A |
z ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Ez a tegnapi igevers (Ézs 1,3) még egy kicsit elgondolkodtatott, sőt elszomorított. Mert Isten ezt saját népéről mondja. Azt látja, hogy az ökör és a szamár jobban ismeri gazdáját, mint Izráel. De vajon Isten mai népe jobban ismeri-e Őt, mint Izráel? Igazán mi sem ismerjük Urunkat, mert akkor jobban bíznánk Benne, és jobban szeretnénk. A tanítványok sem ismerték, ezt látjuk, amikor a vihar és a tenger lecsendesítése után a következőt kérdezik egymástól: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki” (Mk 4,41)? Bizony gyakran mi sem úgy tekintünk Urunkra, mint akinek hatalma az élet különféle viharai felett, mert ha ezt komolyan hinnénk, mindjárt Hozzá fordulnánk, Őt hívnánk segítségül.
Nemcsak nem ismerjük az Urat, hanem nem is figyelünk Rá. Ő szól hozzánk igéje által, de nem vesszük komolyan, amit mond. Péter is hasonlóan járt, Jézus elmondta neki, hogy meg fogja őt tagadni, de nem figyelt Rá. A saját hamis önbizalma töltötte el, így azután el is bukott. Hányszor nem vesszük mi sem komolyan, amit az Úr mond és ennek mindig meg van a következménye.
A mai szakaszban (Ézs 1,18-31), csodálatos lehetőséget kapunk: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (18). Mi már tudjuk, hogy ez a lehetőség Jézus Krisztusban teljesedett ki. Az Őt felkereső bűnös nő, a vámszedő és sok más bűnös is megtapasztalta, hogy meg lehet tisztulni bűneikből és újat lehet kezdeni.
Mindez hogyan megy végbe? Azt már a mai újszövetségi igerészből tudhatjuk meg (Mk 1,5,15). Jézus megtérésre szólít fel, ami azt jelenti, hogy álljunk meg eddigi utunkon, lássuk meg, hogy rossz irányba tartunk és forduljunk vissza. Ez a visszafordulás bűn vallással kezdődik. Aki megvallja az Úrnak bűneit, megtapasztalja a bűnbocsánatot. Átéli, hogy bármilyen rút is volt a szíve, Jézus bocsánata által megtisztul. Gondoljunk Dávidra, aki a Betsabéval való vétkezése után bűnbánatra jutott, majd bűnét megvallotta és ezt kérte az Úrtól: „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó” (Zsoltár 51,9). Hitte, hogy a bűnvallás után Isten kegyelme által lehet fehér a szíve, lehet tiszta élete táblája. Ha ezzel a hittel és őszinte bűnbánattal Járulunk Urunkhoz, megtapasztaljuk, amit a házasságtörő asszony is átélt: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz” (Jn 8,11)!
Azt is végig gondoltam, Jézus alázatos, lemondó, bűnöst vállaló és engedelmes életében gyönyörködik az Úr. Vajon az én életemben tud-e gyönyörködni? A nagyszerű kijelentést negyvennapos teszt követi, és Ő ebből is győztesen került ki. Én bizony az alkalmi és rövid lejáratú próbákban is elbukom. Jó látni amint a vadállatok is megszelídülnek Jézus lénye közelében, reménység ez a mi számunkra is, hogy vadállati indulataink Jézus által átalakulhatnak. A gadarai ördöngös is megtapasztalta, hogy Jézus szavára felszabadult a pusztító erők hatalma alól, és letisztult szívvel és elmével tehetett bizonyságot Szabadítójáról.
1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése