedik a szívünk. Ezért hangosabban kell szólnia. Isten azt szeretné, ha nem akkor, vagyis egy súlyos helyzetben, baleset idején, kórházi ágyon, egy válás után, hanem már a mai napon meghallanánk igéjét.

Izráel pedig, aki ismerte az Urat egy idő után annyira elbűvölődött a környező népek vonzó életétől, modern isteneitől, hogy elfeledte már Szabadítóját.  Amikor az élő Istent elfelejti, teljesen a bálványok hatalmába kerül. Innen már nehéz visszatérni, de nem lehetetlen. „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges” (Mk 10,27)

Ezt tapasztalta meg a tékozló fiú is, vonzotta őt a távoli vidék, hajtotta a vágy, minél messzebbre az atyától. Nem akart otthon maradni, bízott magában és nem bízott atyjában.  Vonzotta egy új világ, az atyáét egy letűnt korszak maradványának tekintette, ami számára már nem vonzó és nem modern. A modern élet gyümölcse a disznók vályúja lett. Amit vet az ember, azt aratja, az ige valósággá lett a fiú életében. De valóság lett az „azon a napon” is, amikor egy lépés választotta el a haláltól, visszatekintett az atyai házra, és rádöbbent, ott van otthon. Isten gyermeke csak az Atya házában lehet otthon.

Isten ad még számunkra időt, hogy elforduljunk a bálványoktól, ne bízzunk magunkban, hanem vessük tekintetünket Jézusra. Aki ezt megteszi, önként veti el a bálványokat. Mert aki átéli Jézus hatalmát, és kegyelmét annak nem lesz szüksége pótszerekre. Az mindig az Úrral akar lenni, annak már csak Jézus szava lesz az egyedüli tekintély és igazi útmutatás.

A Márk 5,35-43-ban folytatódik Jairus története. Tegnap láttuk a haldokló kislányhoz tartó Jézust a vérfolyásos asszony feltartóztatta. Vajon mire gondolhatott ez az apa? Miért kell most az időt tölteni, minden perc drága, az asszony és a baja igazán ráér. Ha tizenkét évet kibírt a betegség szorítása alatt, akkor még ezt a fél órát is kibírja. Miért vesztegeti Jézus a drága időt? De sokszor gondolkozunk mi is így. Azonban később megtudja Jairus, hogy Jézusnak meg kellett állnia. Ez nem volt időveszteség, sőt szükség volt a megállásra, mert így ragyogott fel az apa előtt Jézus lényének valósága, teljes hatalma, és helyreállító képessége.

Közben a tizenkét év óta eredménytelenül gyógyulást kereső asszony, nemcsak testi bajától szabadul meg, hanem megkapja azt, amire olyan nagyon vágyott, a békességet. Ezt senki és semmi nem tudta megadni számára, csak Jézus. Viszont a békességnek ára van. Az nem jön csak úgy magától, hanem csak egy őszinte vallomás után. Addig nincs teljes gyógyulás, amíg őszintén fel nem tárjuk lényünk és életünk titkait az Úr előtt. A testi gyógyulás akkor lesz tartós, ha a lélek is meggyógyul. a lélek pedig a bűnvallást követő feloldásban gyógyul meg. Nem az orvosságok, különféle terápiák, hanem a kegyelem ad teljes lelki megújulást.

Mielőtt tovább indulna Jairus Jézussal, élete próbájával néz szembe. Vajon kire hallgat, Jézusra, vagy a házától érkező hírvivőkre. A hit nélkül élő, okosok, csak azt látják, ami a szemük előtt van, ennek megfelelő a tanácsuk is: „Ne fáraszd tovább a Mestert”. Itt már nem lehet mit tenni, Jézus sem tehet csodát, jöjj haza és sírj velünk. viszont Jézus ismeri az Atyát és hatalmát, ennek megfelelő a tanács is: „Ne félj, csak higgy!” Azt jelenti ez, ne hallgass rájuk, akkor sem, ha az eszed nekik ad igazat, hanem higgy tovább, bízz bennem tovább, és akkor te is látni fogod a láthatatlant. Meg tapasztalod Isten halál fölötti hatalmát. Az élő Istenbe vetett hit képes tovább menni, ott ahol mások visszafordulnak. Azért megy tovább, mert Isten hatalmára, és lehetőségeire tekint. Kire hallgatsz? Az okos, de csak az ember lehetőségeire figyelő tanácsadókra, vagy Jézusra. Ha rá figyelsz, a lehetetlen is lehetségessé válik. Mert Isten számára nincs lehetetlen.

A tanácsadók csak zűrzavart képesek okozni, de segíteni nem tudnak. Ám Jézust kinevetik, pedig az Ő számára a halott kislány, csak alszik. Szavára felébred a halálos álomból. Nagy reménység ez számunkra is, ha behívjuk életünkbe, gyülekezetünkbe, szava nyomán ébredés támadhat. Kérjük, hogy ébressze fel alvó, halott közösségeinket.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.