Válaszút

S

zomorú, de ez a valóság, a sok figyelmeztetést nem vette komolyan Izrael, és az Úr meghirdeti felettük az ítéletet (Hós (8,1-14). Most már nincs sok idő. A felkészülés időszaka végéhez közeledik, az ítélet villámgyorsan fog bekövetkezni. Az emberek erre az eshetőségre nem is számítanak, úgy vélik, a végtelenségig megy majd, hogy Isten szól, ők pedig ezt figyelmen kívül hagyva tovább folytatják istentelen életüket. Azonban a kegyelem ideje egyszer lejár, az ítélet bekövetkezik. Mindez nem véletlen lesz, hanem Isten ítéleteként jelenik meg, az Úr megítéli a népét. Megítéli, mert nem nyilvántartást akar, hanem Neki engedelmeskedő, akaratát, cselekvő közösséget.

Az ellenség megjelenése az élet megváltozása, Isten felé fordítja őket, azonban nem bűnbánatot tartanak, hanem reklamálnak, még nekik esik zokon, amiért az Úr felelősségre vonja őket.  Úgy gondolják, ismerik Istent, és ezt szóvá is teszik. Hitoktatásban részesültek, nagy ünnepeken elmennek a templomba, hát mit akar az Isten tőlük? Isten azonban szövetséget kötött velük, és ennek a megszegését, törvényeinek a meg nem tartását kéri számon.

Sokan vannak ma is úgy, én hiszek-mondják, de az életük messze van Isten elvárásaitól. Komolyan kell vennünk, hogy Isten Jézus Krisztusban szövetségre lép velünk és ennek a szövetségnek vannak feltételei. Ha egy szerződést nem tartja be valamelyik fél, annak következménye van. Ha nem fizetjük a részletet, behajtják, vagy elárverezik akár a lakásunkat. Ha egy szolgáltatás díjával maradunk el, megszüntetik a szolgáltatást.  Isten is azt várja, vegyük komolyan a szövetséget és éljünk annak feltételei szerint.

Izráel megvetette a jót. Érdekes, mindig a jót, a jobbat akarjuk, és kiderül, hogy elmegyünk mellette, mert Isten a jó. Az Ő országában találjuk meg mindazt, ami építő, ami életre vezető.

Az egyik probléma, hogy ők választottak királyt és vezetőket. Szinte demokrácia volt. Isten országában más a rend, az Úr választ ki és hív el vezetőket. Ő ad népének királyt, prófétát, apostolt, tanítót, és akire szükség van. Ma is ez a rend, Ő ad, mi elkérhetjük a szolgálattevőket. Mennyire másképp alakulna az egyház élete, ha nem mi jelölnénk, választanánk, hanem az Úrtól kérnénk.

Jézus tanítványai is próba elé kerültek a korábbi beszédeket hallva (Jn 6,60-71). Sőt nem csupán próba, hanem válaszút elé álltak, hogyan tovább? Jézussal, vagy nélküle? Vállalják-e azt a magas mércét, amit eléjük állított a Mester, mégpedig azt, hogy életközösségben legyenek Vele, és teljesen Tőle függjenek. Olyan legyen számukra Jézus, mint a testnek a kenyér, tehát létfontosság. Bizony ezt nem mindenki akarja, mert tettei, ajándékai kellenek, de Ő maga nem. Nem akarják, hogy Ő határozza meg az életüket.

Bizony ma is kemény beszéd ez, a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit.  Jézus szemléletében nem a test áll a középpontban, nézzük meg magunkat, minden a testen múlik. Az életet számunkra a test jelenti, annak állapota határoz meg bennünket. Az Úr azonban helyreigazítja gondolkodásunkat, a lelket állítja a középpontba, annak egészsége határozza meg, egész életünket. Ha egészséges a lélek, egészséges és boldog lesz az életünk is.

Sokan másképp vélik mindezt, és inkább kihátrálnak Jézus mögül, otthagyják Őt. Ezt is lehet, ott lehet Őt hagyni, de nem érdemes, mert az Életet hagyjuk ott.  Ha Jézustól elfordulunk, az igazi élettől fordulunk el, és magunk maradunk.

A hogyan tovább kérdését nem lehet halogatni, egyszer dönteni kell, ezért kérdez Jézus. Nekünk is felteszi kérdését: „Vajon ti is el akartok menni?” Erre személyes nekem kell válaszolni. De tényleg, mit is akarok? Követni Őt egészen a keresztig, vagy magam folytatni tovább az utat? Erre válaszolni kell, nem lehet tovább menni anélkül. Ha szavakban nem fogalmazzuk is meg, életünk iránya megmutatja, merre tartunk. 

Boruljunk le az Úr előtt, engedjünk lénye vonzásának és ismerjük fel mi, hova is mehetnénk? Örök élet beszéde van az Úrnál. Igazi, el nem múló életet kínál követői számára. Amit a világ kínál, az elmúlik, nem marad meg semmi, örökké, azonban, aki az Úrban hisz örök élete van annak.

Velem vándorol utamon Jézus

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.