I
|
sten mindent megtesz népéért, azért, hogy helyreállítsa kapcsolatukat, ismét felépítse őket (Hós
2,16-25). Értünk is mindent megtesz, Rajta nem múlik életünk alakulása és
minősége. A legtöbbet adta, ami adható, a Fiát. Nekünk kell ezt meglátni és
komolyan venni. Kicsalogatom őket,
mondja az Úr. Ez azt jelenti, hogy Isten nagyon ismeri az embert, tudja, ha
valami hatással van rá, ha valami tetszik neki, azt nagyon nehezen hagyja ott.
Különösen, amihez hozzászokunk, ami életünk részévé válik, azt nehéz otthagyni.
A csalogatás azt jelzi, olyat kínál, amit szeretünk, amire vágyunk, ami jobb
annál, mint amivel a gonosz magához láncolt. Isten úgy tesz, ahogyan az
édesanya, amikor gyermekét el akarja vonni a szakadék széléről, az anya
csokoládét kínál neki, és ő otthagyja az édességért a veszélyes területet. Így
kínál jobbat, áldott életet, Isten országa gazdagságát és az örök életet. Rajtam
áll, hogy otthagyom-e az életemet romboló dolgokat és elindulok-e az atyai ház felé.
Isten csalogat, de nekem kell megmozdulni és hazafelé indulni. Aki marad a
bűnben, az addigi életében, kimarad az örök életből.
„Szívére beszélek”,- mondja az Úr. Tehát Ő a meggyőzést, a szelíd
beszédet pártfogolja. Nem igáz le senkit, hanem Jézus Krisztusban felkínálja az
új életet. Jézusban hívogat, és akinek van füle, az hallja meg, amit az Úr
mond. Személyes döntés felelősségét alkalmazza az Úr. Ő hív, de enyém a döntés.
Nekünk is a meggyőzés eszközét adja kezünkbe az Úr. Szavainkkal és életünkkel
kell meggyőzni környezetünket arról, hogy a krisztusi élet a legjobb életforma.
Meggyőzőek vagyunk-e? A mai keresztyénséget látva arról győződnek-e meg
rokonaink, családtagjaink, hogy nekik is a keskeny utat kell választani, mert
ez a helyes, a jó út. Ezen az úton járva boldogok lesznek. Itt lesz jövőképük,
lehullik a félelem és kitárul az örök élet kapuja.
Amikor felismeri Izráel Isten országa gazdagságát, megismeri Urát,
belülről is átalakul. Már nem vágyakozik a bálványok után, hanem megmarad az
Istennel való kapcsolatban. Aki megismeri a kegyelmet, átéli, hogy bűnei
ellenére megbocsát az Úr, szereti őt, az már nem vágyik továbbra is a bűn után.
Aki átéli Isten szeretetét, az ebben akar élni mindig, az arra vágyik, hogy
élete Urával töltse a legtöbb időt. Az mindenben igyekszik szavára hallgatni. A
régi élet már nem jelent vonzerőt a számára. Mi vonzza a szívemet? Krisztus
vagy a régi életem?
Már itt megjelenik a kegyelem, amikor nem érdem szerint, hanem érdemeink
ellenére szeret és megbocsát az Úr. Mi már tudjuk, hogy ez a feltétel nélküli
szeretet Jézus Krisztusban valósult meg. A golgotai kereszt alatt érthetjük
meg, mit jelent a kegyelem, és azt is, hogy mindez mibe került Istennek. A világban gyakran halljuk: nincs irgalom,
nincs kegyelem, mert az Isten nélküli ember képtelen megkegyelmezni,
megbocsátani. Az Ige azonban azt üzeni, van kegyelem, és aki nem tartozott
Isten népéhez, a kegyelem által lehet az Ő gyermeke. Hirdessük, van kegyelem,
mert a kegyelem új életet teremt. Isten újrakezdi velem, és majd megújítja az
egész teremtett világot is. Eljön az idő, amikor a természet és az állatvilág
sem fenyegeti az embert. Isten helyreállítja a teremtés harmóniáját, és Isten
lesz minden, mindenekben.
Most jánosi történetek következnek, olyan eseményeket olvashatunk,
amelyek némelyikét mások is megírtak, de Jánosban jobban megérlelődtek (Jn
6,1-15). Másrészt, amit ezek történetek üzennek, azokat az elmúlt évtizedekben gyakran
megtapasztalta. Jézusnak ugyanaz a hatalma évtizedek múlva is. Jézus vonzza az embereket. Vonzza a lénye,
hiszen ilyen emberrel eddig nem találkoztak, vonzza a betegségek feletti
hatalma, vonzza istensége.
Az Úr ismét hegyre megy tanítványaival és az Őt ide is követő
sokasággal. Ide is mennek utána, mert hiányzik számukra Jézus. Mennek, mert más
nem tudja megadni azt, amit Tőle kapnak. Milyen jó is az, amikor valaki
felismeri, hogy csábít bár a világ, de csak Jézus képes megadni a szívnek a
békességet, a nyugalmat.
A sokaság jelenlétében tanítványaihoz fordul. Megpróbálja, hogy
rendkívüli helyzetre hogyan reagálnak? Tudnak-e más megoldást, mint amit a
többi ember gondol, javasol. Látják-e, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben is
van megoldás. Mégpedig másabb megoldás, mint amit szoktunk gyakorolni.
A megoldás: Isten jelenlétében és hatalmában bízva felelősségvállalás
másokért. Meg kellett tanulniuk, hogy Jézusra most is számíthatnak. Neki gondja
van az emberre, az Ő tartalékai soha nem fogynak ki.
Azonban Jézus a csodába belevonja őket és a meglévő készleteiket.
Akármennyire kevés is, Jézus kezében elég lesz. Soha ne mondjuk, hogy nekünk
kevés a tálentumunk, mi nem tudunk hozzá járulni. Hanem, amink van, adjuk
Jézusnak, tegyük a kezébe, a többit pedig bízzuk Rá. Jézus kezében a kevésből is
sok lesz. Az Ő kezében a kicsiből sok maradék lesz.
Azt is lássuk meg, hogy Jézus a maradékot is megbecsüli. Tehát ez nem
kampánycsoda, nem tömegeket befolyásoló cirkusz, ami után teherautószámra
kell elhordani a szemetet. Jézus csodájában rend és a maradék megbecsülése
jelenik meg. Mennyire más Ő, mint mi. Dániel könyvében az egyik vadállatról azt
olvastuk, széttaposta a maradékot. Az Úr semmit nem tapos szét, hanem
összegyűjti a maradékot. Számára kedves a maradék is. Lehet, hogy a mai nap
maradékából kell élni holnap. Így szedegessük össze a lelki maradékot is. Becsüljük
meg a bőséget, mert lehet, hogy holnap már a maradékra szorulunk.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban
Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva
megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk,
Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát
ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged,
Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön
éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki
pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is
beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a
keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden
gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre,
Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent
reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin
gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt
vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S
a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot
mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt,
mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál
pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése