|
I |
zráel hatalmas kéz oltalma alatt vonult ki Egyiptomból, a fáraó nem tehetett ellene semmit (2Móz 14,1-15). Isten állja a szavát, nemcsak üzente, hogy meghallgatta őket, és kivezeti Egyiptomból, hanem meg is cselekedte ezt. Nem azonnal történt meg, ahogy a hírt megkapták. Időbe telt, de ez az időszak hitük formálásnak az ideje is volt. A csodák naggyá tették szemükben az Urat, és egyre bizonyosabbak lettek afelől, hogy a szabadítás meg fog történni. Istennek senki és semmi nem állhat ellen. Isten próbálja és erősíti a hitünket. Az események csúszása hitpróba, segít a kitartásban, Isten jobb megismerésében.
A fáraó nem adta fel, a gonosz soha nem adja fel, utánunk jön. Ne feledjük, magunkban nincs erőnk vele szemben, ezért fontos, hogy bízzunk az Úrban. Ne az ellenség lehetőségeire, erejére figyeljünk, hanem arra az Úrra, aki annyi mindent tett értünk, aki felragyogtatta hatalmát előttünk. A szabadítás ténye hatalmas erőforrás. Amikor sátán utánunk jön, vagy a régi életünk hatásai elérnek még, gondoljunk arra az Úrra, aki megszabadított. A jelen problémája semmivel sem nagyobb, mint a tegnap bűne, gondja, amiből az Úr kihozott. És ahogyan tegnap megmentett Isten, úgy ment meg ma is. Ezzel erősíthetjük magunkat.
A nép azonban megrémült, mert hátratekintett. Ne nézzünk hátra, csak mindig előre, mindig az Úrra. Úgy tűnik, a szorításban megfeledkeztek Istenről. A szabadítást Mózes ötletének és tettének tulajdonították. Nem számoltak Istennel, nem vették észre, hogy nem emberekkel, hanem Istennel van dolguk. Lássuk meg az Urat az életünkben, ismerjük fel szabadítását, és amikor nehéz helyzetbe jutunk, szorongat a bűn, a betegség, a gond, ne feledjük, hogy Ő jelen van. Isten jelenléte őriz meg a visszafordulástól. Erősítsük a Vele való kapcsolatunkat. Minél erősebbé válik a kapcsolat, minél jobban betölt az Úr jelenléte, annál erősebb lesz a hitünk. Ha erős a hitünk, akkor nem akarunk visszamenni a rabságba, hanem Istennel haladunk az életbe. Isten nem a szolgaságot, hanem a szabadságot szánja népének. Szabadságra lettünk elhívva, a Krisztusban.
Mózes kapcsolatban van Istennel, ezért tud bátorítani. Ne féljetek, az Úr harcol értetek! Bízzátok magatokat Istenre, ne tegyetek semmit, csak engedjétek Istent munkálkodni. Ti azt tegyétek, amit Isten mond. Ma meglátjátok az Úr szabadítását. Nagyszerű üzenet ez, ne csüggedj, mert az Úr még ma megszabadít, jobbra fordítja életed. Csak higgy, és tedd, amit mond!
Az Úr harcol értetek! Isten ma is harcol övéiért, nem engedi, hogy a gonosz elpusztítsa. Isten népe mindaddig jelen lesz a világban, amíg az Úr haza nem viszi. Isten népének helye van itt, mert jelenléte, szolgálata visszatartja a gonoszt. Isten gyermekei bizonyságtételükkel mentik a lelkeket. Bármi fenyeget és akar elrémiszteni a továbbvándorlástól, ne adjuk fel, mert Ő harcol, megment.
Az Úr csodálatosan megmentette Izráelt. A tenger vize kettévált, és ők keresztülvonultak rajta, elérték a másik oldalt. Az ellenség pedig hiába ment utánuk, belepusztult a vízbe. A csodás szabadításhoz kellett, hogy ők elinduljanak, nekimenjenek a víznek, ami csak akkor vált ketté, amikor odaértek. Mindez hitből történt. Ma is akkor nyílik meg az akadályok által elzárt út, amikor hittel elindulunk felé. Nem előre nyitja meg az Úr az utat, és azután sincs vörös szőnyeg lefektetve. Mindig az első lépés megtétele után teszi szabaddá az utat. A második lépés előtt.
A szabadítást hála követi. Mózes és a nép dicsőíti az Urat. Meg kell azonban látni, hogy a zenés dicsőítés áhítata hamar elmúlt. Elfogy a víz, és amit találnak, nem fogyasztható. És most nem dicsérik az Urat, nincs zene és éneklés. A nyilvános dicsőítés akkor nyer igazi tartalmat és válik bizonyságtétellé, ha a próba idején is éneklünk. Ha akkor is dicsőítjük az Urat, amikor valami nincs, amikor várni és kérni kell. Azért nem iható a víz, hogy kiderüljön, hisznek-e most. A tegnapi nagy örömből és hitből maradt-e mára is? A tegnap csodája ad-e erőt és hitet a ma próbájához? Azt látjuk, hogy nem a csoda szüli a hitet. A nép zúgolódik, mert átélte ugyan a csodát, de a szíve még mindig távol van. Közel van-e már a szívem az Úrhoz? Amikor elfogy valami fontos, amikor nincs azonnal segítség, amikor hiányt szenvedek, tudok-e bosszankodás, zúgolódás nélkül Istenhez fordulni? Bízzunk benne, hogy Aki tegnap megkönyörült, az ma sem hagy cserben. Az Úr a vizet és az életünket is képes meggyógyítani. Ha megbetegszik az életem egy területe, ne feledjem: az Úr a gyógyítóm, Neki nincs lehetetlen. Ne feledjük az Úr szavát: Én vagyok az Úr, a te gyógyítód. Ez akkor is igaz és valóság, ha éppen gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak. Ő a te gyógyítód!
A tanítványok nagyon magukkal vannak elfoglalva, amikor az Úr a szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél (Mt 20,20-34). A saját jövőjüket tervezgetik. Mivel vagyok elfoglalva, amikor az Úr szól? Mit tervezgetek? Nem is a tervezgetés a gond, hanem az, hogy kihagyják Jézust. Nem Őt akarják tovább szolgálni, nem az a lényeg, hogy Őt megismertessék az emberekkel, hanem a saját jólétük. Előnyöket akarnak, és hatalmat. Úgy gondolják, ez az időszak véget ér, és eljön a hatalom, az uralkodás, a nagyon jó élet időszaka. Nyugodt, békés családi életet akarnak. Az Úr azonban rámutat: az Ő követése a tanítványság, szolgálat. Szolgai életmódra hív el. Ebben nem én vagyok a középpontban, hanem Isten országa. Mi van a középpontban? Mi a legfontosabb?
Azt is a szívünkre helyezi az Úr, hogy Isten gyermekei között más az élet rendje, mint a világban. A hívők, a Krisztus teste ne a világot vegye mintának. Az egymáshoz való kapcsolatot, a gyülekezet életét ne a világban látott minta határozza meg. Az egyház más, mint a világ bármilyen szervezete. Sokan nem látják ezt, a világhoz akarnak igazodni, vagy épp a világ gondolja, hogy uralkodhat az egyház fölött. A tanítványok gazdája az Úr.
Így a mi mintánk Ő. Ő pedig azért jött, hogy szolgáljon és váltságul adja életét sokakért. Ez a tanítványok életútja is. Szolgálat, és az élet odaadása másokért. A tanítvány nem azért van a világban, hogy kiszolgálják, kedvében járjanak, hanem, hogy Ő szolgáljon. A tanítvány Jézus felé segíti az embereket. Bemutatja Isten országát, ahol nem az uralkodás, hanem a szolgálat a jellemző. Isten országa másképp működik, itt testvérek vannak. A gyülekezetet az egymás felé való szolgálat, a szolgálatban való segítés teszi erőssé.
Mennyire nem tanulnak, és nem követik Jézust azok, akik Vele vannak. Most beszélt nekik a másokért való szolgálatról, de ők nem segítik őket, hanem el akarják hallgattatni. A vakot ők vezethetnék oda a világ Világosságához. Vajon mi odavezetjük-e a vakokat Jézushoz? Az teszi ezt meg, aki maga is hiszi, hogy Ő megnyitja a vakok szemeit. Oly sok lelki vak van ma, hisszük-e, hogy az Úr képes világosságot adni nekik?
Jó látni, hogy ezek a vakok nem engedik magukat elnémítani. A világ gyakran ezt teszi, sok esetben az egyház is. Elnémít, nem enged kiáltani. Ne hagyjuk magunkat elhallgattatni, kiáltsunk, hívjuk segítségül Jézus. De kiáltsunk a gyógyulás után is, kiáltsuk bele a világba, hogy mindaz, ami velünk történt, Jézus műve. Mondjuk el, hogy a mai szenvedő és káoszban élő embernek is Jézusra van szüksége.
A vakok meg tudják fogalmazni, mit akarnak. Mi meg tudjuk? Ők a fő probléma megoldását kérik, vakok, azért látni akarnak. Mi is a fő dolgot vigyük. A konkrét problémát mondjuk el. Bűnös vagyok, könyörülj rajtam. Új életet, szabadulást kérek. És az Úr az ilyen kérést meghallgatja. Vegyünk példát ezekről az emberekről, amikor visszanyerik a látásukat, nem a dolgukra mennek. Nem a számlát igyekeznek kifizetni, vagy a vakságuk alatt elmaradt filmnézést pótolják, nem a világ érdekességeit veszik sorra. Mit tesznek? Követik Jézust! Azért gyógyultak meg, hogy kövessék Őt. Nemsokára meglátják, mibe került az Úrnak, hogy ők újra lássanak. Jézus szeme fog lecsukódni, Ő hal meg értük. Ne feledjük ezt, és induljunk követni Őt.
AZ ÁLDOTT ORVOS ERRE JÁR
1.
Az áldott Orvos erre jár,
A drága Főpap, Jézus.
Igéje szól, szívünkbe száll,
Egyetlen üdvünk Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
2.
Ki minden vétket megbocsát,
S bűnünk eltörli: Jézus.
Megnyitja a menny ajtaját,
S vezérel minket Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
3.
Ti gyermekek, kicsik, nagyok,
Tiétek is lett Jézus,
Csak útjain haladjatok,
És véletek lesz Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
4.
S ha egykor égbe térhetünk,
Miénk örökre Jézus,
Trónjánál zendül énekünk
E drága névről: Jézus!
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése