| É |
zsaiás könyve ötödik fejezetében láttuk Isten népe elvilágiasodását, aminek a következtében eltávolodtak az Úrtól. A mai részben (Ézs 6) megismerkedhetünk Isten hűségével, és annak ellenére való szeretetével. Népe bűnei ellenére nem hagyja őket magukra népét, nem fordul el tőlük, hanem segíteni akar nekik. Az Úr azt akarja, hogy Izráel rádöbbenjen, a világ becsapta, rászedte és ez az út, amelyre rálépett a pusztulásba vezet.
Hogyan segít az Úr? Elhív egy embert, aki által megszólítja övéit, üzenetet és általa lehetőséget küld a számukra. A prófétán keresztül Isten beszélget övéivel, és ez óriási dolog. Az Úr nem fordít sértődötten hátat, hanem szeretettel megszólítja őket, és tanácsot ad a számukra.
Ézsaiás elmondja miként élte át az elhívatást. Nem magától lett próféta, nem Ő küldött jelentkezést a mennyei teológiára, hanem az Úr kereste meg Ézsaiást. A templomban jelent meg számára az Úr. Nagy kegyelem, hogy a nyomorult, elveszett, bűnös ember számára Isten megjelenik. Dicsérjük Őt, hogy még mindig keres minket, megközelíthetővé teszi magát a számunkra. A drága ige az amin által keres és megszólít. Adjon az Úr nyitott szívet szavának hallására.
Amikor valaki átéli, hogy az Úr jelen van valami hasonlót tapasztal, mint Ézsaiás. Isten jelenlétében minden ember elveszettnek látja magát. Péter, amikor az Úr Jézus lényébe tekintett nem tudott mást mondani, mint azt, hogy: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram” (Lukács 5,8)! Igen Uram, elveszett ember vagyok, a Te szentséged előtt hogyan is állhatnék meg? Ézsaiás megtapasztalta a kegyelmet. Nem kell elvesznie, de nem azért, mert ő jobb, mint kortársai, hiszen látta, hogy ugyanolyan bűnös, mint ők. Megmaradásának alapja egyedül Isten irgalma, Ő veszi el az ember bűneit. Érdekes, hogy a próféta ajkait érinti a parázzsal a szeráf, talán azért, mert a szánkkal vétkezünk az Úr ellen és egymás ellen a legtöbbet. A bűn kérdést csak radikálisan lehet megoldani, azért fog parazsat a szeráf. Nem lehet dédelgetni, sem javítgatni az életünket, megtisztulásra van szükség. A bűnt csak Jézus oldja meg, Ő képes megtisztítani az életünket. Bűnbánat, az Úr jelenlétébe való őszinte megrendülés nélkül nincs új élet.
Csak a megtisztítás után hallja Isten szavát: „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?” Ézsaiás azonnal válaszol, de nem mást ajánl, hanem önmagát ajánlja fel a szolgálatra. Bizony hányszor kérjük Istent, küldjön szolgákat aratásába, de gondolunk-e arra, hogy én is lehetnék az a szolga. Tudom-e azt mondani: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” A prófétai szolgálat nehéz, mert nem önmagát valósítja meg benne, hanem azt kell mondania, amit Isten rábíz. Az üzenet nem könnyű, mert azt jelzi, ha nem akarnak visszafordulni saját útjukról, ha nem akarják Isten szerető szavát meghallani, hát menjenek tovább, de meglátják következményeit.
Azonban nem csupán ítéletet kell majd hirdetnie, hanem felcsillan a kegyelem is. Mert bár Isten megítéli övéit, Ő maga fog gondoskodni maradékról. Mindenki nem veszhet el. A fogságok, és a szétszórtság évszázadai után is lesz szent mag. Az Úr minden korban megőriz egy szent magot, akik által az elembertelenedett, és elpogányosodott világban is képviselve lesz az evangélium. Isten gyermekeinek mindenkor ilyen szent magként, az isteni élet vetőmagjaként kell jelen lenni. A nyomorúságban lévő embernek, a szent mag jelenthet reménységet az örök életre.
Márk evangéliumában is egy elhívási történetet olvasunk (Mk 2,13-17). Itt a testet öltött Ige keresi az embert, mégpedig már nem a templomban, hanem az élet útján. A szent Isten megáll egy vámszedő asztal mellett, és kész megszólítani a vámszedőt. Jézusban mindenki számára eljött a remény, nincs olyan bűnös, nincs olyan mélyre került élet, amely mellett ne állna meg az Úr, akit ne akarna onnan elhívni, hogy végre a helyére kerüljön.
Az Úr Jézus meglátja azt, akitől mindenki elfordítja a fejét. Így lát meg engem is, nem fordul el undorral, hanem megszólít, mert szeretete kohójában átalakulhatok, ott letisztul minden szenny és lehetek, elveszettből, Isten ajándéka. Lévi később a Máté nevet használja, ami azt jelenti Isten ajándéka. Egy mások által gyűlölt és megvetett személyből, olyan embert formált, aki sokak számára ajándék lett. Vámszedőből evangélistává vált. Pennája mostantól kezdve az evangélium gyógyító szavait veti papírra. Te is lehetsz Isten ajándéka.
Mi kellett ehhez a változáshoz? Csak annyi, hogy miután meghallotta az elhívó szót, fel kellett állnia székéről, és kell kellett indulni Jézus után. Az elindulás azt jelentette, hogy ami eddig fontos volt a számára, azt mind otthagyta. A múlt, a gazdagság szeretete, a fontos pozíció elmaradtak, most már csak Jézust látta és követte. Halld meg a hívást, és tétovázás nélkül, kövesd Őt.
Aki úgy látja, hogy ott belül, a szívében beteg, akit szorongatnak bűnei, bátran jöhet az Úr Jézushoz, mert Ő azért jött, hogy ilyen embereket hívjon, megtérésre. Ezt kínálja, mert csak a megtérés, a teljesen új, a száznyolcvan fokos fordulatot vett élet jelent igazi megoldást mindenki számára. Ennél kevesebb nem segít.
A nagy mélységből
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem,
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök,
Fiad érettem onta vért,
Fogadj be Jézusért!
A bűn sarában élve lenn,
A jóra lelkem képtelen,
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok jövök…
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem,
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok jövök…
Az életem, üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok jövök…
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése