Isten színe előtt

M

ai igeszakaszunkból (Ézsaiás 8,1-15) meg tudjuk mit jelent prófétának lenni, Istent szolgálni. Tömören azt jelenti az elhívatottság, hogy: rendelkezésedre állok Istenem. Bármikor és bárhol megszólít az Úr, mindent félretéve indulok és teszem megbízóm akaratát.

Most azt a feladatot kapja, hogy mindenki számára érthetően és láthatóan helyezze el a Mindenható népének szánt üzenetét. Ez az üzenet az ítélet szava. Mindenkinek hallani kell, eljön az Asszír birodalom és végrehajtja Isten ítéletét az engedetlen népen. A táblára írt prófécia által, azt üzeni Isten, hogy ne bízzanak hamis ígéretekben, mert amit Ő megmondott az biztosan megtörténik. Azonban azt is a szívükre helyezi, ha beteljesedik a prófécia, ismerjék el Isten ítéletét, és ne azt mondják véletlen történtek a dolgok.

A próféta élete teljes mértékben Isten színe előtt zajlik. Nincsenek magán szférák, elzárt területek. Nem lehet azt mondani Istennek, itt állj meg ez az én belügyem, vagy magán ügyem, ne gyere tovább. Mi szeretnénk ezt így megszabni, azonban az Úr életünk minden területére igényt tart és fel akarja használni az örömhír terjesztésére.  Ézsaiás azt tapasztalja, hogy életének egyik legszebb és legemlékezetesebb pillanatában megszólal Isten. Amikor a feleségével gyermekük nevét tervezgetik, egyszer csak megszólal az Úr: „Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!”  Ellenmondást nem tűrően szól Isten, ez legyen a neve. Vajon engedem én Istent ilyen mélységben az életembe szólni? Ézsaiás nem ragaszkodik az akkor népszerű nevekhez, hanem elfogadja, hogy gyermeke nevét is Isten határozza meg. Engedi, hogy családi élete is üzenetté váljék. Uram bocsásd meg, hogy vannak területek az életemben, ahová nem engedtelek oda, amihez ragaszkodtam. Tudom rosszul tettem. Kérlek, könyörülj, hogy mostantól kezdve, mindenhová oda tudjalak engedni. Ne tartsak fenn magamnak semmit, mert mindig, minden úgy a jó, ahogyan Te mutatod.

Isten ítélete gyorsan és feltartóztathatatlanul érkezik Izráelbe. Miért? Azért mert nem bíztak Istenben. Az Úr csendes, de megbízható gondviselését nem tartották elegendőnek. Őket a szuperhatalom hadserege nyugtatta meg. Meg kell azonban tanulniuk, hogy Isten gyermekei soha nem fordulhatnak büntetlenül idegen néphez, a világhoz. Mert eljön az idő, hogy akitől segítséget vártak, akihez hasonlítani akartak bekebelezi őket. A világ segítsége, még ha ésszerűnek tűnik is, mindig csapda.  Izráel belelépett ebbe, megtapasztalja, hogy folyóként árad az ellenséges sereg, de amikor nyakig ér az ár, megtapasztalják. Velünk az Isten! Csodálatos, akire nem számítottak a végveszély idején könyörül rajtuk és nem hagyja őket elveszni. Amikor úgy látjuk nyakunkig érnek a hullámok, lássuk meg, az Úr nem hagy magunkra, itt van. De rajtam áll, hogy bűnbánattal odafordulok-e Hozzá.

A Márk 3,1-5 versekben Jézust ismét a zsinagógában látjuk. Szombat, a nyugalomnapja van és ott a helye. Nem marad el, pedig tudja, hogy ellenfelei is ott lesznek. Az istentisztelet helyén találkozni fog azokkal, akik többször kritizálták és nem tudták elfogadni sem a személyét, sem a tetteit.

Látjuk azt, hogy most sem jó indulattal veszik körül az Urat, de ez a gonosz indulat sem zavarja meg Őt az Atyával való kapcsolattartásban. Ő mindig harmóniában van Istennel, is a Lélek által össze van kapcsolódva Vele, és ebből a harmóniából ellenfelei sem tudják kibillenteni.

A megfigyelők még egy beteg embert is felhasználnak céljuk eléréséhez. Számukra a beteg, a kiszolgáltatott csupán eszköz. Mennyire más Jézus. Neki nem eszköz, hanem Isten gyermeke, akinek gyógyulásra van szüksége.  

A történet sodrásában meglátjuk, hogy a szombat nem a törvénykezésről szól, hanem az Istennel való élő kapcsolatról. Amelyben az Atyától jövő élő víz áramlik és megtisztítja az eldugult életeket, hogy ők is csatornaként tovább vezessék az élet vizét. A farizeusok leszűkítették a szombatot, Jézus kitágítja, így mindenki belekerülhet Isten jelenlétének atmoszférájába. Ez a nyugalomnapjának lényege, és az istentiszteletnek is, át élni, hogy valóban itt van Isten köztünk. Ebben a jelenlétben csodák, hatalmas dolgok történhetnek. Jézus hatáskörét nem lehet leszűkíteni, nem lehet szabályozni, mert azzal a saját életünket, hitünket zsugorítjuk.

Jézus haragszik ellenfelei keménysége miatt. Lám a saját törvényeikhez való ragaszkodást nem tolerálja Jézus, hanem megítéli. Azt is vegyük észre mennyire távol áll a hazug, a látszat kegyesség Jézustól. Nem mondja, ha ezzel megbántom népem előkelőségeit, akkor majd inkább holnap gyógyítom meg a sorvadt kezű embert. Jézus követésében, Isten országában, az evangéliumgyógyító és szabadító erőinek közvetítésében, nincs holnap. Itt csak, most és azonnal létezik. Az embert zsugorító, nyomorító hatalmak felett azonnal, itt és most meg kell nyilvánulnia Isten szeretetének és kegyelménk.  Az Úr Jézus soha nem halasztja holnapra a szabadítást, a segítségnyújtást, a bűnbocsánat közvetítését. Akkor sem teszi meg ezt, ha ezzel a saját életét sodorja veszélybe. Inkább ő hal meg, csakhogy halála által megmentse bűnös, elveszett embert.

Az éltem, Jézus, nélküled

1. Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2. Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3. De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4. Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

Isten áldásával.