A Fiú

M

ózes a hegyen tartózkodik, és megkapja azokat a rendelkezéseket, amelyek a nép együttéléséhez szükségesek (2Móz 21,1-22,31). Olyan törvények ezek, amik megmutatják, hogy ők Istenhez tartoznak. Nemcsak a mindennapi kapcsolatok rendezését jelentik ezek, hanem ha egy idegen megnézi őket, vagy látja a hatásukra kialakult életvitelt, tűnjön fel neki, hogy ez más, mint amit otthon tapasztalt. A mássága abban látható, hogy Isten országáról tesz bizonyságot. Bemutatja Isten országa működését, azt, hogy mit vár el Isten az övéitől.

Ezek a törvények rendet hoznak a most formálódó nép életébe. És ezek elmondják, hogy Isten országában rend van, mégpedig olyan, amit Isten szabott meg. Ennek az országnak Ő a Királya. Hiszen egy népnek mindig a király határozza meg a törvényeit. Mindez bizonyságtétel minden ember számára: Isten az életünk Királya, így Ő ad törvényt, ami szerint élnünk kell. Isten szava minden ember számára iránymutató. Fontos ez a meglátás az egyház, a gyülekezetek számára is. Népe törvényeit, életét alakító rendelkezéseit Isten határozza meg. Ezért mindig azokra figyeljünk. Isten útmutatása a Szentírásban található. Azért adta, hogy építsük rá az életünket. Szilárd alap, ami megtartja az épületet a legzordabb időkben is.

Ezeknek a törvényeknek a lényege Isten dicsősége és az élet védelme. Isten előtt az élet érték, védi és menti. A szegény, a szolga is érték. Isten odafigyel, hogy senki ne legyen kihasználva, ne kerüljön reménytelen helyzetbe. Amikor eljön az Úr, az emberek meglátják, hogy a betegek, az árvák, a szegények, a kitaszítottak, a bűnösök életét menti. Ezért jöttek Hozzá. Olyan emberek indultak meg Felé, akik a maguk korában a társadalomtól nem kaptak segítséget. Jézus Isten segítségét hozta el. Megmutatta, hogy Ő mindenkinek ad esélyt. Ő a mi egyedüli reménységünk.

További példázatokat hallunk az Úr Jézustól (Mt 21,33-22,14). Mindkettőben a Fiú, a Gazda vagy Király Fia van a középpontban. Az egyikben a Fiút küldi el végső segítségül, a másikban a Fiúhoz hívogat a menyegzőre. Az ember bajban van, gonosz és önző szíve mindent magának akar, azt is, ami nem az övé. A Gazda szőlőt bízott a munkásokra, akik Izráelt jelképezik, és eljött a neki járó termésért, ők azonban nem adják oda a szolgáknak, ami a Gazdának jár, megverik és megölik őket. Teljesen megromlik a kapcsolat, a munkások úgy kezelik, mintha az övék lenne a szőlő. De nem az övék, el kell vele számolni. Jellemző korunkra, hogy úgy lépünk fel, hogy minden a miénk, a teremtett világ, és benne az életünk. Azért is mondjuk, az én életem, azt teszek vele, amit akarok. Ne szóljon bele senki. Azonban az életünk ajándék, és az Ajándékozó keresi a gyümölcsöt.

A Gazda türelmes, meg akarja menteni a helyzetet, segíteni szeretne ezeken a munkásokon, és a Fiát küldi el, megbecsülik a fiamat, mondta, azonban nem így történt, az örököst látják Benne, és megölik. Ebben az Úr Jézus magáról beszélt, elmondja, az Atya elküldte Őt, de nem akarják, hogy uralkodjon felettük, és megölik. Isten a Fiát küldi Hozzánk, Általa rendeződhet az életünk, megjavulhat az Atyával való kapcsolatunk is. Amit mi elrontottunk, azt Ő helyreállítja. De akarom-e ezt? Engedem-e, hogy az Úr rendbe tegye az életemet? Megadom-e, ami jár Istennek? Mi jár Neki? Az életem. Ő nem mást vár, hanem azt, hogy bízzuk kezére életünk irányítását.

A másik példázat üzeni: minden kész. A Király mindent elrendezett, kész a menyegző, és vár minket. Csak annyi a dolgunk, hogy mindent félretéve menjünk. Mész vagy maradsz, mert minden fontosabb? Mi van az első helyen? A Király, vagy a saját dolgaid? Mondj igent a Királynak, Ő mindent kifizetett, mindent elrendezett, odaadta az életét, csak menni kell.

Amikor elutasítják a részvételt, a hely nem marad üresen. Hív másokat a Király. Így tárul ki előttünk az ország kapuja. Mehetünk. És még mindig van hely. Mindenkinek jut hely. Nem a királyon múlik, ha lemaradunk. Egyetlen dologra van szükség, a menyegzői ruhára. Ezt is Ő biztosítja, csak fel kell venni. Jézus vére ez a ruha, a kegyelem, enélkül senki sem mehet be a menyegzőre.

 

 

Az Isten Bárányára

 

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

 

 

Isten áldásával.