|
A |
z Úr csodálatos Lényét szemlélhetjük továbbra is (2Móz 27,1-21). Nincs Hozzá fogható. Sok időt szán Mózesre, kész vele napról napra foglalkozni, a legapróbb részleteket is elmagyarázni. Ilyen türelemmel és szeretettel veszi körül mai gyermekeit is. Mindent megmutat, elmagyaráz, amit tudnunk kell az Isten országa szerinti élethez. Mózes csak figyel és jegyzetel, ez a dolga, Isten pedig egyre mélyebbre vezeti. Szívére helyezi, hogy mindent úgy csináljon, ahogy mutatta neki az Úr. Isten makettet hozott, vagy bepillantást engedett a láthatatlan világba. A lényeg: nemcsak elmondta, hanem szemléltette is, azért, hogy pontosan olyanra tudják készíteni. Isten az Úr Jézusban szemlélteti a szíve szerinti életet. Akarata Őbenne tárul fel előttünk. Jézust szemléljük, és a hogyan-kérdésekre is választ kapunk. Mindent úgy, ahogyan Ő tett. Az Ő élete a minta, és ez egy követhető minta. Ráadásul megkapjuk azt is, ami által képessé válunk Jézust követni. A Szentlélek Isten azért jött el a világba, hogy bennünk élve Jézus képére formáljon. A Szentlélek formál és képessé tesz a jézusi életre.
Elgondolkodtató, hogy Isten maga mondja meg, mit készítsenek Neki, és hogyan. A hajlék nem készülhet emberi fantázia alapján. Nem csupán a mi ügyességünkről szól. Isten maga határozza meg, milyenek is legyenek ezek az eszközök. Ez azt is jelenti, hogy mi is csak olyan dolgokat készítsünk, amit Ő kér. Ha valamit nem kér, azt ne tegyük. Mennyi minden van, amit saját elképzelés alapján teszünk, pedig Isten nem is kérte. Mert ha valamit vár, azt megmutatja, milyen is legyen. Izráel népének részletesen megmutatta Isten, milyen hajlékot kér, milyenek legyenek a berendezési tárgyai. Mi pedig az istentiszteleti helyiségeinket, a templomokat saját elképzelés alapján készítjük. Nem Ő rendelte el, és így nem is kaptunk mintát. Az ige pedig arra tanít, hogy mindent úgy tegyünk, ahogyan Ő mutatja nekünk. Az a lényeges, amit Ő vár el, és nem az, amit mi gondolunk jónak.
Fontos szerepe van az oltárnak, oda kell rá figyelni. Fontos és kihagyhatatlan, mert rámutat az ember helyzetére. Bűnösök vagyunk, és áldozatra van szükség. Miért? Mert vér nélkül nincs bűnbocsánat. Azonban mindez minket a kereszt felé irányít. Isten a Golgotán állította fel a legnagyobb oltárt, a rajta bemutatott áldozat egyszeri és tökéletes. Mindenkorra elégséges, nem kell megismételni. Az áldozat az Isten Báránya. Ha megvalljuk bűneinket, vére által minden bűnt eltöröl, és megbocsátja minden bűnünket. Olyan jó, hogy jöhetünk az Úrhoz szívünk minden tartalmával. Nincs az bűn, amire ne volna megbocsátás. Még a kereszten haldokló lator is felismerte ezt, és Jézushoz fordult. És az az ember nem is csalódott. Nem elutasítást kapott, hanem életet. Érte is bemutattatott az áldozat, és így értünk is. Nem az a lényeg, milyen bűn terhel, mi rakódik a lelkünkre, hanem az, hogy odavisszük-e őszintén Jézushoz? Az is fontos, hogy úgy jövök-e, hogy innentől új életet akarok élni. Ami bűnből az Úr megszabadított, azt már nem engedem, hogy továbbra is jelen legyen az életemben.
Most az Úr a farizeusokról és az írástudókról beszél a sokaságnak (Mt 23,1-22). Kiderül, hogy a teológiájukban lehet eltérés, de belülről, a lényükben egyformák. A látható dolgokban megegyeznek, az a fontos mindkét csoportnak, amit az emberek látnak, a teljesítmény. Az Úr Jézusnak az a fontos, ami motivál, amiért tesszük a dolgokat. Ők azért tették, hogy lássák az emberek. Csak azért tesznek mindent, hogy lássák. Megrendítő, az motiválja őket, hogy lássák, és így értékeljék a teljesítményüket. Amit nem látnak az emberek, amit nem tudnak értékelni, az a farizeusok számára nem is lényeges.
Hogy állunk mindezzel mi? Érdemes magunkba tekinteni és bűnbánatot tartani. Mi motivál? Hányszor minket is az vezérel, lássák, hogy azt mi tettük. És ha nem veszi senki észre, akkor rosszul esik. Isten gyermeke azonban mindent szolgaként végez, nem önmaga van a középpontban, nem azért cselekszik, hogy Őt lássák és értékeljék, hanem az Urat állítja a középpontba, nem magáról, hanem Istenről beszél. A tanítvány csodálkozva ad hálát: Uram, hát képessé tettél erre is? Nem gondoltam volna, hogy ezt is meg tudom tenni.
Mi motivál a keresztyén életben, az Úrnak való szolgálatban? Őt dicsőítem, Róla szól az életem, vagy én vagyok a fontos? A farizeusoknak és írástudóknak saját személyük volt a fontos. Ezt támasztja alá a sokféle megszólítás, amit elvártak.
A Jaj nektek nekünk is szól. De vajon meghalljuk-e, és végiggondoljuk-e ezeket a területeket? Mert ezek az igék is nekünk szólnak. Nemcsak a pozitív tartalmú üzenetek szólnak nekünk, hanem ezek által is Úr szól. Azért mondja a jajokat az Úr Jézus, mert rá akar döbbenteni a valóságra, és azt szeretné, ha ezt meglátva Tőle kérnénk segítséget. Azért szól, hogy magához vonzza a szívünket, és kimondjuk: mindennap Őreá van szükségünk. Csak akkor tudunk Isten akarata szerint élni, ha mindig Őreá tekintünk, ha mindig Őt látjuk nagynak.
Mind jó, amit Isten tészen
1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve
néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én
megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-
gyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,
És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak
benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-
bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-
mat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-
keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-
re.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S
kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak
ő segítségem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése