| S |
zép ígérettel kezdődik a második fejezet (Ézsaiás 2,1-22). A szakasz címe a béke korszakának nevezi a prófécia tartalmát. Egy ilyen időszakról ábrándozik minden ember. Arra vágyik, hogy majd egyszer a fegyverekből termelőeszközök lesznek. Eljön a nagy leszerelés ideje. A történelem eddigi időszakában inkább az valósult meg, hogy még a békés eszközökből is fegyvereket készítettek. Talán élnek még azok közül, akik látták, amikor leszerelték a templomtoronyból a harangokat és elvitték, hogy ágyút öntsenek belőlük.
Még ma is köztünk van az a téves elgondolás, hogy az én boldogtalanságom oka a másik nép, a másik ember, és ha megszabadulok tőle, ha kiiktatom, akkor már semmi nem zavarja a boldogságom. Boldogtalanságunk oka bennünk van, a bűn, és ez akkor is bennünk marad, ha a másiktól megszabadulunk.
Isten adott megoldást és ez nem az ábrándozás útja, hanem Jézus Krisztus. Ő az, Aki nem a másiktól szabadít meg, hanem a bennem levő gonosztól, és elvégzi, hogy a zélóta (szabadságharcos) és a vámszedő (népe árulója), együtt kövesse Őt. Jézus nyomában ellenségekből testvérekké váltak, ezt csakis Jézus tudja ma is elvégezni. A lehetőség itt van, csak Hozzá kell menni. Az igén keresztül tanít minket és vezet az Ő ösvényén, a keskeny úton, amely az életre visz. Mindenki előtt adott a lehetőség, hogy a pusztulás útjáról a megmaradás, az élet útjára lépjen.
A problémát ma is az jelenti, hogy nem akarunk az Úr tanítására hallgatni, hanem helyette mindenféle más szokásokkal, babonaságokkal, okkult dolgokkal van tele az életünk (2,6-7). Ezeket sokan komolyan veszik, de a világ Világosságát nem akarják követni.
Isten azonban a sötétségnek ezeket a mélységeit megítéli, de ma még a kegyelem időszakát éljük, adjunk hálát érte, és éljünk vele. Jó lenne komolyan venni az utolsó vers felhívását, ne bízzatok az emberben. Minden tudománya ellenére halandó és az is marad. fogadjuk meg a zsoltáros tanácsát: „Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.” (130,7)
Márk evangéliumát olvasva még egy kicsit visszatértek gondolataim a tegnap olvasott részhez. Lenyűgöző, ahogyan Jézus belemegy a próbába, nem kerüli el, nem akarja a dolgok könnyebbik végét megfogni, hanem vállalja a kísértést is. Amikor kilép a pusztából, magával hozza Isten országa programját. A csend és a küzdelem megérlelte benne Isten akaratát. Isten országa, amelyet Jézus meghirdet egy új világ, amelyben Isten akarata és szeretete érvényesül. A rendet pedig Isten törvénye biztosítja. ebbe az országba a megtérés a belépő. Állampolgárságunkat Jézus vére szerezte és Ő állítja ki útlevelünket is. Enélkül nem engednek be a szoros kapun.
Megragadott az is, hogy Jézus megvárja, amíg szabad lesz előtte a pálya (Mk 1,14). Nem túrja ki Jánost, hanem kivárja a maga idejét, amint Dávid is tette korábban. Mennyivel békésebb lenne az élet, ha a mi is ki tudnánk várni, amíg Isten nyitja meg előttünk a kaput, és nem mi törnénk azt be.
A mai szakaszban (Mk 1,16-20) lenyűgöző látni, amint kimegy a mindennapi élet forgatagába és onnan hívja el tanítványait. Nem arra vár, hogy majd Hozzá mennek az emberek, hanem vállalja a kockázatot és Ő megy az emberekhez. Nem is Jeruzsálembe indul a rabbi képző intézetbe, hogy tehetségeket keressen, hanem a Genezáret tavához indul. A megélhetésükért küzdő, keményen dolgozó emberek közül választja ki követőit. A halszag közé viszi Isten jó illatát.
Úgy látom az Úr hosszabban figyelte a dolgozó embereket, szemlélte az életet, és amikor ebben a szemlélődésben felismerte az Atya akaratát elhívta a két testvérpárt. Amikor a halászok hallják, a hívást azonnal elhagyják azt, ami eddig az életet jelentette számukra és követik Jézust. A követésben eltávolodnak eddigi életmódjuktól. Elengedik azt, ami eddig fontos volt és meghatározta mindennapjaikat. Akkor tudjuk igazán követni Jézust, ha mi is elengedjük mindazt, amit eddig görcsösen markoltunk. Ez az elengedés akkor teljes, ha lelkileg is elengedjük a dolgokat, és elengedjük a másik embert is. Mindezt azért voltak képesek megtenni ezek a halászok, mert felismerték, hogy most kerül helyére az életük. Eddig nem voltak a helyükön, hiába gondolták azt évtizedeken keresztül. Csak Jézus követésében kerül helyére az életem. Ha nem leszek tanítványa, járhatok az élet ragyogó oldalán, sikerülhetnek a dolgaim, szerezhetek sok elismerést, nem leszek a helyem. Ott a helyem ahol az Atya látni akar. Ő pedig Jézus oldalán, az Ő országában akarja látni az életemet.
Halld meg a hívást
Halld meg a hívást, Jézusodét!
Még ma kövesd Őt fogva kezét!
Áldva a karját tárja feléd,
Kedvesen így szól: Jöjj!
Ref.: Ó, mi szép, dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz szabad,
Minket az égi hon befogad!
Itt vagyok Jézus, lásd!
Halld meg, ó gyermek, drága szavát,
Nyisd meg a szíved, add magad át!
Édes a béke, mit neked ád,
Bátran azért, csak jöjj! Refr...
Higgy a szavának, nem taszít el!
Szívedhez ott ver szíve közel.
Hű szeretettel karja ölel,
Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj! Refr...
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése