| M |
ai ószövetségi igénkből (Ézsaiás 19,1-15) világosan megláthatjuk milyen lehetőségek maradnak az ember számára, az élő Istenbe vetett hit nélkül. Akinek Isten nem élő valóság, az a nehéz helyzetekben pánikolva rohangál egyik helyről a másikra, hogy választ, vagy segítséget találjon. Ha nem Isten igéje nyújt világosságot, és nem belőle nyerjük a tanácsot, akkor ma is ugyanúgy a jósok, a halottidézők, különféle mágusok hálójába kerülünk, mint Ézsaiás idején az egyiptomiak. Egyiptom népe mindig elutasította az élő Isten közeledését, ők a maguk alkotta bálványokhoz fordultak. Mózes idején Isten világosan és határozottan a fáraó tudomására hozta, hogy ki az Úr, de ő bezárta a szívét Isten szava előtt. A fáraó nem akart leszállni a trónszékről, nem akarta átadni koronáját a Mindenhatónak. Népe évszázadok múltán is tovább követte ezt a vonalat, megmaradtak az Isten előtt utálatos bálványok és jósok világánál. Meg kell azonban tapasztalniuk, hogy Isten akaratát sem a jósok, sem a bálványok nem tudják megváltoztatni. Egyiptom népe kérdéseire rossz választ kap, mert nem a megfelelő fórumhoz fordul.
Igénkben egy pogány népről van szó, de nézzünk szembe magunkkal és korunkkal. Azt látjuk, hogy a ma embere még a régi korok népeinél is nyitottabb a bálványimádás, a jósok, boszorkányok tevékenysége iránt. Sokan keresztyénnek nevezik magukat, problémáikkal azonban jósokhoz fordulnak, holott Isten ezt a területet elzárta gyermekeitől. Mi Jézus Krisztus által minden kérdésben kérdezhetjük mennyei Atyánkat. Nincs szükségünk ezekre a csatornákra, mert ezeken keresztül a gonosz szellemisége és ereje árad azt emberek szívébe. Aki erre a területre lép eltávolodik az Úrtól és kiszolgáltatottá válik a gonosszal szemben. Mégis ma azt tapasztaljuk, hogy ez lett a népszerű és elfogadott. Televíziós műsorokban szerepelnek jósok, látnokok, boszorkányok és tanácsokkal látják el a hozzájuk fordulókat. Elgondolkodtató, hogy mennyire magától értető sokak számára az ilyen szolgáltatások igénybevétele, de az is hogy a médiában ezek az emberek szerepet kaphatnak, míg keresztyén lelkigondozás csak elvétve található. Az okkult területet képviselőket élő adásban lehet kérdezni, az igeszerinti tanácsadás azonban kiszorul a médiából, de az életünkből is. Az is elgondolkodtató, hogy sokszor magukat hívőknek nevező emberek is hamarább keresik fel ezt a területet, mintsem lelkigondozókhoz fordulnának. Egy korábbi fejezetben az Úr ezt mondta népe számára: „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek” (Ézsaiás 8,19)? Vegyük komolyan Isten szavát, utasítsuk el a sötétség minden területét, és forduljunk minden dolgunkkal bátran Urunkhoz.
Márk evangéliumában a tanítványok számára megkezdődik a gyakorlat, mégpedig úgy, hogy egyedül kell elvégezniük a rájuk bízott feladatokat. Jézus nem áll mellettük, így nekik kell képviselni Isten országát, annak erejét, de a kritikát és az elutasítást is. Most derül ki, hogy Jézus fizikai jelenléte nélkül is megtudnak-e maradni az Ő erőterében, képesek lesznek-e Jézusról, a Krisztusról, a megérkezett Messiásról vallani.
Jézus magához hív, hogy tanítson, megismertessen önmagával, de egy idő után kiküld minket is, hogy amit ránk bízott adjuk tovább. Lényeges, hogy előbb magához hívta őket, csak úgy lehet hiteles a szolgálatunk, az életünk, ha kapcsolatban vagyunk Vele, ha rendszeresen feltöltődünk igéje által. Ha ez kimarad, ha nem Ő küld, és nem tőle indulunk akkor minden lesz, amit végzünk, csak nem misszió, és nem szolgálat.
Mielőtt útnak indítja őket, felkészíti a teljes önátadásra, a Tőle való függésre. Semmiből nem vihetnek tartalékot magukkal, hanem az Isten gondviselésére kell, hogy bízzák az életüket. A tartalék beszerzésével időt veszítenének és hátráltatnák magukat a szolgálat végzésében, illetve a magukkal vitt javak megőrzése kötné le a félelmüket. Nekik teljesen fel kell szabadulni minden teher, félelem alól a szolgálat végzésére. Jézustól hatalmat kapnak a gonosz erői felett, de ez a hatalom csak akkor árad rajtuk keresztül, ha szabadok a földi gondok alól.
Ma gyakran erőtlennek látjuk életünket és szolgálatunkat. Gondoljuk végig, hogy nem a tartalékok beszerzése és megőrzése kötik-e le energiánkat? Amikor a tartalékokkal vagyunk elfoglalva, nem tud Isten ereje keresztüláradni az életünkön. A hit csatornája eltömődik. Ki kell takarítani bűnbánat és az Úrba vetett őszinte bizalom által. Gondoljunk Illésre, aki Isten szavára elindult a Kerit patakja mellé, és nem vitt magával semmit, mert hitte, hogy Ura ott fog róla gondoskodni, és ebben nem is csalódott. Ha mi is ott vagyunk, ahová Urunk küld, akkor megtapasztaljuk gondoskodását is. Gyakran hallani, hogy a profi futballisták akkor tudnak százszázalékosan a futballra, a játékra, (vagyis arra, ami a dolguk) koncentrálni, ha anyagi biztonság veszi őket körül, ha mindig időben megkapják a fizetésüket. Mi is csak akkor tudunk teljesen a dolgunkra, az evangélium hirdetésére koncentrálni, ha hisszük, Atyánk idejében kiadja övéi eledelét. Aki nem bízik ebben, az maga szerzi meg, maga akarja biztosítani a feltételeket és ezzel megy el minden ideje és ereje. Urunk azonban azért küld, hogy önmagunk felőli aggodalmaskodás helyett az evangélium örömhírét adjuk tovább. Fontos ma is hirdetni a megtérést, és képviselni az ördöggel szemben Isten erejét. Jézus azért küldd minket is, hogy általunk az ördög kiszoruljon környezetünkből. Ha Jézus bennünk, akkor az ördög menekül, mert Jézus jelenlétét nem tudja elviselni. Ne mi hátráljunk meg, hanem mi szorítsuk vissza, Jézus hatalma által a gonoszt. Az evangélium gyógyító, helyreállító és szabadító erejére ma is nagy szükség van. Ezért a mai történet személyes üzenete legyen ez számunkra: Tőle indulj, Vele menj, és Általa győzz! Tőle, Vele, Általa, ez legyen életünk napi ritmusa.
Már keresztem vállra vettem
Már keresztem vállra vettem,
Érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem,
Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.
Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.
Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál menny-fia?
Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándor-életed,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése