|
I |
sten felkészíti Mózest a bizonyságtételre, mert az lesz a feladata, bizonyságot tenni az Úrról (2Móz 7,1-25). Mindezt úgy, hogy azt kell elmondani a fáraónak, amit Isten parancsol. Tehát Isten üzenetét kell továbbadnia. Nem saját véleményét formálja meg, hanem Isten fáraónak címzett szavait adja tovább. Ez a mi szolgálatunk is, elmondani, amit az Úr ránk bíz, amit mond nekünk.
Fel kell készülni, a szabadítás nem megy olyan gyorsan végbe, amint azt gondolják. Türelmes bizonyságtévő munkára van szükség. Nagyon fontos azt is megtanulni, hogy ne adják fel, ha azonnal nem történik meg, amit várnak. Az ember szíve kemény talaj, sok munkára van szükség, mire befogadja a vetőmagot, és megtermi gyümölcsét. És itt csak a kitartás segít. Nem adom fel, hanem tovább végzem, amit Isten rám bízott.
Az egyik cél a szabadítás, Isten meghallotta népe kiáltását, és cselekszik, kihozza Egyiptomból. De van másik cél is, mert Isten gyermeke nem lehet soha önző. A szabadítás, Isten drága munkája soha nem öncélú. A másik cél, hogy megtudják az egyiptomiak. Ez a másik nagy cél. Mert Isten nem egy kis nép helyi Istensége. Ő a Teremtő és Mindenható Isten, az egyiptomiak Istene is. Akkor is így van ez, ha előttük ez még nem világos. Azért történnek a jelek és csodák, hogy mindez felragyogjon előttük. Az egyiptomiak számára is van lehetőség a szabadulásra és az új életre. Az egyiptomiak is rabok, mert nemcsak a rabszolga élete sanyarú, hanem a rabszolgatartóé is. Mert ő is rab, csak a rabtartója más. Ma is a cél, hogy meghallják az egyiptomiak, vagyis azok, akik körülöttünk élnek. Ne gondoljuk, hogy a másik embernek nincs szüksége Istenre. Ne gondoljuk, hogy akinek megvan mindene, annál minden rendben van. Hányszor úgy gondolkodunk, ha a környezetünkben élőknek rendezett a családi élete, ha van munkája, a gyermekek, unokák végzettséget szereznek, majd jól keresnek, akkor rendben is vannak. De tudják, hogy Isten az Úr? Ismerik-e Teremtőjüket és Megváltójukat? Fontos-e, hogy megismertessük velük Őt? Igyekszünk-e Urunkról bizonyságot tenni?
Meg kell tudni, hogy Isten a mi Urunk. Meg kell ismerni mindazt, amit tett értünk. Szeret, Fiát adta a kereszten, és így megszabadulhatunk félelmeinktől. Szabad örülni, mert Jézus által minden újjá lehet. Eddig reménytelenségben éltek az emberek, úgy gondolták, nem lesz változás. De most szól az Úr, és cselekszik, és aki figyel és segítségül hívja, az változást fog megtapasztalni. Ne mondjuk, hogy vége, hanem engedjük, hogy a régit lezárja az Úr, és elkezdjen egy újat.
Mózes által Isten jelez, a földre dobott bot kígyóvá lesz, de Egyiptom mágusai is megteszik ugyanezt. De Mózes kígyója elnyelte a mágusok kígyóját. A gonosz becsap, mert leutánozza Isten munkáját, és az ember nem látja meg, hogy csak félig tudja utánozni. A mágusok csodája csak fél csoda, mert Mózes kígyója eltüntette őket. De ők megelégednek fél csodával, mert sötétségben vannak. Az ördög az ember eredményei által elvakít. Azt hangsúlyozza ki, hogy lám, ezt te is meg tudod tenni, de azt már eltitkolja, hogy nincs hatalma az embernek ezek felett. A botból lehet ugyan kígyó, és a vizek vérré változhatnak, de nem tudják visszavonni, Isten kezében vannak az események. Isten kézben tartja a kígyót és a vérré változott vizeket is. Minden, ami az Úr kezéből jön, kontroll alatt van, ami az embertől indul, az gyakran kicsúszik az ellenőrzés alól. Lássuk meg Isten jelzéseit, és fordítsuk Felé a szívünket. Ne mondjuk, ezt én is meg tudom tenni.
A gyülekezetben is lehet probléma, azonban itt a cél nem annak mélyítése és az egymástól való elszakadás, hanem a rendezés (Mt 18,15-20). Az előző példázatban láttuk, hogy a gazda megkeresi és visszaviszi az eltévedt bárányt, és ez a cél. Igyekezzünk visszasegíteni az Úrral való kapcsoltra azt, aki vétkezett. Nyújtsunk segítséget, hogy vétkeit megvallja, és keresse Isten kegyelmét. Aki közeledik az Úr felé, az közeledni fog a másik felé is. Tulajdonképpen lelkigondozói beszélgetésre biztat az Úr. Ő is ezt tette, amikor vétkezett ellene Péter. Utánament, és megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? És ebben a beszélgetésben gyógyult meg Péter, és állt helyre az élete, a szolgálata.
Nagyon lényeges, hogy minden beszélgetés, gyülekezeti alkalom az Ő nevében, jelenlétében menjen végbe. Ha a nevében jövünk össze, ha nem a magunk igazát keressük, hanem az Ő akaratát, akkor Ő jelen van. Ha pedig Ő jelen van, akkor nem mélyül a szakadék, hanem inkább feltöltődik. Krisztusban eltűnik a válaszfal.
Ahol az Ő nevében jönnek össze, ott van gyülekezet. Ahol Jézus jelen van, ott gyülekezet van, létszámtól függetlenül. Ketten vagy hárman, de ha az Ő nevében vagyunk jelen, nagy dolgok mehetnek végbe. Ott a megkötözött megszabadul, a beteg gyógyul, a bűnösnek megbocsáttatik a bűne. Jézus jelenlétében meggyógyul a Lényünk, kapcsolatba kerülünk Vele. Mert az igazi gyógyulás az élő kapcsolat Istennel. Betegségeink fő oka a Tőle való távolság, a nem működő kapcsolat. Hit által lehetünk kapcsolatban Vele. A hit az a csatorna, amelyen keresztül Isten jelenléte és ereje beárad az életünkbe. A hit hoz kapcsolatba. Olyan, mint a villanykapcsoló, ha nincs felkapcsolva, nincs kapcsolat a két vezeték között, és nem jut el az áram a fogyasztóhoz. Ha felkapcsoljuk a kapcsolót, az áram eljut az égőhöz, és a lámpa világítani fog. Élő hit nélkül a gyülekezet, a hívő ember olyan, mint a fel nem kapcsolt lámpa. Ott van, de nem világít.
Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És
vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s
életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel
könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg
Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése