Gyenge pontjaink

M

ilyen nehezen adja fel az ember a saját elképzeléseit. Mindenáron keresztül akarja vinni azokat, akkor is, ha nyilvánvalóan rosszak, és kudarcra vannak ítélve. Különösen egy fiatalt nehéz eltántorítani, a rossz barátoktól, a helytelen életformától, és a meggondolatlan, sokszor felelőtlen párkapcsolattól. Amit fejünkbe vettünk azt végig akarjuk vinni, figyelmeztetések ellenére is.  Így volt ezzel Izáel népe is (Ézsaiás 20,1-6), már nem először mondja a próféta, hogy az Asszíria elleni koalíció el fog bukni. Az a két ország, amelynek pártfogását keresik, alulmarad az asszírokkal szemben. A próféta hirdeti, Izráel maradjon meg az Úrban való bizalomnál. Ne féljenek, mert Isten elég, másra nincs szükség. A kegyelem elég a mi számunkra is. De hát rojtosra beszélheti a száját Ézsaiás, nem hallgatnak rá. Úgy vannak, mint korábban volt Bálám. Isten világosan megmondta neki, hogy ne menjen el a Moáb követekkel, mert nem átkozhatja meg a zsidó népet. Azonban Bálámot nem lehetett eltántorítani elhatározásától, szíve a jutalmon, a jó lehetőségen csüngött, így el sem jutott igazán hozzá Isten akarata. Addig erősködött, míg végül az Úr azt mondta, hát menj.  De ez az út nem Isten akarata volt, akkor sem, ha a végén rálegyintett, és elengedte Bálámot. Bizony gyakran vagyunk mi is így, kierőszakoljuk saját akaratunk jóváhagyását. De jegyezzük meg, ha Isten végül meg is engedi, hogy megtegyük, amiért annyit nyafogtunk, ami nélkül „élni sem tudnánk” az még nem az Ő akarata, csak rálegyintett, és azt mondta, menj. Azonban ennek az útnak mindig megvannak a következményei.

Azt is figyeljük meg, hogy a prófétának teljes életét igénybe veszi a prófétai szolgálat. Most le kell vetnie zsákruháját, saruját, és mint egy rabszolgaszíjra fűzött fogolynak kell a nép elé állnia. Isten szolgálata egész lényünket, teljes mivoltunkat kéri. Ézsaiás sem mondja, ezt már nem vállalom, kinevetnek és megvetnek az emberek. Az üzenet átadása ezt a teljes alázatot igényli. Nem tart vissza semmit, mindent az Úr rendelkezésére bocsát, csak célba érjen Isten üzenete. Az Úr Jézus is mindent, még az emberi méltósághoz való jogát is odaadta szenvedései közepette és ott a Golgotán. Mindezt azért tette, hogy megvalósuljon az Atya akarata, és megmenekülhessünk a kárhozattól. Milyen jó, hogy Ő nem mondta, Atyám ez sok, ezt már nem kérheted tőlem. Jézus nem hangsúlyozta a jogait, nem mondta: nekem is jár a megbecsülés, a család öröme, a békés nyugodt élet és majd a megérdemelt nyugdíjaskor. Ő mindezekről értünk lemondott, mert számára mindennél fontosabb volt a mi életünk, üdvösségünk. Hát nem szomorú, amikor mi annyira ragaszkodunk a földi dolgokhoz, a test kényelméhez, jogainkhoz?

Megdöbbentő, hogy csak a rabmenetben döbbennek rá, hogy nem abban bíztak, akiben kellett volna. Időben is felismerhették volna. Vajon mi látjuk-e, hogy amiben bízunk, az előbb-utóbb elbukik, és ez a felismerés oda fordítja-e szívünket, az Úrhoz, Aki igazán tud rajtunk segíteni?

Folytatódik Heródes király története (Márk 6,21-29), a király szívesen hallgatta Jánost. Azonban ez még nem elég, mert nem követte ennek megfelelő cselekedet. Örült Jánosnak, az igének, de nem vette azt komolyan. Nemcsak védelmébe kellett volna venni, hanem megtenni, amit mondott. Itt még megfordulhatott volna Heródes élete, azonban nem merte meghozni élete legfontosabb döntését. A legfontosabb döntés mindig az, amikor Isten megszólít, és kijelenti akaratát és mi arra válaszolunk. Nagyon lényeges milyen választ adunk. Heródesnek el kellett volna bocsátania a testvére feleségét, mert ez a kapcsolat, nem Istentől, hanem a gonosztól volt. Isten igéje világosan megmondta: Ne paráználkodj!

Azonban a király és a felesége úgy döntött, hogy nem a bűntől, hanem a prófétától szabadulnak meg. Erre el is jött a megfelelő alkalom. Mert az mindig eljön, de ettől még ez nem Isten akarata. A rosszat is megcselekedhetjük, de attól, hogy sikerül véghezvinni, az nem Isten akarata.

Heródiás kereste az alkalmat János eltávolítására, és meg is találta. Hogyan? Kihasználta Heródes gyengepontját. Ismerte, tudta jól, mi a gyengéje és azon keresztül érte el a célját. Hasonlít ez a történet Sámson és Delila esetére, ott is megvan a nagy, erős, és legyőzhetetlen férfinak a gyöngéje, a nő. Delila is kihasználta, így tett Heródiás is. Azért lényeges ez a mozzanat, mert nekünk is vannak gyenge pontok az életünkben, a szívünkben és a sátán ezekkel tisztában van. Előbb utóbb ki fogja használni őket, de megakadályozhatjuk ezt, ha szembenézünk velük és számba vesszük a réseket, ha ez megtörtént az Úr elé vihetjük, és Ő be tudja tömni ezeket a réseket.

Itt már olyan lendületbe jöttek a dolgok, hogy nagyon nehéz megállítani a zuhanást, de nem lehetetlen. Isten mindig kínál lehetőséget a megállásra, és ha megvan a szándék, Ő megadja hozzá a képességet. Miként lehetett volna megállni, hiszen már esküvel ígérte oda akár a fele királyságát is? Heródes ismeri Isten törvényét és tudja, hogy az a legmagasabb fórum. A saját esküjénél erősebb Isten szava, amely így szól: Ne ölj! Ha ezt elismeri és alázattal vállalja a vendégei előtt, az Úrtól megkapta volna az erőt, hogy megtegye, amit meg kell tennie. Itt még nem lett volna késő, itt még volt vissza út, de nem fordult vissza. Miért? Mert inkább a bűnhöz ragaszkodott, és nem akarta elbocsátani Heródiást és nem akarta ezt az egész ügyet bűnként Isten előtt megvallani.  Nem vette komolyan Isten szavát a paráznasággal kapcsolatban és már nem tudta komolyan venni, akkor sem, amikor gyilkosságról volt szó. Hamis vonal, amikor azt gondoljuk, ha eltávolítjuk Isten emberét, az igét, azt, aki rámutatott a bűneinkre, akkor minden jóra fordul. Aki a bűn útján halad továbbra is, annak nem fordul jóra az élete, csak ha bűnbánattal visszafordul Istenhez, és engedelmeskedik az igének. Lám nem jöttek rendbe a dolgok, mert ugyan János halott, de Heródes lelke nyugtalan, amikor Jézusról hall előjön a múlt. Ez ellen nincs más orvosság, mint Jézus vére általi megtisztulás.

Most, most, még ifjúkorodban

1. Most, most, még ifjúkorodban Add át Jézusnak szíved, Míg öröm, remény, vidám kedv, Ifjúság, erő tied. Fenn ragyogva élted napja, Jöjj az Úrhoz szaporán, A Megváltó szent ügyéért Munkálkodj későn, korán!

2. Hogy Jézus szíved lakója, Ne csak szád, de életed Prédikálja, s hogy tanácsát Te is híven követed. Fenn ragyogva élted napja, Jöjj az Úrhoz szaporán, A Megváltó szent ügyéért Munkálkodj későn, korán!

3. Búban úgy, mint jó napokban, Add időd, erőd neki, S hogyha küld, siess örömmel Országát terjeszteni! Fenn ragyogva élted napja, Jöjj az Úrhoz szaporán, A Megváltó szent ügyéért Munkálkodj későn, korán!

Isten áldásával.