Jézus a győztes

É

zsaiás próféta könyve első 39 fejezete az Asszír fogságot közvetlenül megelőző időszakot tárja elénk. Áház király teljesen asszír mintára alakította át az életformát és a vallásgyakorlatot. Még a jeruzsálemi templom berendezéseit is pogány mintához alakította és a Damaszkuszban használt oltár pontos képét állíttatta fel az Úr házában. A külső szemlélő és a nép egy része számára mindez fejlődésnek tűnt. a munkálatok új munkahelyet és megbízásokat jelentettek. Fellendült a kereskedelem az emberek jól éltek, de hogy ezt hogy látja Isten és mit szól hozzá az nem érdekelte őket. Lépést kell tartani a világgal, fejlődni, és gazdaságilag növekedni kell. Mintha saját korunk jellemzőit látnánk, bár eljutna a szívünkig Isten véleménye.  Mert az Úr nem lát mindent jónak, amit mi jónak és kihagyhatatlannak vélünk.

Azért adta igéit Ézsaiásnak, hogy bele szóljon ebbe az életformába, és felébressze őket. Isten azért küldi az igét, hogy általa rádöbbenjünk mennyire elvitt a világ szellemisége Őtőle. Döbbenetes, de ki kell mondani, Isten népe elvilágiasodott, egy jóléti társadalmat épített fel, amiben Isten helyére a jólét, a hivalkodás került. Jólétben éltek, hiszen azok a társadalmi és építészeti átalakítások, amiket végrehajtottak, sokba kerültek. Az a rengeteg kozmetikum és ékszer is azt jelenti megnőtt a jeruzsálemiek vásárlóereje. Minél több mindent megengedhettek maguknak annál inkább a luxus, a jólét, a szépség került életük középpontjába. Mintha ezeknek a dolgoknak meglenne a maguk varázsa, ereje, amellyel Isten népét egyre jobban magához láncolja, és így megfeledkezik küldetéséről.

Az anyagi jólét utáni vágyakozás, a külső szépítése nem állt meg itt, hanem magával hozta a pogány népek szokásainak az átvételét is. A külső szépséget, az épületeket, ruhákat és ékszereket valahol használni is kell. Így azután bevezették a pogány kultuszokat és velük meghonosították a hozzájuk tartozó laza erkölcsi felfogást is. Ha valaki szóvá tette, hogy mindez nem tetszik az Úrnak, elutasították: „nyelvükkel és tetteikkel az Úr ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek” (Ézs 3,8). Sőt a bűnt annyira természetesnek vették, hogy „vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, nem titkolják” (Ézs 3,9). Igen mélyre jutottak, ám mivel Isten még szól, ez azt jelenti, hogy lehetőséget kaptak a megtérésre, az újrakezdésre. Ha komolyan veszik az Úr szavát és megtérnek, elmarad az ítélet, ha nem megítéltetnek.

Márk evangéliumában (1,21-28) tovább szemlélhetjük az Úr Jézus Krisztust. Látjuk mennyire magától étetődő és természetes számára szombaton a zsinagógai részvétel. Vonza Őt az istentisztelet helye, mert az igén keresztül még kézzelfoghatóbb az Atya jelenléte. Szombaton az első a zsinagóga, azonnal oda megy. Tehát határozott Jézus ebben a kérdésben, ott a helye, Neki is szüksége van a felfelé figyelésre. Ha Neki ott a helye, ha szüksége van a megállásra, a töltődésre mennyivel inkább nekünk. Nemcsak hallgatta a felolvasást, hanem maga is tanított. Volt mondanivalója a jelenlevők számára és ez vállalta. Jelenléte és szavai hatalmat és erőt képviseltek. Lényéből sugárzott Isten jelenléte, és ebben a jelenlétben megtapasztalták önmaguk valóságát, felismerték, hogy az életük nyitott könyv Jézus előtt és nincs olyan probléma. amit a szava ne tudna orvosolni. A tanításában jelenlévő hatalom az ember szívét újjáformáló lehetőségeket is jelentette.

Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember. ebből a leírásból úgy tűnik, hogy szinte nem is tudatosan volt ott, hanem besodródott. Talán éppen arra járt és úgy érezte most be kell mennie. Milyen jó, hogy épp most sodródott be. Engedjünk mi is a Lélek sodrásának, Aki gyülekezetbe, ige közelbe akarja segíteni életünket. Ha érzed lényedben az ige utáni vágyat engedj neki, nem véletlen van az, hanem az Úr keres.

Azt is megláthatjuk, hogy a gonosz nem tudja elviselni az Úr jelenlétét. tudja, hogy ütött az utolsó órája. Döbbenetes, hogy a zsinagógában egyedül ez a megszállott ember tudta, hogy kicsoda Jézus. Felveti ez azt a kérdést, hogy mi igeolvasó, templomos emberek ismerjük-e Őt igazán? Tisztában vagyunk-e hatalmával, és azzal, hogy az Ő jelenlétében minden bennünk levő tisztátalanságnak távozni kell. Talán sokszor azért nem akarjuk Őt, mert tudjuk, hogy akkor sok olyan dolognak el kell hagynia életünket, amihez eddig ragaszkodtunk, amit megszoktunk, de Jézussal nem lehet egy fedél alatt.

A gonosz el kezd kiáltozni, zavart akar okozni, sőt Jézust is zavarba akarja hozni, gondolván, hogy akkor nem fog tudni cselekedni. Jézust nem lehet megzavarni, Ő hatalommal bír a gonosz felett. Ha szól, a tisztátalan léleknek távoznia kell. Jézus a győztes a gonosz minden formájával. A tisztátalan lélek csak kiáltozni és zavart okozni képes, de nem győzhet, ha jelen van az Úr. Távoznia kell. Azonban ezt a zavarkeltő képességet gyakran alkalmazza mai tanítványaival szemben. Tegyük hozzá, sokszor sikerrel. Mert mi azonnal elhallgatunk, ha valakiben megszólal a gonosz, Mi nem akarunk zavart, nem szeretnénk a békességet megbontani, nem akarunk rosszakarókat. Így azután Isten gyermeke távozik, jól nevelten, a gonosz pedig marad, diadalittasan. Ne engedjük, hogy az a látszat alakuljon ki, hogy a tanítványok a vesztes oldalon maradtok, hanem képviseljük méltóképpen a győztes Urat. a gonosz napjai meg vannak számlálva. „az ördög tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12,12).

Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.