Komondorok

M

óábot, utoléri az ítélet, mert nem vette komolyan Isten megtérésre hívó szavát. Izráel elestekor kárörvendően viselkedett, most átéli a pusztulást. Ézsaiáson keresztül Isten Izráelt felszólítja, fogadja be a bujdosókat, nyújtson számukra védelmet (Ézsaiás 16,1-14). Milyen megható képpel fejezi ki a próféta Móáb állapotát. Bujdosó, fészek nélküli madárhoz hasonlítja a népet. Az ellenség földúlt mindent, elpusztult a házuk, anyák siratják gyermekeiket, asszonyok férjeiket, akik megmaradtak elhagyják földjüket és oltalmat keresnek. A próféta a szomszédos, ám gyakran ellenséges indulatú népért is tud sírni, bár a mi szívünket is átjárná más népekért a fájdalom. tudunk-e imádkozni azokért a nemzetekért, amelyek még nem ismerik az Úr kegyelmét, és azokért is, amelyek más népek által gyötörtetnek?

A 17. Zsoltárban olvassuk, hogy Dávid is úgy Ismerte Istent, mint Aki oltalmat nyújt a nyomorultnak. Így imádkozik: „Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába” (8). Isten árnyéka jelenti számára a rejteket.  Egy másik imádságában megvallja, hogy nemcsak ő, hanem sokan mások is az Úr árnyékában keresik az oltalmat, ezért Hozzá menekülnek. „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek” (Zsolt 36,8). Isten árnyékot, oltalmat adó irgalmasságát, most népén keresztül gyakorolja. Isten népének mindig az Ura és Gazdája lényét kell megjeleníteni ebben a világban. Izráelnek az a feladata, hogy ugyanúgy cselekedjen, ahogyan Isten ővele bánt. Hányszor megtapasztalták az Úr oltalmát, hatalmas szabadítását, most nekik kell mindezt a szomszédos nép számára biztosítani. Isten mai népe, a tanítványok serege is Uruk lényét közvetítik ebben a világban. Jézus ma, itt és most általunk akar cselekedni. Nem azért részesültünk a kegyelemben, hogy annak gyümölcseit magunkban élvezzük, hanem, azért, hogy másokat is részeltessünk belőlük. Isten gyermekei azért vannak a világban, hogy befogadók legyenek. Ne kiszolgálják az elnyomó hatalmat, hanem inkább védjék, mentsék a bajba kerülteket. Nyújtsanak menedéket Isten menekülő, bujdosó gyermekeinek.

Miközben még a prófécia hódítókról, menekülőkről és menedéket nyújtókról szól, már jelzi a Messiási korszakot. a jelen nyomorúsága között előre mutat arra az időre, amikor „Kegyelem által készül egy trón” (5). Ez a trón a kegyelem trónja lesz, ahová oda menekülhet a bűnös, az eladósodott szolga is, mert a trónon ülő elengedi a tartozást, megbocsátja a bűnt. Mi már tudjuk kinek áll a trónja, és megismertük azt is, amiért elengedtetik az adósság. Jézus Krisztus maga vitte fel testében a fára bűneinket, és Őérette, egyedül kegyelemből van üdvösségünk, hit által.  Jézus Isten örökkévaló országának a királya, ebben az országban a kegyelem és az irgalmasság törvénye uralkodik. A Király országában rend, törvényesség és igazság található. Ebben az országban az Uralkodó magatartása, lényének szeretete a mérvadó, itt az élet alapdallama: „ahogyan az Úr is” (Kolossé 3,13). Megmondta tanítványainak, hogy számukra nem lehet minta a társadalom bevett gyakorlata, számukra egy példa létezik, a Mester élete. „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Máté 20,25-28).

Urunk és Királyunk szolgáló életét láthatjuk Márk evangéliumában is (Márk 5,21-34). Alighogy visszatért a Genezáret-taván és a Gadarában megvívott ütközetből, ahol szavával diadalmaskodott a természetben és az emberben tomboló vihar és hasadtság fölött, nagy sokaság tódul Hozzá. Ő a nagy harc után is rendelkezésére áll az embereknek, nem vonul félre pihenni. Azt látjuk, Őbenne nem időszakosan, hanem állandóan jelen van az Atya ereje. Ilyen nagy küzdelem sem meríti ki, de az elutasítás sem viseli meg, és nem mondja, ha nem kellettem, akkor nem törődök veletek. Mennyire hiányzik Jézus szótárából a sértődöttség, inkább az együtt érző, az annak ellenére is munkálkodó szeretetet tapasztaljuk általa.

Történetünkben két embert látunk, az egyik a kapernaumi zsinagóga elöljárója, a másik egy tizenkét év óta betegséggel küszködő asszony. Az egyiknek jól megy az élete, egyre inkább kiteljesedik és örömökben, áldásokban növekedik. A másiknak tizenkét év óta egyre lejjebb süllyed az élete, egyre örömtelenebb és reménytelenebb lesz. Most mindkettőjüket Jézusnál találjuk. Mi viszi oda őket? Mindkettőt az élete nagy nyomorúsága. Jairus az eddigi kiteljesedés után, hirtelen összedőlni véli eddigi életét, hiszen a leánya halálos beteg, senki nem tud rajta segíteni, nincs remény. Azonban ekkor a reménytelenség sötét fátyolán keresztül hatol egy reménysugár. Ez a sugár Jézus neve, az elöljáró elindul oda, ahol Jézus tartózkodik és életre kel benne a hit, a Jézusba vetett hit és elkezdi használni. Ez a hit mozdítja ki a tehetetlenség állapotából, és röpíti Jézus felé és térdre hullva kéri, gyógyítsa meg a leányát.

A vérfolyásos asszonyt, tizenkét évi hiábavaló küzdelem viszi Jézushoz. Mindent megpróbált a betegségtől való szabadulás érdekében, de hiába. Semmi nem vezetett eredményre, anyagilag is tönkrement. Ebben a helyzetben hallott Jézusról és az ő szívében is hit fakadt, ez a hit viszi az Úrhoz. A hit elvégzi benne, hogy elég csak megérinteni a ruhája szegélyét és meggyógyul.

Jairussal elindul az Úr, míg az asszony útközben tapasztalja meg, Jézus csodás erejét, ami által kívül és belül is meggyógyul. Nemcsak a vérfolyása szűnik meg, hanem lelke is meggyógyul, lényében is megtisztul.

Legyen példa számunkra ennek a két embernek a hite, és mi is induljunk Jézushoz életünk problémáival. Ez a két személy soha nem ment volna Jézushoz, ha nincs a betegség, ha nem közelít a halál. Gyakran kérdezzük, miért történnek bajok életünkben? Ennek a történetnek a fényében azt a választ kapjuk, hogy a bajok által terel Isten Jézushoz, a kegyelem királyi trónusához. Bár nem volna szükséges, kivárni ezeket a szürke komondorokat, hanem elindulhatnánk Felé, már akkor, amikor még rendben mennek a dolgaink.

Rád bízom

Rád bízom, Rád bízom a nehéz napokat Rád bízom.

Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is.

Sorsom legyen a Te kezedben,

Biztos helye van a féltő szívedben, ezért hát

Rád bízom...

Nem félek, nem félek, ha volna mitől is nem félek!

Nem félek, nem félek de kérem az erődet.

Támaszt keresek az erődben,

Vígaszt a szomorú, nehéz időkben, ha lesznek.

Nem félek...

Reménység, reménység a holnap felől is reménység.

Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség.

Fény lesz ott, ahol ma sötétség,

Élet ott, ahol ma reménytelenség, ezért hát

Reménység...

Isten áldásával.