|
A
|
próféta házassága kiábrázolja Isten népe
iránti szeretetét és hűségét. Ahogyan Hóseás felesége elment egy másik
férfihoz, annak ellenére, hogy a próféta szerette, úgy ment el Isten népe a
bálványokhoz. A nép hűtlensége nem szüntette meg az Úr szeretetét irántuk,
ennek ellenére szereti, tovább szereti őket.
Az Úr szeretetére ez a tovább a jellemző, ő nem ahhoz méri hozzánk való
viszonyulását, ahogyan mi viszonyultunk Hozzá, hanem mindenek ellenére tovább
szeret, továbbra is kegyelemmel vesz körbe.
Jó meglátni, most ezt a továbbot, mi olyan könnyen feladjuk, megjegyezzük
és felrójuk a vétket, Isten nem így tesz. Az Úr a hűtlenség ellenére
visszafogadja népét, mindent megtesz azért, hogy a bűnös más emberré legyen. Az
Úr megadja azt a törődést, ami szükséges. Veled maradok, ez azt jelzi, hogy
Isten szorosabbra fonja gyermekeivel a közösséget. Velük marad, azaz Ő nem
hagyja őket magára. Isten biztosítja számunkra jelenlétét közelségét. Időt szán
rájuk. Olyan közeget biztosít az Úr számukra, amit meglátva azt mondják,
érdemes hazamenni. Rádöbbennek jobb otthon, mint máshol. Otthon mindazt
megkapják, amire vágytak, mert az Úr valóban törődik velük, gondoskodik róluk.
A próféta úgy látja, megtér majd a nép, keresni fogja Istenét. Látnunk
kell mi is az a megtérés? Megfordulásnak is szoktuk nevezni. Visszafordul
valaki az eddig megtett úton, mert kiderült rossz irányba halad. A megtérés
feltétele annak a felismerése, hogy rossz irányba haladok. Meg kell látnom,
hogy elrontottam dolgokat és ezen úgy tudok változtatni, ha visszatérek az
Úrhoz.
A megtérés magával hozza, hogy bizonyos dolgok elmaradnak, amik eddig
fontosak voltak. Távolságok és vidékek maradnak el, más tájakon járok. Ez a más
táj, Isten országa. Itt másképp mennek a dolgok, mint a világban.
A megtérésben rádöbbenünk sok mindent meg kell változtatnunk az
életünkben. És több mindent másképp kell csinálni, mint ahogy eddig tettük.
Gyakran ott követjük el a hibát, hogy azt mondjuk megtértünk, de nem látszik a
más, nem ismerhető fel a változás. Nem változik meg egyszerre minden, de ahogy
egyre mélyül Ige ismeretünk, úgy alakul az életünk is. Az Úrral való élő kapcsolat átformál belülről
is. Az Atyai ház szokásai megjelennek mindennapjainkban.
Izráel fiai keresik az Urat, remegve folyamodnak Hozzá. A megtérésben
bűnbánat van jelen, felismerem és elismerem, hogy vétkeztem. Eddig pont az volt
a probléma, hogy Izráel nem akarta elismerni vétkeit. Nem akarták elfogadni,
hogy rossz irányba haladnak. A megtérésben megvalljuk bűneinket, majd Isten
akaratát helyezzük a középpontba. Mindenben és mindig Őt keressük. Innentől
kezdve mindig Isten a középpont, és azt keressük mi is az Ő akarata.
A sokaság rosszul reagált a kenyérszaporításra (Jn 6,16-21). Jézust
királlyá akarták koronázni, ám Ő nem ezért jött. Ő a szíveink Ura akar lenni.
Nem fogadja el a nép akaratát, hanem a magányt keresi Kimegy egy hegyre és
Istennel beszéli meg az eseményeket. Mi hogyan szoktunk reagálni az Úr
szavaira? Mindig azt tesszük, amit kér?
Fontos meglátnunk, hogy az Úr nem a nép akaratát keresi, nem az Ő
kedvükben akar járni, hanem az Atya akaratát cselekszi mindenkor. Ő aláveti
magát Isten terveinek. Jézus nem is a
saját sikerét tartja szem előtt, nem próbál meg minél többet kihozni a
helyzetből, nem keresi hogyan lehet ebből profitálni, hanem lemond az
elismerésről, és tovább megy azon az úton, amire Isten állította. Jézus nemet
mond a nép akaratára. Nem azt teszi, amit elvárnak Tőle. Van amikor nemet kell
mondani. Gondoljuk végig, mi hogyan cselekedtünk volna ebben a helyzetben?
Bizony örültünk volna az emberek megbecsülésének, és elfogadtuk volna
kínálatukat. Kihasználtuk volna a helyzetet.
A tanítványok magukban, Jézus nélkül indulnak a túlsó partra. A tengeren
vihar tör ki, a tanítványok pedig félni kezdenek. Sötét, erős szél, háborgó
tenger, bizony mindez félelmetes. Azonban ne feledjük, hogy mindez egy hatalmas
csodával a hátuk mögött történik. Most élték a kenyerek megszaporítását, a sok
ember megelégítését. Valószínűleg velük vannak a teli kosarak, amik a maradékot
tartalmazzák. Látható jegyei, emlékeztető is vannak Jézus hatalmának. Ennek
ellenére félnek. Mennyi jele van életünkben is az Úr hatalmának, mégis félünk,
mégis gyakran azt gondoljuk, mindent szétráz a vihar.
Azt soha ne feledjük, hogy amíg ebben a világban hajózunk, mindig lesznek
viharok. Hogyan reagálunk rájuk? Csodálkozunk, vagy hittel és az Úrtól kapott
bölcsességgel kezeljük. Mert az Úr Jézussal a viharok is kezelhetők. Fontos, ne
rémüljünk meg. A tanítványok megrémültek, mert közben meglátták, hogy valaki
jár a vízen. A félelem megbénít, bezár és a látásunkat is befolyásolja. Arra
kellett volna gondolni, ez csak az Úr lehet, semmi ok a pánikra. Hányszor
félünk ok nélkül. Hányszor nem látjuk meg a felénk közeledő Urat.
Nagyon jó látni, hogy amikor ők a félelmeikkel vannak elfoglalva, Jézus
már közeledik feléjük. Ha nincs is a hajóban, mégis tudja, mi történik az
Övéivel. Jézus most is közeledik felénk. Életünk viharainak hullámain közeledik
az Úr. Lássuk meg Őt.
Csodálatos, az Úr megszólítja őket, de most nem dorgál, hanem bátorít. Ne
féljetek! - mondja. Ismét az én vagyok, formulát alkalmazza. Így azt üzeni, én
a Teremtő Isten vagyok itt, ne féljetek, mert nagyobb vagyok, a viharnál.
Lássuk meg életünk viharaiban az Urat. Azt üzeni Urunk, hogy Vele ugyanabban a
hajóban, ugyanazon a tengeren sem kell félni. Amitől eddig féltünk, Vele már nem
kell félni. A félelmetes tenger csendessé válik. Bátorodjon a szívünk, mert amikor
Ő mellénk szegődik, célba érünk. Amikor Jézus megjelenik az életünkben minden
egyszerűvé, simává válik. Odaérünk, ahová indultunk. Jézussal partot
érünk. Jézussal odaérünk, ahová tartunk,
új életbe. Üdvösségbe. Jézussal békességre, megértésre megújult, szolgáló
életre jutunk.
Jézus hív,
bár zúg, morajlik
1. Jézus hív,
bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer,
kövess, ó, jöjj ide!'
2. Vedd a
példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent
elhagyott.
3. Jézus hív,
hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj,
engem jobban szeress!'
4. Ha nehéz az
élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.
5. Uram, hozzám
légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő
gyermeked!
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése