Hitt az ember a szónak

T

ovábbra is az imádkozó Dánielt látjuk, aki őszintén odaborul az Úr elé (Dán 9,20-27). Számára nem megszokás az imádkozás, hanem friss, szívből jövő és élő kapcsolat az Úrral. A próféta abban a hitben végzi imádságait, hogy azok nem a plafonig jutnak, hanem az élő Isten elé kerülnek, Akitől majd válasz érkezik.

Ebben az esetben arról tesz bizonyságot, hogy még be sem fejezte szavait, már megérkezett a válasz. Persze nem mindig ilyen gyorsan érkezik a felelet, van, amikor hosszabb időre van szükség, amíg felismerjük az Úr üzenetét.

A próféta szavai által megismerjük imádságának sorrendjét. Először a saját vétkéről tett vallást. Ez nagyon lényeges, előbb mindig a saját vétkeimmel, saját elrontott életemmel keressem az Urat.  Előbb mindig a magam számára kérjem Isten segítségét, a saját problémáimmal keressem az Urat. Megkísért bennünket, hogy mindig másokat viszünk az Úr elé, elfeledjük, hogy nekünk is szükségünk van a kegyelemre. Az Úr Jézus is arról beszélt, hogy előbb a saját szememben levő gerendával foglalkozzam, ha ezt sikerül eltávolítani, közeledhetek mások élete felé. Jó erre figyelni, mert mások vétkeivel, a másik ember életével könnyebb foglalkozni, mint a sajátunkkal. Meg azután jobban is szeretünk másokra figyelni, mert így önmagunkról terelhetjük el a figyelmet. Dániel azt javasolja, kezdjük előbb magunkkal, söpörjünk a magunk háza táján, mert van ott is elég rendbetenni való.

Dániel kap választ, egy mennyei követ ismerteti meg vele Isten feleletét. Ebből megtudjuk, hogy mindaz, amin Dániel és a zsidó nép keresztülment, nem véletlenül történt. A nehéz és nem mindjárt érthető események mögött is az Úr áll. Aki keresi a választ, az az Istentől rendelt időben meg fogja érteni, miért is történtek a dolgok.

A próféta megtudja, letelik a büntetés, meg van szabva az ideje, tehát nem vég nélküli. Isten gyermeke nincs kiszolgáltatva, élete a nehéz időszakokban is Isten terve szerint alakul. Viszont idő kell, amíg megértjük, és jól értjük meg Isten akaratát. Ehhez folyamatos kapcsolatra, bibliatanulmányozásra van szükség.

Mi már tudjuk, hogy Jézusban eljött az igazság, hiszen Ő az igazság. Ha találkozunk Vele, lénye fényében új megvilágításba kerül az életünk. Másképp fogjuk látni az eddigi történéseket és az előttünk levő faladatainkat is.

Azt is megtudjuk, hogy véget fog érni a bűn, eltöröltetik, mert lejár az ideje. Amitől annyit szenvedünk, megszűnik. Jó látni, hogy a gonosz ideje is behatárolt. Nem vagyunk kiszolgáltatva, mert Jézus Krisztus legyőzte a gonoszt, és megszabadít a bűn uralma alól. A bűn fölött csak az Úrnak van hatalma, azonban segítségül hívhatjuk, mert van ígéretünk: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15).

Ma is sok pusztítást látunk, ám vigasztaljon bennünket, hogy eljön a pusztító pusztulása is. Lejár az ideje, és az Úr lesz minden mindenekben.

Eddig nem tűnt fel, de most látom, hogy az Úr visszamegy első csodája színhelyére (Jn 4,46-54). Adott számukra időt, hogy ülepedjenek a történések, és feldolgozzák azt, amit láttak és hallottak. Az ismételt megjelenés lehetőséget kínál a válaszadásra, a reakcióra. Hiszen minden csoda, Isten minden munkája azért megy végbe, hogy általuk megszólítson. Ezekre a megszólításokra várja a választ. Milyen válaszokat adok az Úrnak? Egyáltalán válaszolok-e szavára?

Itt azt várja, hogy a korábbi csoda hatására hittel induljanak Hozzá. Ám János nem arról számol be, hogy a kánaiak tömegével élnének a lehetőséggel, és kérnék, hogy az Úr az ő személyes életüket alakítsa át. Mert ez lenne a lényeg, kérni Jézust, tegye jobbá életünket, vigye végbe azt a csodát, hogy a vége még jobb legyen, mint a kezdete. Lehet még áldottabb, még hasznosabb az életünk, de csak Jézus által.

Azonban mégis jön valaki, de nem Kánából, hanem  Kapernaumból, egy királyi tisztviselő. Ott van Jézus Kánában, mégsem keresi fel senki, hanem egy másik településről érkezik egy olyan ember, akinek fáradni kell azért, hogy találkozhasson Jézussal. Hányszor látjuk, hogy a helyi gyülekezet nem mozdul egy evangelizáció idején, de mozdulnak a távolabb élő emberek. Legyünk ma azok, akik mozdulnak, akik elindulnak Felé, hogy ne hiába várjon ránk.

Ez a királyi tisztviselő hittel jön, nem tudjuk, mi motiválta a hitét, hogy honnan kapta az impulzusokat, amelyek Jézus felé indították. De azzal a hittel jön, hogy Jézus kész és képes meggyógyítani a fiát. Hiszem-e én, hogy Jézus képes megtenni, amit kérek Tőle?

Nem megy azonnal az Úr, úgy tűnik, mintha el akarná utasítani ezt az embert, ám ő nem adja fel, hanem ismét kéri Őt. Kéréséből kiderül, hiszi, hogy Jézus képes megállítani a halált, képes megállítani a romlás erőit, mert Ő nagyobb még a halálnál is. Jézus minden bennünket fenyegető erőnél hatalmasabb.

Jézus válaszol az embernek, ám nem úgy, ahogy ő várta. Nem indul el vele, hanem hazaküldi egyedül azzal az ígérettel, hogy a fia él.

Ez az ember hitt a szónak. Példa számunkra a hite, nem okoskodik, hanem hittel indul haza. Ha Jézus azt mondta, hogy él a fiam, akkor az biztosan úgy is van. Hiszek-e így az Úr szavának? Hiszem-e, hogy amit mond nekem, az úgy is van?

Ezt a hitet az Úr megerősíti, mert a hitben élőket nem hagyja bizonytalanságban. Még úton van, amikor elébe jönnek a szolgái, akik bizonyságot tesznek arról, hogy minden akkor és úgy történt, ahogyan az Úr mondta. A jelek megerősítik a hitet, de nem hozzák létre. Az Úr életünkben való csodái megerősítik Belé vetett hitünket.

Jó végiggondolni, én kinek a szavának hiszek? Jézus szava a mérvadó, az Ige kap döntő szerepet vagy emberek véleménye, a szakma megerősítése? Ez az ember egyedül csak Jézusra figyelt, és ennek a hitnek meglett a gyümölcse.

Hitt az ember a szónak, milyen egyszerű is, de mégis sokszor milyen nehéz is ez. Nehéz ilyen egyszerű hittel figyelni az Úrra és engedni a szavának. Pedig ez a hit az eredményes, az előrevivő.

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.