Nézz utána!

S

zomorúan olvashatjuk Isten Izráelről való véleményét: „Hazugsággal vett körül engem Efraim, Izráel háza pedig csalárdsággal” (Hós 12,1-15). Nem őszinték az Úrral szemben, be akarják Őt csapni. Azonban Istent nem lehet megtéveszteni, mert belelát a szívünkbe. Ismeri, kik vagyunk, tisztában van gondolatainkkal is. Miből állt a hazugság? Úgy tüntették föl, hogy hűségesek az Úrhoz, mert a kultuszt gyakorolják. Hiába ügyeltek a látszatra, mert a valóság arról beszélt, hogy már nem az Úrtól várják az oltalmat. Idegen néppel kötöttek szövetséget, a politika segítségére vártak. Jó átgondolnunk, mi kitől várjuk a segítséget? Kiben és miben reménykedek én?

Isten nemcsak Izráelt figyeli, szemei előtt van Júda is. Senki nem eshet ki az Úr figyelméből. Így azután azzal is tisztában van az Úr, hogy Júda sem különb az északi országrésznél. Gyakran gondoljuk magunkat jobbnak, különbnek a másiknál. Különösen, amikor minket elkerülnek az élet csapásai, úgy véljük, jogosan, mert nálunk minden rendben van.

Jákób útjai sem egyenesek, sőt, soha nem volt Júda sem teljes mértékben hűséges az Úrhoz. Mindig voltak problémák ővelük is. Jákób már a születésekor küzdött az Úrral, maga akarta megragadni a lehetőségeket, és nem bízta magát Istenre. Csendesedjünk el és vizsgáljuk meg, mi van a szívünkben. Lássuk meg, hogy mi sem vagyunk különbek. Vegyük észre, hányszor vettük saját kézbe az irányítást, ragadtuk meg a másikat erőnek erejével is. Gyakran Jákóbhoz hasonló módon erővel juttattuk érvényre akaratunkat.

Jákób élete is Isten ítéletével fog szembenézni. Őt sem kerüli el a fogság, ha nem változtat. Azonban az Úr megmondja, mi a megoldás: „Térj hát vissza Istenedhez!” Ez a megoldás! Vissza kell térni az Úrhoz, rálépni arra az útra, amit Ő mutatott számukra. Ennek az alapja a szüntelen bizalom. Az a problémánk, hogy nem bízunk eléggé és állandóan az Úrban. A bizalom azt jelenti, hogy mindent az Úrra bízok, és hiszem, hogy Ő elrendezi ügyemet. Ha Rábíztam magam, akkor nem aggódok tovább, akkor már nem én intézkedem, hanem várom, hogy cselekedjék az Úr. Az Úrban való teljes bizalom azt jelenti, hogy nem készítek pótbiztosítékokat, hanem engedem az Urat cselekedni. Izráel és Júda is hangoztatta, hogy bízik Istenben, azonban amikor jöttek a problémák, akár éhínség, akár egy másik nép fenyegetése, mindig valamelyik szomszédos országtól várták a segítséget. Kitől várom én a segítséget? Isten mai népe kitől vár támogatást?

Hányszor becsapjuk magunkat, és azt gondoljuk, Istent is becsaphatjuk. Júda is elhitte, hogy mindent tisztességesen szerzett, nincs benne bűn. Jó bűnbánattal az Úr elé állni, és elismerni, hogy bizony nem mindig tisztességesen haladtunk előre az életben. Nem csak az Úrtól vártuk anyagi gyarapodásunkat, előmenetelünket, hanem mi is mindent megtettünk érte. Nem is mindig tisztességes módszerek felhasználásával léptünk feljebb.  Zákeus nem próbálta tisztára mosni vagyonát, hanem őszintén kimondta, voltak, akiket becsapott, és ezt Jézus előtt vállalta, majd korrigálta. Az igazi életváltozás mindig korrekciót is magában foglal. Amit lehet, igyekszik jóvátenni.

Az Úr hívogatott az élő víz forrásához, elindultunk-e már felé (Jn 7,40-53)? Beismertem-e, hogy szomjazom?  Merem-e vállalni, hogy szükségem van az élő vízre, és ezért megteszem-e az irányváltást? Az alkohol-, a drog- és a többi szenvedélyemtől elindultam-e már az Úrhoz, vagy még mindig ezekhez ragaszkodom? Légy bátor, állj fel és indulj az élő víz felé! Ne félj otthagyni a rabtartóid, mert új és szabad élet vár rád cserébe.

A hívogatásra válaszok jönnek, de csak kevesen döntenek Jézus mellett. A többség bizonytalan, nem meri vállalni saját meggyőződését. Meg vannak a látszatnyilatkozatok is. Mennyire hasonlóan vagyunk mi is. Soha ember így nem beszélt, mondják. Mintha ma mondanák, szép volt a prédikáció, ilyen szép beszédet soha nem hallottam - csak épp nem történik semmi. Nincs döntés, nincs új, megváltozott élet.

Nikodémus az, aki meri vállalni, ám neki is megmondják, hogy téved. Azt javasolják, nézzen utána Jézusnak. Mennyire kegyesen hangzik, hogy meg tudják mondani a másiknak, hogy mit kell tennie, de ők maguk sem jártak utána. Csak felszínes ismeretük volt, és nem indultak el kivizsgálni, valójában hol is született Jézus. De mi utánajárunk-e? Sokan csak az átvett hagyományt követik. Hisznek, mert őseik is templomosok voltak. Elutasítanak, mert a családjuk sem hívő, vagy mert az őket körülvevő társadalom is elutasítja Jézust.  Vegyük komolyan a tanácsot, és nézzünk utána. Vizsgáljuk meg, mit és miért hiszünk? Vizsgáljuk meg és próbáljuk ki a Szentírást. Ha Isten azt mondja, hívj segítségül, akkor tegyük meg. Majd meg fogjuk látni, hogy Ő beteljesíti ígéretét, tartja a szavát. Aki komolyan keresi, az meg is fogja Őt találni.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.