A hiteles élet eredménye

D

ániel újabb látomásban részesült, ebben is birodalmak jelennek meg és süllyednek el (Dán 8,1-27). Ezeknek a birodalmaknak hatása van Isten népe életére, hiszen ezeknek a területén élnek ők is. Ezekben az országokban, ezek közt az emberek közt kell megélni hitüket, kell az adott korban és felfogás közepette másképp élni. Megrendíti a látomás és annak jelentése a prófétát, mert szörnyű és gyors változások szemtanúi lesz, amelyek sok pusztítással járnak. Ezek a változások, felbukkanó hatalmak a kívánatos földre is ácsingóznak. S Isten gyermekei veszélyek közepette élnek, de megtapasztalják az Úr hatalmát, gondviselését. Dániel is, amikor nem érti azokat az eseményeket, amelyeket lát, segítséget kap Isten világából. Istenre mindig lehet számítani. Aki keresi az Ő akaratát és szeretné megérteni az életet, a körülötte zajló eseményeket, azok számára az Úr küld segítséget, ad feleletet.

Két országról van szó ebben a fejezetben, amit maga az Úrtól küldött magyarázó határoz meg. Az egyik a Méd-Perzsa Birodalom, a másik pedig a Görög-Macedon Birodalom. Kos és kecskebak szimbolizálja ezeket a hatalmakat nagy szarvakkal. Itt is a harcon, az öklelésen, a pusztításon van a hangsúly. Egymást követik a birodalmak, de a rendszerükben nincs változás, ugyanazokon az alapokon állnak, ugyanazok az indulatok, ösztönök vezérlik mindkettőt. Leigáznak mindenkit hadseregeik által. Az akkori világot leigázó egy szarvval ábrázolt kecskebak Nagy Sándort jelenti.   Érdemes elgondolkodni azon, hogy azt az embert, aki hadseregre épít, és általa leigáz mindenkit, pusztítás és vér jár nyomában, az utókor, a történelem nagynak nevezi. Azt csodálják, és az előtt hódolnak, aki az Istentől kapott képességeit, tehetségét emberek pusztítására használja. Ráadásul a nagynak nevezett személy a saját élete vezetésében kudarcot vallott.

Jó megnézni, kiket tekintünk ma is példaképeknek, az életvitelük összhangban van-e Isten akaratával, vagy csak azért nézünk fel valakire, mert nagy karriert futott be, de azt már nem figyeljük, hogyan vitte ezt végbe?  Ahogyan a tegnapi Ige kapcsán láttuk, az Isten országa más impulzusokkal érkezik, más alapokra épít. A mennyek országának alapja az Isten beszéde, és aki ebben az országban él, az ráépíti életét, megcselekszi, amit az Úr mond. Ha így él, akkor szilárd talajon tartós életet tudhat a magáénak.  Sőt tudjuk, hogy maga Jézus Krisztus az alap, ha Rá építünk, megtisztul az életünk. Már nem a bűntől átitatott régi természet uralkodik bennünk, hanem isteni természet részesei leszünk. Az isteni természet Jézus módszereit alkalmazza.

Jézus az Isten országát és annak terjesztőjét a magvetőhöz hasonlítja, ahhoz az emberhez, aki kultúrnövény magjainak az elvetésével hódítja vissza a földet a gaztól.  Isten országa ma  is így akar növekedni, az Úr nem híve az erőszaknak, nem fegyverekre épít, hanem az Isten Igéjére. A tanítványok fegyvere az Ige és az imádság. Az Isten Igéje olyan, mint a kétélű kard, ezzel tusakodhatunk, de nem mások ellen, hanem javára. Azért fáradozhatunk, hogy emberek éljenek és bővelkedjenek, ahogyan a Mester is ezért munkálkodott. A bőség a kegyelem gazdagsága, amelynek Isten országa polgáraiként lehetünk birtokosai.

Az emberi hatalmak kelléktárában a pusztítás, ravaszság, álnokság, felfuvalkodottság található, amelyek sikeressé teszik. Szomorú, hogy ezek az eszközök vezetnek ma is sok embert a sikerre. Ezzel szemben Isten népe kelléktára: „a szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Gal 5,22-23). Mindezeket úgy nevezzük, a Lélek gyümölcse.

Az asszony bizonyságtételének megvan az eredménye, felbolydul a város és özönlenek az emberek Jézushoz (Jn 4,31-38). Jönnek meggyőződni mindarról, amit az asszony mondott. Ez az igazi bizonyságtétel, nemcsak hallgatják, hanem szavai nyomán maguk is elindulnak Jézushoz. Meg akarnak győződni az üzenet valóságáról. Másrészt látták, hogy történt valami ezzel az asszonnyal. Mondanivalóját hitelessé tette lénye ragyogása, élete mássága. Ma is sok múlik azon, hogy bizonyságtételünket lényünk, életvitelünk hitelesíti-e?  A hiteles életnek van hatása másokra.

A tanítványok, amikor visszaérnek, ételt kínálnak Jézusnak, azonban Őt most a Isten hatalmas munkája elégíti meg. Elmondja, hogy az Ő eledele az Atya akaratának a cselekvése. Mindennél fontosabb számára, hogy azt tegye, amit Isten Rábízott. Mi is elmondjuk, hogy számunkra Jézus Úr, de az Ő munkáját, a Tőle kapott feladatokat végezzük-e, vagy mindig a saját dolgaink vannak az előtérben?

Jézus munkájának, vetésének beérését látják a tanítványok, amint Samáriából jönnek feléjük a szomjas szívű emberek. Kiderül, hogy az elkerült, a megvetett nép szomjazza Isten Igéjét. Vágyik az élő vízre. Bizony, minket is gyakran ér meglepetés, mert ott bukkanunk szomjazó, vágyakozó életekre, ahol azt nem is gondoltuk. Hintsük a magot bátran, éljük az Igét mindenkor, és majd meglátjuk az eredményt is. Sőt, ne feledjük, hogy előttünk is voltak magvetők, gyakran az ő munkájuk beérését láthatjuk mi. Legyünk ezért hálásak, és maradjunk alázatosak.

Álmélkodással csudáljuk

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.
2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.
3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.
4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

Isten áldásával.