Új szántás

A

mikor Isten szól, megmutatja az irányt is, amerre menni kell (Hós 10,12-15). Elmondja, mit tegyünk másképp, mint eddig. „Vessetek magatoknak igazságot!” - ezt kéri az Úr, vagyis vegyék komolyan Isten törvényét, szabják ahhoz mindennapi életüket. Nem kell több, csak komolyan venni az Igét. Itt is érvényre jut a vetés és aratás törvénye: amit vet az ember, annak a termését élvezi, annak a következményeivel néz szembe. Gyakran a következő generáció életében mutatkozik meg a vetés eredménye. Ahogyan felnő egy generáció, az fog majd megjelenni a társadalomban. Ha Krisztus ismerete, az irgalmasság, a szeretet, a megbocsátás vettetik szívükbe, ezek szerint fognak élni és ilyen alapon igazgatják majd a társadalom életét. Ahol Jézus Krisztus uralkodik, ott Isten országának ereje, békessége, rendje fog érvényesülni. De vajon mit adunk tovább? Milyen értékek mentén nevelkedik az új generáció? Ki és mi alakítja értékrendjüket? Mert azt kapjuk vissza évek múltával, amit most adunk nekik.

Az Isten Igéjéhez való igazodás bűnbánatot is eredményez, általa döbbenünk rá, nem tudunk Istennek megfelelni. Ha belenézek az Ige mélységébe, fel kell kiáltanom: "menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok" (Lk 5,8)! Akkor csak azt mondhatom: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek" (Lk 18,3)! Erre az imádságra az Úr kegyelme lesz a válasz, így kezdhetünk újat.

Szántsatok magatoknak új szántást - vagyis ne a régit, az eddigit akarjátok folytatni, hanem kezdjetek egy egészen újat. Gyakran az a probléma, hogy az Úr Jézussal is csupán régi életünket akarjuk folytatni. Nehezen értjük meg, hogy Ő teljesen újat akar velünk kezdeni. Amikor Jézus megszólít, válaszút elé kerülök: továbbmegyek az eddigi úton, vagy Vele megfordulok és teljesen új irányba megyek? Ez azt jeleneti, hogy újra kell tanulni az életet. Az eddigi szokások, a tegnapi gondolkodás elmarad. Most már más megoldási eszközök kerülnek előtérbe. Már nem a világ megoldása jelenti a példát. Most már nem azok lesznek a barátok, akik eddig, minden újra kezdődik. Ebben az új kezdetben az Úr Jézus vezet, Ő jár előttem, mint jó Pásztor, én pedig haladhatok a nyomában.

A próféta rámutat, hogy eljött a cselekvés ideje. Elég a beszédből, az ígéretekből, most már tenni kell, amit felismertünk. Így van ez a mindennapokban, a sok ígéret után már csak akkor hisznek nekünk, ha valóban nekifogunk a megváltozásnak. Ha valóban másképp kezdünk élni. A cselekvés ideje most van. Ott szoktuk elrontani, hogy halogatjuk a tetteket. Halogatunk, mert nincs bátorságunk szembenézni Góliáttal. Ma, és nem holnap kell az Úr nevében elindulni. Ma kell keresni Őt, mert letelik az idő. Ma még kereshetjük, de nem tudjuk, meddig tart a lehetőség.

Mivel még nem jött el Jézus órája, nem tudtak Vele mit kezdeni, nem tudtak ellene tenni (Jn 7,25-30).  Jó látni, hogy az Úr gyermekei még ellenséges közegben is felszabadulva élhetnek, cselekedhetnek. Mert amíg el nem jön az idő, az ellenség sem árthat nekünk. Jelen van, gátol, de igazán ártani nem tud. Ezt élte meg Jézus is. Még nem tehették Rá a kezüket, és Ő igyekezett az aránylag szabad mozgást kihasználni. Arra törekszik, hogy megismertesse velük az Atyát.

Az emberek, amikor látják a vezetők bizonytalanságát, azt gondolják, felismerték, hogy Jézus a Krisztus. Azonban a főemberek ezt ritkán ismerik fel, mert akkor át kellene adni a főhelyet Jézusnak, mert Őt illeti meg. Úgy gondolom, hogy alapproblémánkat mutatja be ez az Ige. Az a mi bajunk, hogy kisajátítottuk a főhelyet. Életünk trónján mi ülünk, és nem akarunk onnan felkelni, hogy átadjuk Urunknak. De mi akarunk az élet főhelyein is páváskodni, nem akarjuk Jézust odaengedni. Pedig micsoda változások történnének, ha a vezetői pozíciókat átadnánk Neki. Ha engednénk, hogy Ő irányítsa az élet minden területét. Nem ellenségeskedés, önzés uralná az életet. Jézussal megszűnne az igazságtalanság, az egyenlőtlenség. Nem lennének szegények, éhezők, de nem lenne luxus sem. Mert ahol ott van Jézus, a bálványok ledőlnek. Jelenléte idején megdől a pénzimádat is, nem a gazdagság lenne a középpontban, hanem Ő.  Mert Ő az igazi kincs, az, Akire vágyik a világ. Felismertem-e már, hogy Ő a Krisztus? Átadtam-e már számára a hatalmat, vagy megmaradtan továbbra is főembernek életem romjai fölött?

Nem ismerik Jézust, mert félreismerik. Csak a látható dolgokra figyelnek, félinformációkra hallgatnak, és nem engedik, hogy Jézus lénye meggyőzze őket. Ha Istent meg akarjuk ismerni, Jézushoz kell fordulnunk, mert egyedül Ő ismeri Igazán. Jézus hiteles istenképet él elénk. Őbenne maga az Atya áll elénk. Aki Jézust látja, látja az Atyát. Gyakran leragadunk mi is a félinformációknál, és ezáltal félreismerjük az Urat, és egymást is. Azonban most még lehet korrigálni ismereteinket, most még felragyoghat Jézus életén keresztül az Atya. Jézust az Atya küldte hozzánk. Azért küldetett, hogy általa új életet kezdjünk, megszabaduljunk a bűn hatalma alól, és csak Neki éljünk.

Még ma, még Jézus hív

1. Még ma, még Jézus hív,

Nyíljon az ajtó, táruljon a szív,

Holnap talán késő!

2. Jövök Hozzád, Uram,

Kérlek, fogadj el, halljad meg szavam,

Tarts meg mindörökké!

3. Jézust áldjad, szívem,

Halála árán van új életem,

Illesse Őt hála!

4. Zengjünk mind Neki hát,

Dicsérjük együtt Isten szent Fiát!

Téged is vár még ma!

Isten áldásával.