M
|
ai igeszakaszunk önmagunkba tekintésre késztet (Hós 7,8-16). Azt kéri, vizsgáljuk meg, hogy nem keveredtünk-e össze mi is a világgal, ahogyan Izráel keveredett a pogánysággal. Isten arra választotta ki őket, hogy mások legyenek, és az Úr akaratát, az Isten szerinti új életet mutassák fel a pogányok számára. Mi is azért vagyunk itt, hogy életünket látva a nem hívők akarják a saját életvitelüket hozzánk igazítani. Az a feladatunk, hogy láttassuk Isten országát, annak megoldásait, szokásait az emberekkel. Vagyis a sok válságba került ember, a keresők lássák meg, hogy lehet így is, sőt, hogy igazából ez az élhető és jó életforma.
Azonban Izráel nem maradt meg tisztán az Úr útján. Nem különült el a pogány népektől, hanem mindig is vonzotta a pogányok élete. Átvette szokásaikat, megoldásaikat, tőlük várt gyakran segítséget. A pogányok jelentették a mintát számukra, és nem ők lettek mintává. Minket is megkísért, hogy a mindennapi dolgokban nem az Úrra figyelünk, nem Isten hűséges gyermekei jelentik a mintát, hanem családunk, rokonságunk, barátaink és környezetünk. Nagy probléma, hogy az élet fontos kérdéseiben nem mindig az Ige vezérel minket, hanem a világ jelenlegi szokása. Ahogyan a világban folynak a dolgok, úgy mennek Isten gyermekei életében is.
Izráel számára nem vált be ez az életmód. A pogányok utánzása megemésztette erejüket. Így van ez ma is, a világ látványos dolgai, szabados gondolkodása nem megoldást ad, hanem még inkább mélyíti az életválságot. Ráadásul elvesztették valóságérzéküket. Nem vették észre erejük fogyását, hajuk őszülését. Hányan nem veszik észre ma sem, hogy hol tartanak, nem látják, hogy fogy az erejük, öregszenek. Így azután a fiatalokhoz akarnak igazodni. Öltözködéssel, sminkkel akarják legyőzni az öregséget és a halált. Sok pénzt költünk a valóság eltakarására, és közben nem látjuk meg, hogy hány embernek még a napi szükséges tápláléka sincs meg.
Efraim olyan lett, mint a meg nem fordított pogácsa. Egyik fele megégett, a másik még sületlen. Élvezhetetlen, fogyaszthatatlan, használhatatlan. Milyen az én életem? Fogyasztható? Mások számára is útmutató?
Isten részéről kész a segítség, hajlandó őket megszabadítani, de ők nem akarnak élni a lehetőséggel. Olyanok, mint az a galamb, amelyik nem haza repül, hogy oltalmat találjon, hanem idegen helyeken bolyong. Így repdesett Asszíria és Egyiptom között Izráel. Pedig csak az Úrhoz kellett volna kiáltani. Gyakran hasonlítunk ehhez a galambhoz, ide-oda repdesünk segítségért, ahelyett, hogy őszintén az Úrhoz fordulnánk, Hozzá kiáltanánk. Tele van a Szentírás imádságot, kiáltást meghallgató ígéretekkel. Kiáltsunk mi is hittel.
Az Úr Jézus hosszasan beszélt magáról, az Atyáról, az élet dolgairól (Jn 6,52-59). Sok drága kincs hangzott el, amit ha komolyan veszünk, békesség, öröm, felszabadult és célba tartó élet részesei leszünk. A jelenlevők egy része azonban nem örömmel fogadja és cselekszi, amit hallott, hanem azon vitázik, hogyan is kell ezt érteni? Úgy értsék-e, ahogy mondta, vagy valahogy másképp? Mennyire hasonlítunk ezekhez az emberekhez, inkább boncolgatjuk az Igét, mintsem élnénk, és engednénk, hogy magával ragadjon.
A zsidók hit nélkül közelítettek Jézus felé. Számukra egy közönséges tanító volt, aki semmivel sem több, mint ők. Sőt, Jézus a rabbiképzőt sem végezte el. Jézust hit által lehet megérteni, ha így közeledünk, meglátjuk Benne az Isten Fiát. Akkor megtudjuk, hogy a kereszten adja értünk az életét. Tehát itt nem kannibalizmusról van szó, hanem arról, hogy az értünk odaadott teste és vére által van életünk.
A zsidók feláldozták a páskabárányt, tudták, hogy az ő halála jelentette számukra a szabadulást Egyiptomból, és így az életet. Az Úr Jézus kereszthalála jelenti számunkra is hit által a bűnből való szabadulást, az örök életet.
Csakis Jézus által van igazi élet, van üdvösség. Akinek élő kapcsolata van az Úrral, az örök életet kap Érette. Sőt, a Vele való állandó kapcsolatban válik számunkra táplálékká. Hiszen a lényünket Ő táplálja Igéje által. Igazi élet abban van, aki naponta táplálkozik az Igével. Az Ige nélkül elsatnyul az életünk. Ő a lelkünk táplálója.
HOZZÁM KIÁLTS
1. Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.
Hozzám, ha minden elhagyott!
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
2. Hozzá kiálts sietve, mert az ellen
Tőrbe kerít, tőrbe kerít!
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
3. Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!
Szerelme, lásd, szerelme, lásd,
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
4. Csupán az Úr tehet szabaddá téged
A bűn alól, a bűn alól.
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
5. Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,
Őt megtaláld, Őt megtaláld.
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése