Vállald az Urat!

I

sten követe feltárja a látomás jelentését, Isten üzenetét Dániel számára (Dániel 11,1-20). Ő kész arra, hogy átvegye az üzenetet. De nem a maga erejéből válik késszé, hanem az Úr erősíti meg. Olyan látomást kap a próféta az emberről, kora népeiről és benne Isten népéről is, amit nem tud elhordozni. Azonban Isten megerősíti, felkészíti őt.  Az Ige megértésére, az üzenet feldolgozására készülni kell. A Szentlélek tesz alkalmassá Isten dolgainak a megértésére, az üzenet mélységének az áttekintésére. A látomás feltárja az ember lényének mélységeit a próféta előtt. Szembesül azzal, ami valójában az ember, meglátja azokat a rugókat, amelyek mozgatják.

Megtudjuk az Igéből, hogy ami számunkra jövő, az az Úr előtt már valóság. Semmi sem véletlenül történik, az események fel vannak jegyezve az igazság könyvében. Ez azt üzeni, hogy Isten kézben tartja a történéseket, mindenkor kontrollálja az eseményeket. Az élet irányítása soha nem csúszik ki a kezéből. Nem mindig látjuk így, de ha hittel tekintünk Urunkra, nem félünk, mert tudjuk, hogy Ő erősen fogja jobb kezünket. Olyan erősen, hogy semmi és senki onnan ki nem ragadhat. Az Atya keze biztonságos, olyan, mint a madárnak az anya szárnyai alatt. Körülöttünk tombolhat a vihar, jöhetnek a ragadozók, Isten gyermeke biztonságban van. Ez nem azt jelenti, hogy semmi baj nem történhet, hanem azt, hogy a bajban is az Atya tenyerében vagyunk. Ahogyan a tanítványok a nagy vihar idején hányódtak a tó vizén, de velük volt Jézus. Ha Ő jelen van, nem veszhetünk el, mert Ő életre ment meg minket.

Ahogy figyeljük a magyarázatot, látjuk, birodalmak jönnek és mennek, népek küzdenek egymással. Harc, pusztítás, vér és nyomor mindenfelé. Az ember képtelen megoldani a problémákat, mindenre csak a fegyvert, a háborút látja megoldásnak, ám az nem megoldás. Erőszakkal nem lehet legyőzni az erőszakot. Lehet, hogy csóváljuk a fejünket, a Bibliában ennyi erőszak, harc és pusztulás található. Ezek nem azért vannak lejegyezve, mert Isten ezt akarja vagy egyetért vele, hanem bemutatja az Isten nélküli embert. Elmondja, Isten nélkül erre telik. Csak ölni és pusztítani tudunk, és hogy mindez megváltozzék, az ember szívének kell előbb megváltoznia. Meg kell térnünk.

Mondhatja valaki, hogy a vallások sok harcot okoztak a földön, de vegyük észre, hogy ahol az ember az ateizmus útjára lépett, ott sem számolta fel a háborút, nem szabadult meg a fegyverektől. A mozgatórugó mindenütt ugyanaz. Ahol nem Krisztus uralkodik a szívünkben, ott a gazdagság és a világ fölötti vágy hajtja az embereket. Ez nem változott ma sem. A föld természeti kincsei, az energiahordozók lettek az új célpontok, ezek vonzzák és irányítják a hatalmakat. És ezek megszerzése érdekében semmitől nem riadnak vissza. Nem számít az emberélet. Nem számít a másik, pedig az életet elvenni könnyű, de visszaadni nem lehetséges. Nem áll hatalmunkban visszaadni a másiknak az életét, ha pedig ez így van, akkor nincs jogunkban elvenni azt. Jézus védte az életet.

Mégis nemcsak nagyban, hanem kicsiben, a mi mindennapjainkban is ez a szemlélet uralkodik. Mindent meg kell szereznem, kerül, amibe kerül. A legszomorúbb, amikor a világ ezen életformája az egyházba is begyűrűzik, amikor minket is a szerzés ösztöne vezérel. Gyakran az a jelszó: pénzt kell szerezni, és amíg nincs, nem teszünk semmit. Ha a pénz utáni vágyat a gonosz elülteti a szívünkben, már nem nézzük, honnan jön, csak jöjjön. Az Úr Jézus nem véletlenül nevezte mammonnak, istennek, vagyis bálványnak, aminek hatalmából meg kell szabadulni. A szabadítást egyedül az Úr képes elvégezni. Vegyük komolyan, amit mond Urunk a számunkra: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.” (Mt 6,19-21).

A gyógyult élet próbával néz szembe (Jn 5,10-15). Azonnal megjelennek azok, akik nem örülnek ennek az embernek a gyógyulásán, hanem belekötnek, amiért viszi az ágyát, vagyis munkát végez. Tudunk-e örülni más rendbejövetelének, vagy mi is törvényeskedünk? Az élet legyőzi a törvényt. Elgondolkodtató, hogy amire Jézus azt mondja, szabad, tedd, arra az ember azt feleli, nem szabad.

Ne vétkezz! - mondja az Úr. Mi lehetett a vétek, a bűn az életében? Talán az, hogy kihagyta Isten lehetőségeit. Nem számolt Istennel, ezért került olyan mélységbe. Aki nem számol Istennel, aki kihagyja Őt a lehetőségek közül, elcsügged, és olyan lelki válságba kerül, ahonnan nagyon nehéz kiemelkedni. Ennek az embernek tudni kellett volna, hogy maga Isten gyógyította meg. Hiszen abból az állapotból egy ember sem tudta kiemelni az évek során. De ő nem vallotta meg, hogy az Úr gyógyított meg. Ezért mondta Jézus, hogy ne vétkezzen többet, mert rosszabb lesz az állapota. Megállt mellette az Emberfia, hogy embere legyen, ha nem vállalja Őt, ismét ember nélkül marad. Ismét magára marad.

A zsidók gyógyulást adni nem tudtak, de támadni, vádolni igen. Hányszor vagyunk mi is így. Meggyógyítani, rendbe hozni, megváltoztatni képtelenek vagyunk a másikat. Ha mégis rendbe jön az élete, mert az Úr rendbe hozza, kritizálunk, ítélkezünk, ahelyett, hogy örülnénk. A próba gyakran az, kinek tulajdonítom életem megváltozását? Vállalom-e Jézust, az Urat?

Az Úrtól való gyógyulás, szabadulás mindig a régi, az addigi élet lezárását jelenti. Többé ne vétkezz! - vagyis többé már ne járj azon az úton, amin eddig jártál. Ne úgy élj, ahogyan korábban, ne azt az életvezetést kövesd, ami ide juttatott.  Jézus nem azért szabadít meg, hív el, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk, hanem teljesen új, más életre vezet. Aki gyógyultan a régi életformát választja, rosszabbul jár, menthetetlenül beszippantja korábbi élete. A gonosz kihasználja a lehetőséget. Azonban amikor Jézus tilt, megadja a lehetőséget a szabadításban való megmaradásra. Vele meg lehet maradni, Vele és Általa lehet másképp élni.

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

Isten áldásával.