A
|
világ, a pogány népek életvitele, szokásai
először örvendetesnek tűnnek. Isten népe örül, mert most érzi magát szabadnak,
és amikor elindul ezen az úton, jól mennek
a dolgok (Hós 9,1-17). Úgy tűnik, minden rendben van és jól
döntöttek.
A mai ember is az Isten útján való járást véli rabságnak, csábítja a
világ élete, mert úgy gondolja, a bűn útja a szabadság. Megdöbbentő, mennyire
elvakít a bűn, évezredek múlásával sem látjuk, hogy ez az út a totális rabság
és pusztulás felé vezet. A bűn nem szabadságot ad, hanem rabbá tesz, végül a
szakadékba taszít. A bűn útján pusztulás van!
Azonban a bűnnek, a hűtlenségnek megvannak a következményei. Fogságba
kerülnek, és ott majd meg akarják tartani ősi ünnepeiket, de nem lesz rá
lehetőség. Mert a bajban eszünkbe jut az Úr.
De amikor otthon voltak, nem akarták meghallani szavát. Megkövéredett a
fülük és a szívük. De vajon a miénk nem? Mindenkor meghallom, amit az Úr mond?
Isten úgy látta Izráelt, hogy szerette, élvezte mindazt, amit a világ
kínált. Szerette a paráznaság bérét. Mit lát a mi szívünkben? Mit szeretünk? Mi
az, a mi vonz, amihez kötődöm a világ termékei közül?
„Elérkeznek a számadás napjai, elérkeznek a megtorlás napjai! Majd
megtudja Izráel, hogy bolond-e a próféta, őrült-e a lélek embere” (7)! Az
életünkkel el kell számolni, eljönnek a számonkérés napjai, de ekkor már nem az
embereknek kell megfelelni, hanem Istennek. A számadáskor döbbennek rá, hogy az
általuk megvetett és kigúnyolt próféták igazat szóltak. Korunk embere is bolondnak
gondolja Isten embereit, őrültnek azokat, akik a lélek dolgaival is törődnek,
akiket Isten Szentlelke vezet. Egyszer azonban rá kell döbbenni, hogy Isten Igéje igazat mond, szükségünk van az Úrral való kapcsolatra és a lelki dolgokkal való
foglalkozásra. Világunk épp arra mutat rá, hogy ha kiiktatjuk ezeket az
életünkből, megbetegszünk. Megbetegszik az egyén, és beteggé válik a közösség
is. Istent nem lehet következmények nélkül kihagyni mindennapjainkból.
Az Úr Jézus Galileát járja, viszi mindenfelé az életet, és egyben tükröt
tart mindenki elé, amiben életük valóságát pillanthatják meg (Jn 7,1-13). Jézus
lénye tükör, ha beletekintünk, megláthatjuk, milyenek is vagyunk valójában. Ez a
tükör azt mutatja meg, amilyennek Isten lát bennünket. Lássuk meg mi is ezt a
képet és fogadjuk el a valóságot. Ne akarjuk letagadni, és ne akarjunk
színházasdit játszani, hanem legyünk őszinték. Az őszinteség gyógyulás,
megújulás felé vezet.
Jézus nem ment fel az ünnepre Jeruzsálembe, mert tudta, hogy meg akarják
ölni. Ő nem akart mártír lenni, nem kereste mindenáron a halált, hanem a
rábízott feladat teljes elvégzésére koncentrált.
Testvérei sincsenek mellette, különcnek vélik és gúnyolják. Ha prófétát
játszik, vállalja a vezetők előtt, a fővárosban is. Azért nyilatkoznak így, mert nem hisznek
Benne. Azt látjuk, hogy a Jézushoz való hozzáállásunk a hiten múlik. Hiszem-e,
hogy Ő több, mint egy tanító, egy orvos, egy ember? Megláttam-e már lényében az élő Istent? Aki látja, az leborul Előtte és dicsőíti Őt.
Azt is megtudjuk, miért utasítják el sokan Jézust, és miért gyűlölik. Mert nem szépeket mond az emberről. Nem azt mondja, hogy jók vagyunk, hanem
szembesít gonoszságunkkal. Jézus leleplezi az embert, és azt mondja, itt van.
Arra késztet, hogy nézzünk szembe magunkkal. Ne magyarázzuk meg állandóan a
bizonyítványt, ne keressünk mentségeket, hanem valljuk meg bűneinket. Vegyük
észre, hogy pusztul a természet, nem szűnik a szegénység, egyre több a
gyógyíthatatlan betegség, növekszik az abortuszok száma, nem oldódott meg a
népek közötti feszültség, állandó háborúk, terrorcselekmények szedik
áldozataikat. Az ember cselekedetei
gonoszak. Ha elismerjük, van remény a változásra, mert azért jött Jézus a
világba, hogy bennünk és általunk változást vigyen végbe.
Jézust nem lehet befolyásolni, irányítani. Számára nincs sürgős, Ő mindig
az Atya órájához igazodik. Lássuk meg mi is mindenkor, mi is az Atya akarata, ne
engedjük magunkat mások által befolyásolni. Igazodjunk mindig az Atya órájához.
Akkor békés és kiegyensúlyozott lesz az életünk. Kapkodás és idegesség nélkül
végezhetjük feladatainkat.
Vágyol-e elhagyni bűneidet?
1.
Vágyol-e elhagyni bűneidet?
Az Úr vérében van nagy erő.
Vágyol-e győzni a Sátán felett?
E vérben csodás az erő!
Van erő, van, csodás erő van
Jézusunk vérében,
Van erő, van, csodás erő van
Jézus drága, szent vérében!
2.
Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,
Jézus vérében van nagy erő!
Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,
E vérben csodás az erő!
Van erő, van, csodás erő van
Jézusunk vérében,
Van erő, van, csodás erő van
Jézus drága, szent vérében!
3.
Érzed-e, hogy szíved oly salakos?
Jézus vérében van nagy erő!
Tisztátalan szívet tisztára mos,
E vérben csodás az erő!
Van erő, van, csodás erő van
Jézusunk vérében,
Van erő, van, csodás erő van
Jézus drága, szent vérében!
4.
Szolgálni vágyol-e Jézust talán?
Jézus vérében van nagy erő!
Csak neki zengeni nap nap után?
E vérben csodás az erő!
Van erő, van, csodás erő van
Jézusunk vérében,
Van erő, van, csodás erő van
Jézus drága, szent vérében!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése