Többé ne!

A

 felemelkedés, a hatalom veszélyével találkozunk a mai szakaszban (Hós 13,1-15). Efraim mindent megtett, hogy ő legyen a legnagyobb, tekintélyre tett szert, amikor azonban megszerezte a hatalmat, a bálványokhoz fordult. Aki mások fölé emeli magát, csapdába kerül, hiszen a szívünk csalárd, így hamar Isten helyére akar lépni, vagy odatesz valami mást. A hatalom is válhat bálvánnyá az életünkben. A bálványimádás rabbá tesz, nem könnyű tőle megszabadulni. A bálványimádásnak megvan a maga kultusza, a gonosz általa egyre jobban magához vonzza a híveit. Nem egyszeri alkalom ez, hiszen azt olvassuk, most gyarapítják vétkeiket. Amikor Isten szól és rámutat, hogy ahogy élnek, amit tesznek, az vétek, talán a beszédükkel ezt el is ismerik, de a tetteik semmit nem változnak. Továbbra is a bálványt tisztelik. Ma is, Isten mai népe közt is megtalálhatjuk ezt a magatartást. A külsőségekben ragaszkodunk a keresztyénséghez, de a tartalom már a világot követi. Sok névleg keresztyén élete már nem az Igéhez igazodik, hanem a világ szabados gondolkodásához.

A bálványimádásból meg lehet élni, és ezt már Izráelben is felismerték. Azért erősítették a Baal-kultuszt, mert üzletet jelentett. Hisz abban a vallásban lehetett szobrokat készíteni, míg Jahve, az élő Isten tiszteletében nem lehetett semmilyen szobrot felhasználni. Isten imádása nem üzlet, a bálványimádás viszont igen. Tehát már akkor is sok mindent a pénz, az utána való vágy mozgatott. Végső soron már Izráelben is a pénz, a vagyon lépett elő bálvánnyá. Vizsgáljuk meg, milyen szerepe van életünkben a pénznek? Nézzük meg, hogyan hat ránk? Kérjük az Urat, hogy szabadítson fel mind a pénz, mind a hatalom és az összes bálvány vonzása alól. Most, amikor az Úr szól, számoljuk fel bálványainkat, mert azok nem segítenek. Általuk nem oldódik meg semmi, csak egyre inkább eltávolodunk az Úrtól, egyre mélyebbre jutunk bűneinkben. A bálványimádás Isten elleni bűn.

Isten maga formál jogot Izráel életére, mindezt a szabadítás jogán teszi. Ő szabadította meg népét Egyiptomból. Már akkor megtapasztalhatták, hogy a pogányság nem szabaddá teszi őket, nem előre segíti az embert, hanem rabságba sodorja, a pusztulás felé taszítja követőit. Felhangzik egy csodálatos Ige, egy olyan üzenet, amely tapasztalatra épül. „Rajtam kívül nincs más szabadító” (4)! Csodálatos Ige ez, mert felnyitja a szemeket és rámutat, hogy egyedül az Úr a szabadító. Senki és semmi nem tud szabaddá tenni, csak egyedül az élő Isten. Ő képes leoldani bilincseinket ma is. A Jézus Krisztusba vetett hit szabadító hit. Ezért hívjuk Őt hittel segítségül.

A tapasztalat is erősíti az Ige igazát, hiszen Izráel, vagy azóta bárki is próbált az élete rabságaiból szabadulni, nem tudott. Hiába hívjuk segítségül az aktuális bálványokat, rohamozzuk a népszerű gyógyítókat, senki nem tud segíteni. Azonban amikor Izráel az Úrhoz kiáltott, megtapasztalta, hogy Isten azonnal cselekedett, elküldte Mózest, és megszabadította őket általa. Isten cselekedett, elküldte Jézust, hogy megszabadítson Általa. Hívjuk segítségül az Urat, forduljunk mindjárt Hozzá, és kérjük segítségét minden problémánkban.

Isten nemcsak megszabadította népét, hanem gondoskodott róla. Még a pusztában is jól tartotta őket. Megdöbbentő, hogy amikor baj van, az ember Istent keresi, Hozzá fordul, amikor jól megy, az élete eltávolodik Istentől. Ezt tapasztaljuk ma is. A nehéz időkben mélyebb hittel éltek az emberek, egy-egy nyomorúság idején Istenhez fordultak, most, amikor jól élünk, amikor mindenünk megvan, egyre kevesebben keresik az Úr segítségét. Azt gondoljuk, hogy a jólétet mi teremtjük meg magunknak, pedig mindent Istentől kapunk. Az Ő kegyelme, amikor jobban élhetünk, irgalmasságából adja meg, hogy ne kelljen nyomorogni, nélkülözni, de hálásak vagyunk-e ezért, keressük-e egyre buzgóbban Őt?

Egy csodálatos, más vallásban nem található történetet mond el számunkra az idős apostol (Jn 8,1-11). Nem is csoda, ha ez lénye mélyébe ivódott, hiszen sem a zsidóságban, sem azon túl, más népek gyakorlatában nem ez volt az elfogadott. Általában ránk az ítélet, a kődobálás a jellemző. Sokszor azért, mert könnyebb mást megkövezni, mint szembenézni magunkkal, és megváltoztatni az életünket. Könnyű mást okolni, vagy másra mutogatva azt mondani, ő bűnösebb. Meg kell azonban látni, hogy az Úr előtt csak bűn van. Ő nem osztályoz, de szembesít vele, azért, hogy felismerjük tehetetlenségünket, és segítségül hívjuk Őt.

Megláthatjuk ebben a történetben személyválogató szívünket is, aki csak mindig az egyiket teszi felelőssé. Ha tetten érték házasságtörés közben, ott két embernek kellett lenni, a férfit mégis futni hagyják, és csak a nőt teszik felelőssé. Szomorú, hogy ezt a kettős mércét az egyház alkalmazza. Kérjük Urunkat, szabadítson meg a kettős mércétől.

Megdöbbentő, hogy saját akaratukat akarják Jézusra kényszeríteni. Kövezzen Ő is. Ő azonban nem kövez, sőt, önmagukkal szembesíti a vádlókat, és ezáltal kihullik a kő a kezükből. Aki Jézus előtt áll, az meglátja saját szívét, önmaga bűnös voltát, és képtelenné válik az ítéletre. Mielőtt cselekszünk, álljunk az Úr elé, és ebben a csöndben megtapasztaljuk, hogy a gyilkos indulat átalakul, a kő kihullik, és nem fogunk már ítélni. Az ítélet az Úr dolga. Másrészt semmilyen probléma nem oldódik meg gyilkosság által. A problémákat egyedül a kegyelem, a bűnök megbocsátása oldhatja meg. Lépjünk rá mi is a megbocsátás útjára. Nincs más, csak a megbocsátás, ami sebeket gyógyít, és előre viszi az életet.

Amikor Jézus lehajol és ír a földre, tulajdonképpen csöndet hoz létre, és lehetőséget ad az elgondolkodásra, a bűnbánatra, a megbocsátásra, illetve a bocsánatkérésre.

Jézus megbocsátása új életet hoz létre, és arra ösztönöz, hogy innentől kezdve másképp, bűn nélkül, Neki engedelmeskedve éljünk. Akkor fog többé nem vétkezni, ha Jézussal megy tovább, ha immár Neki engedelmeskedik. Magunktól nem tudunk nem vétkezni, de Vele igen. Ő tud képessé tenni rá. Ha azt mondja, többé ne vétkezzél, akkor lehet is többé nem vétkezni, de csak az Ő hatalma által.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.