Térj vissza az Úrhoz!

A

 próféta felhívást intéz Izráel népéhez: „Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz”, ezzel megmutatja számukra a megoldást (Hós 6,1-7,16). A megoldás: visszatérni az Úrhoz, nincs más orvosság ma sem, mint komolyan venni Isten hívó szavát és az Ő vezetésére bízni magunkat. Amikor hazatérünk az Úrhoz, életünk új irányt vesz, dolgaink kezdenek kiigazodni. Az Ige szerinti életvezetés által minden terület rendeződésnek, gyógyulásnak indul. Azonban rajtunk áll, meghalljuk-e a felszólítást és mozdulunk-e? Mert a legtöbbször az a probléma, hogy már nem akarunk változni, nem akarunk megmozdulni és másképp cselekedni, mint eddig. A változatlanságot szeretjük, pedig az élet állandóan változik.

Megtudjuk, hogy az Úr körülveszi övéi életét, érdekükben cselekszik. Az átélt nyomorúságokat, szenvedéseket is felhasználja, mert általuk meg akar szólítani bennünket. Van, hogy megsebez, de már készen van a gyógymód is. Sebeinket Ő kötözi be, sőt, maga szenvedett sebeket a kereszten, hogy általuk gyógyuljon az életünk.

A legnagyobb katasztrófa, összeomlás után is van reménység, mert az Úr talpra képes állítani övéit. Nincs az a lelki válság, amelyből ne tudna Urunk kiemelni. Számára nincs gyógyíthatatlan betegség, csak rajtunk múlik. Az a hangsúlyos, akarunk-e meggyógyulni, akarunk-e megváltozni?

Egy új irányt is kijelöl Izráel számára a próféta. Ez így hangzik: „Ismerjük hát meg, törekedjünk arra, hogy megismerjük az Urat!” Új célra, új irányvonalra van szükségünk. Ez pedig, az hogy törekedjünk megismerni Urunkat. Legyen az a legfontosabb, szánjuk az Ige és általa az Úr megismerésére a legtöbb időt.  Ha minden energiánkkal Őt keressük, akaratát igyekszünk felismerni, előrébb jutunk. Kiegyensúlyozottabbakká válunk és sok felesleges dolog leválik rólunk, illetve idő szabadul fel az Úrra, egymásra és a szolgálatra.

Isten szereti népét, hűtlenségük, engedetlenségük ellenére. Elmondja, hogy nem dolgokat, áldozatokat vár, hanem szeretetet. Isten azt várja, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk. Mi azonban gyakran külső dolgokban akarjuk kinyilvánítani a szeretetet. Törődés, foglalkozás helyett egymásnak is ajándékokat adunk, azonban ezek nem pótolják a személyes kapcsolatot, az időráfordítást. Amíg szól az Úr, van lehetőség válaszolni. Van lehetőség mindent félretéve Őreá figyelni és viszontszeretni.

Azt látjuk, Isten próbálkozása nem jár sikerrel. Szeretetére nem rezonálnak, nem viszonozzák, mert továbbra is úgy élnek, mint eddig. Isten gyógyítani akarja őket, ám ők továbbra is bűnös útjaikon járnak. Olyanok, mint az a súlyos beteg, akinek megmondja az orvos, mit kell tennie, hogyan kell élnie egészsége érdekében, de ő nem tartja magát az előírásokhoz, hanem továbbra is úgy él, mint eddig. Engedem-e gyógyítani magamat? Komolyan veszem-e az Úr terápiáját, mert úgy nem működik, hogy az Úr gyógyítson, de én továbbra is járom a magam útjait, élem bűnös életemet.

Azt gondolják, Isten nem látja azt, amit tesznek. Azonban az Úr tisztában van életünk minden rezdülésével. Azt is látja, amikor a gyógyulást sem Nála, hanem idegen helyeken keressük.  Izráel sem az Úrhoz kiáltott, hanem Egyiptomba futott, tőle várta a segítséget. Isten azt üzeni, Nélküle nem találnak megoldást. A lehetőség adott, forduljunk vissza Hozzá. Számoljuk fel a világ segítségét és Bízzunk egyedül Őbenne.

A látszatmegoldást igénylő zsidók számára az Úr kijelenti magát, és így szól: „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,35-51). Az nem megoldás, amikor csak az életkörülményeket akarjuk megváltoztatni. Ezt nem is adja meg a számunkra az Úr. Ő belső változást kínál. Önmagát adja nekünk, mert Rá van szükségünk.

Belső éhségünket és szomjúságunkat kívánja megelégíteni. Az életet, a lényünket is táplálni kell, foglalkozni kell belső világunkkal is. Nem elég, ha csak a testtel törődünk, lelkünkkel is foglalkozni kell. Ezt kínálja számunkra az Úr.

Mindez úgy indul, hogy az Úr vonzást helyez a szívünkbe, az Ő lénye kezd vonzani. Aki így indul felé, aki komolyan keresi, azt nem taszítja el, bármilyen messziről és bármilyen állapotban érkezik is.  Így azután van számunkra is esély, jöhetünk bátran az Úrhoz.

Senki nem jut el az Úr megismerésére, aki nem azért megy, mert vonzza Őt az Atya, hanem csak külső, anyagi dolgokat akar. Az juthat el Hozzá, akit az Úr lénye vonz, aki azért keres, mert Őreá van szüksége, aki kegyelemre vágyik.

Jézus már most elmondja, hogy odaadja a világ életéért Önmagát. Meghal, azért, hogy mi élhessünk. Legyünk hálásak ezért, és szolgáljuk Őt örömmel.

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

5. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.