Vigyázzatok

E

bből a fejezetből árad a tisztelet és szeretet az élő Isten felé (2Móz 30,1-38). Meglátjuk, nem mindegy, hogyan közelítenek az Úrhoz, illatáldozatot mutatnak be, és ezzel jó illatot árasztanak Isten felé. Elkészül az illatáldozati oltár, és ezen mindennap Áron füstölögteti el a jó illatú füstölőszert. A füstölőszer eltávolítja a rossz illatokat a szentélyből, és jó illatúvá alakítja azt. Ahol Isten megjelenik, ahol beszél az övéivel, ott jó illat van jelen. Isten Lényének csodálatos a kisugárzása, amit átjár, az jó lesz, az már Isten jelenlétét árasztja. Azonban az ige rámutat: amikor az ember megjelenik, a hajlékban szükségessé válik a jó illatú füstölőszer. Miért? Mert az ember bűnös, ezért rossz illatot, rossz levegőt áraszt magából.

Áron minden reggel elfüstölögteti a jó illatú füstölőszert, vagyis minden reggel az Úr elé áll. Mi is minden reggel álljunk az Úr elé. És imádságban legyünk kapcsolatban Vele. Nekünk az imádság jelenti a jó illatú áldozatot, mégpedig az Istent dicsőítő imádság. Pál ezt írja: „Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves, jó illatként” (Ef  5,2). Ebből megláthatjuk, hogy Krisztus engedelmessége, hogy értünk odaadta magát, jó illat Isten előtt. Az engedelmes élet a jó illat. Nekünk már nem kell füstölőszereket készíteni, az életünk illatozhat, mégpedig az engedelmes életünk. Ami azt jelenti, hogy teljesen Isten rendelkezésére bocsátjuk magunkat. Ahogy az Úr Jézus odaadta, halálba adta az életét, úgy adjuk mi is oda az Úrnak az életünket.

Másik helyen pedig erről beszél Pál apostol, hogy mi, azaz Krisztus tanítványai, a gyülekezet, Krisztus jó illata vagyunk (2Kor 2,15). Az Ő jó illata, amit ebbe a világba hozott, rajtunk keresztül árad tovább. Akiben a Krisztus jelen van, és az Ő Lénye tölti be, az illatot áraszt, jó illatot. Ha nincs bennünk az Úr Jézus, akkor nem illatunk lesz, hanem szagunk, és ez a kérdés: illatozunk vagy szagítunk? A jó illat Krisztusból árad, és amikor mi engedjük Őt bennünk élni, és igéjéhez igazítjuk a tetteinket, illatozunk. Amikor odanyújtjuk a másik orcánkat, elmegyünk a második mérföldre, megtagadjuk magunkat, mindenünket Neki adjuk, illatozunk, mert a jó illat másféle magatartást, életformát jelent, mint amit a világ él. Magunktól képtelenek vagyunk jó illatot árasztani, mert a belső tartalomból árad az illat. Ahhoz, hogy jó illat legyünk, Krisztusnak meg kell születnie bennünk.

Isten népét számba veszik, mégpedig azért, hogy tudjanak egymásról, tudják, ki tartozik Isten gyermekei közé. Amikor számba veszik őket, váltáságdíjat fizetnek magukért. Mindez kifejezi, hogy a gonoszé az életünk, és a szabadulásnak ára van. Ezt az árat ők fizették ki. Az Újszövetség arról tájékoztat minket, hogy az Úr Jézus eljött a világba, és kifizette a váltságdíjat. Nem ezüstöt, és nem aranyat adott értünk, hanem az életét adta oda a kereszten. Sokba kerültünk Neki, és ez nem volt kötelező, önként vállalta ezt az árat, azért, hogy megmentsen. Dicsérjük Őt, amiért vállalta, és nem mondta, ennyit nem ér az ember. Ha meg akarnak menekülni az ítélettől, rendezzék bűneiket, ahogy tudják. Nem engedem magam megfeszíteni. Áldott legyen a Neve, nem mondta ezt, hanem maga feküdt a keresztre értünk. Legyen hálás az életünk, szolgáljuk Őt örömmel és szeretettel.

A tanítványok a templom épületét akarják Jézusnak megmutatni, mintha Ő még nem látta volna (Mt 24,1-22). Mindez arról beszél, hogy az épület fontosabb lett az Úrnál. Nem a testet öltött és jelenlévő Isten a lényeg, hanem az épület. Az az épület csak akkor különbözik más építményektől, ha jelen van benne Isten. Amíg Jézus a falai között van, addig más, mihelyst Őt eltávolítják, egy épület marad a sok közül. A hívők életének a különbségét a bennük élő Úr, a Szentlélek Isten adja. Ő teszi testünket templommá. Ha Ő nincs jelen, nincs különbség, mi is ugyanolyan emberek leszünk, mint bárki más. Mert a különbséget nem a művészi munka, nem a test ápolása, hanem Isten jelenléte adja meg. Ha Ő jelen van, akkor erős és hatékony lesz az életünk. Nélküle semmik vagyunk.

Jézust nem hatják meg a kövek, nem érzékenyül el az épület nagyságán, hanem rámutat: el fog pusztulni. Isten kivonult, Őt megfeszítik, ezért leromboltatik az épület. Az Isten nélküli templom nem jelent áldást. Mi is büszkék vagyunk épületeinkre, vagy saját eredményeinkre, de ha nincs jelen az Úr az életünkben, akkor nincs rajta áldás. Mert ma nem az épületek nagyságán van a hangsúly, hanem az élő hiten. Nem az a lényeg, hogy megtöltsünk egy nagy épületet, hanem az, hogy jelen legyen az Úr, és élő hit munkáljon a jelenlevőkben. Isten jelenléte, az Ő megismerése álljon az első helyen.

A tanítványok feladata a vigyázás, mert a gonosz meg akar téveszteni. Úgy alakítja a világot, hogy ne vegyük észre a becsapást, gondoljuk úgy, hogy minden rendben van. Azonban az ember csak akkor változik meg, ha az evangélium hallása által újjászületik. Ahol ez nem történik meg, ott minden marad úgy, ahogyan volt. Konfliktusok, belőlük fakadó háborúk lesznek. Mert az Úr Jézust elutasítottuk, aki a Benne való hit által hozott változást. Az ember a problémára továbbra is erőszakos választ ad. Úgy gondolja, ma is Barabbás lelkülete a megoldás. A gonosztól van azonban ez, mert ő akarja az ember pusztulását. Jézus megmenteni akar, és ezért megtette, amit meg kellett tennie, nem szállt le a keresztről, hanem meghalt értünk.

A világ életének egyre rosszabbá válásáról szól az ige, és sátán ebben a helyzetben meg tudja téveszteni az embereket. A káoszból kivezető utat várnak, és ezért egy olyan emberben bíznak, akitől a megmentést remélik. Sátán becsapja a világot, elhiteti, hogy a Krisztus ezután jön el. Azonban aki ismeri az Úr Jézust, Övé az élete, és kapcsolatban van Vele, azt nem lehet megtéveszteni. Az tudja, hogy Jézus a Megváltó, és Ő feltámadt és él, és vissza fog jönni. Ez adjon nekünk erőt a kitartáshoz, amikor nehezebbé válik az élet. Ne hallgassunk idegen hangokra, csak egyedül a Pásztorra. Várjuk Őt hittel, és valljuk meg Belé vetett hitünket.

 

 

Aki értem megnyíltál

 

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a

bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

 

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna köny-

nyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

 

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván,

bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

 

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem

mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

 

 

Isten áldásával.