Élhető életforma

E

bben az igeszakaszban minden benne található, ami a történelem folyamán megjelent (Dán 11,21-45). Jelen van az erőszak, a fondorlat, a másik kihasználása és minden, ami az ember gonosz szívéből fakadhat. A legelszomorítóbb, hogy mindezek a jellemzések a mai népekre, emberekre is ráillenek. Ma is csak néhányan különböznek és használnak más módszereket életük vezetésére. Tehát nincs semmi új a nap alatt, a mai modern ember is ugyanazokkal a belső indíttatásokkal rendelkezik, mint a régiek. Mi sem vagyunk különbek, mert a szívünk gonosz. Azért jött el az Úr Jézus, hogy más emberré formáljon, mert az Ő hatalma, újjáteremtő ereje által megváltozhat a szívünk, a gondolkodásunk és így az egész életvitelünk. Kevesen hívják segítségül az Urat, és kevesen akarnak újjászületni és megváltozni. A kérdés azonban nem az, hogy hányan látják, hogy megtérésre van szükségük, hanem az, hogy én látom-e? Én akarok-e új életre jutni? Akarom-e teljes szívből követni az Urat?

Azt is megfigyelhetjük, hogy a hatalom utáni vágy teljesen átalakítja az embert, barátságok, jó kapcsolatok felbomlanak, emberek kiszolgáltatottá válnak miatta. Az a szomorú, hogy mindez az egyházba is begyűrűzött. Hányszor láthatjuk, hogy csak addig ápol valaki a másikkal barátságot, amíg arra a személyre szüksége van. Ha már nem jelent számára az a fél előnyt, igyekszik megszabadulni tőle, gyakran ellenségekké válnak. A bosszúállás tölti ki az életüket.

Egy asztalnál ülnek, és közben  hazudnak egymásnak, írja Dániel. Mennyire csalárd is a szív, szánkkal mondhatunk szépeket, míg a szívünkben egész mást gondolunk. Egyházi formája is megvan ennek, kedves testvérnek szólítjuk a másikat, aztán gonoszt cselekszünk ellene. A szószéken szeretetről beszélünk, amikor lejövünk, nem fogunk kezet a másikkal, nem beszélünk vele, sőt, messzire elkerüljük. Mennyire más a mi Urunk, asztalhoz ült Júdással, kiszolgáltatta számára az úrvacsorát, majd barátomnak szólítja a Gecsemáné-kertben. Pedig Jézus végig tudta, kicsoda ez az ember és mi a terve, mégsem távolította el, hanem mindvégig felkínálta számára a megtérés lehetőségét. Megdöbbentő és elgondolkodtató Péterrel való kapcsolta Jézusnak, hiszen az apostol a legnehezebb helyzetben megtagadta Mesterét, és Ő mégis utánamegy. Megkeresi őt és megbocsát neki, majd visszahelyezi a szolgálatba. Nem raktározza el a sérelmet, nem haragszik, hanem eltörli a múltat, és új alapokra helyezi kapcsolatukat. Elcsendesedve nézzünk lényünk mélyére, nézzük meg, milyen magatartásformák vannak bennünk. Lássuk meg a bennünk munkáló indulatokat, és kérjük Urunkat, tisztítsa meg szívünket a haragtól, a gyűlölettől és a bosszútól. Munkálja ki bennünk a megbocsátást, a múlt eltörlését, hogy mi készek legyünk újat kezdeni, és új alapokra helyezni azokkal a kapcsolatunkat, akikkel eddig rossz viszonyban voltunk.

Isten népe mindig a világ harcainak ütközőpontjában van. Mindig őt akarják eltávolítani, mert Isten népe irritálja őket a krisztusi életével, illetve akadályozza a gonosz teljes kibontakozását. Ne lepődjünk meg, ha ellenünk fordulnak, hanem inkább örüljünk, mert az azt jelenti, hűségesek vagyunk az Úrhoz. Ha a világ meg van velünk elégedve, ha nem akar minket magából kivetni, akkor az azt jelenti, baj van, beleolvadtunk a világba. Már nem különbözik az életünk, nem vagyunk mások. Kialudt a lámpás, megízetlenült a só. Urunk könyörüljön rajtunk, és kérjük, hogy újítson meg bennünket.

Azonban arról is olvasunk, lesznek, akik nem olvadnak be, hanem megbátorodnak, és tettre készen várják Uruk parancsát. Pünkösdkor láttuk igen szemléletesen ezt, a Szentlélek kitöltetése által megbátorodtak az addig rettegő apostolok. A Lélek által kirepültek biztos menedékükből, és vitték a jó hírt. Már nem féltek üldözéstől, börtöntől, haláltól, mert a Szentlélek betöltötte és bátorrá formálta őket, és vitték mindenki a világ számára a gyógyírt. Mert a beteg emberiség egyetlen orvossága az evangélium, vigyük mi is magunkkal és adjuk tovább bátran. Higgyük, nincs más megoldás, csak Jézus.

Eljött az Úr a világunkba, és amit mi tönkretettünk, amit a bűn megnyomorított, azt Ő helyreállította (Jn 5,16-23). Egy harmincnyolc éve béna ember most meggyógyul, és így új lehetőségeket kap, sőt, most kezdhet igazán élni, és ennek nem örülnek. Nem az a zsidók számára a fontos, hogy egy ember egészséges lesz, hogy végre ember lesz és emberhez méltó életet élhet, hanem saját törvényeikkel vannak elfoglalva. Milyen kicsinyesek és szűkkeblűek is tudunk lenni. Mennyire nem örülünk Isten munkájának. Adja Urunk, hogy mi ne legyünk ilyenek, hanem örüljünk, amikor látjuk, hogy életek helyreállnak, megváltoznak az evangélium hirdetése által.

Az Úr Jézus kijelenti ellenfelei számára, hogy Isten az Ő Atyja. Csodálatos kijelentés ez, mert ebből megtudjuk, hogy Ő több, mint ember, Ő Isten. Benne és általa Isten lépett be világunkba - bárcsak meglátnánk mindezt és kitárnánk Előtte életünk ajtaját.

Megtudjuk, hogy az Atya munkálkodik, így Jézus is. Nem fog félrevonulni a támadások miatt, hanem végzi, amit az Atya Rábízott. Gyakran nagy lelkesedéssel indulunk a keskeny úton, de kitart-e ez mindvégig vagy megfáradunk? Lelohad a lelkesedésünk, ha akadályokba ütközünk. Legyen példa számunkra Urunk kitartása és lendülete. Forduljunk Hozzá, és kérjünk bátorságot és erőt a szolgálat folytatásához. A tanítvány is azért van jelen a világban, hogy munkálkodjon Isten országában.

Isten szereti a Fiút, így szeretetkapcsolatban vannak. Az Atya és a Fiú élete összhangban van és  agapéra épül. A szeretet engedelmességben nyilvánul meg. Jézus nem egyénieskedik, hanem figyel az Atyára, bízik Benne és azt teszi, amit Tőle lát. Vagyis számára minta az Atya élete, követhető élet. Így legyen számunkra is minta Jézus élete, mert az Ő élete követhető és élhető életforma. Azt az életet, amit bemutatott, mindenki megélheti a Szentlélek ereje által.

Azt az éltet vágyom élni

Azt az éltet vágyom élni,

Hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni,

Míg el nem nyerem.

Bün habár megtántorít,

Szent Igéd így bátorít:

„Meg ne restülj, törj keresztül,

Ég jutalma int.”

2. Elhivatva állni

majd a Trónnak lépcsején,

Úgy futok, hogy elmaradva

Kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát,

Nem nyer égi koronát,

Aki késve, hátra nézve

Hagyja el magát.

3. Csak a célra nézzen arcom,

Mely felé török,

Jézus, támogass a harcban,

Hogyha gyengülök.

Vonj, ha csábít a világ,

Vigasztalj meg, hogyha bánt,

Szent kegyelmed úgy vezethet,

Nincs, mi nékem árt.

4. Vonj, hogy el ne essem

én itt még a cél előtt.

Lelkem érzi gyöngeségit,

Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez,

Lelkedtöl szív ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének:

„Isten műve ez!"

Isten áldásával.