|
A |
z Úr a pusztában naponkénti bizalomra tanítja Izráel fiait (2Móz 17,1-16). Meg kell tanulni naponként bízni az Úrban. A manna ezt a célt is szolgálja, minden nap hagyatkozzanak Rá. Nem lehet egy hétre valót szedni, hanem mindennap el kell kérni Istentől. Ezt tanulhatjuk meg mi is, mindennap elkérni az Úrtól az igét, a táplálékot, és mindazt, amire szükségünk van. Nem ad meg előre mindent, hanem arra nevel, hogy gyermekként hagyatkozzam Őreá mindennap. Ne a magam képességeiben, erőmben, anyagi javaimban bízzak, hanem Őbenne. Ugyanígy kérjük el mindennap az igét, az Úr üzenetét is. Mert nemcsak a test, hanem a lélek táplálása is szükséges.
Nemcsak táplál az Úr, hanem vezet is. A nép számára ismeretlen az út, most járnak rajta először. Azonban Isten nem hagyja őket magukra. Nem azt mondja, kihoztalak benneteket, és most már menjetek magatok, hanem táborhelyről táborhelyre vezeti őket. Ott van velük, és Ő adja meg a vándorlás ritmusát. Az ő dolguk, hogy figyeljenek és együtt mozogjanak az Úrral. A tanítványság is vándorlás, és itt sem egyedül megyünk, hanem velünk jön az Úr. Figyelhetünk vezetésére, az ige útmutatására.
A vándorlás azzal jár, hogy időnként elfogy ez is, meg az is. Most ismét a víz hiányzott. A puszta még nem a cél, és nem arról szól a hívő élet, hogy a pusztában fogunk jól élni. Az Úr az Ő országába vezet, oda kell érnünk. Útközben vannak nehézségek, próbák, ezek célja, hogy kitartóvá tegyenek. Hitben menjünk tovább! Azzal a hittel mehetünk, hogy az Úr menet közben megoldja. A hiány soha nem fordíthat vissza, mert Isten betölti a hiányunkat. Ezek a helyzetek megmutatják, hogy ismerjük-e az Urat. Aki egyre jobban elmélyül az igében, aki előtt egyre jobban feltárul Isten Lénye, és biztos a jelenlétében, az nem hátrál meg, mert tudja, hogy az Úr megkönyörül övéin. Nála mindig van megoldás. Ő a pusztaságnak is Ura.
Bizony, nem könnyű Mózesnek, mert közvetlenül rajta csapódik le minden elégedetlenség, zúgolódás. A nép nem az Urat keresi, hanem bűnbakot, valakit, akit felelőssé tehet. Mennyire jellemző ez ránk is, mindig valaki más a hibás. Ahelyett, hogy az Úrnak beszélnénk a problémáról, a másikat támadjuk. Már tudhatták volna, hogy nem véletlen, ami történik, próbára teszi Isten a hitüket, ezért lehet Hozzá kiáltani. Azt is tudhatják, hogy eddig is az Úr segített rajtuk. Életük Mózestől függ. Ez nem Mózesről, hanem az Istennel való kapcsolatukról szól. Jó lenne ezt megtanulnunk.
Ebben a feszült és nehéz helyzetben Mózes nem veszíti el lélekjelenlétét, hanem Istenhez kiált. A nehéz szituációkban is tud kiáltani. Nem fenyegetőzik, nem maga akarja megoldani, hanem Istentől kér segítséget. Mindig ez a jó megoldás, kérjem az Úr segítségét. Bántások, támadások közepette is tegyem fel a kérdést: Mit cselekedjem? Mózes nem hirtelen, emberi indulatból vagy emberi okoskodás mentén cselekszik. Még csak nem is azt mondja, azt teszem, amit láttam más vezetőktől, nem, ő az Urat kérdezi meg. Mindig az a lényeg, mit akar az Úr. Kérdezzük Őt, legyünk Vele összhangban! Nem mindig az az Úr akarata, ami természetesnek tűnik, amit emberségünk diktál. Mózes nem a maga renoméját akarta javítani, nem az volt a lényeges, hogy jobb legyen róla a vélemény, és ne haragudjanak rá. Mit akar az Úr. A tékozló fiúnál sem az volt a cél, hogy valaki adjon már neki egy kis ennivalót, karolja fel, hogy ne kelljen nyomorban élnie. A cél, hogy haza akarjon menni. Ez ma is a cél, a másik ember haza akarjon menni. Ha valaki segít azon a fiún, nem jut eszébe az atyai ház, hisz ott is megoldódtak a gondjai, minek menjen haza. Az atya nélkül is egyenesbe tudott jönni, minek tenné meg a hazavezető utat. Isten pedig azt akarja, hogy hazamenjünk, és ehhez életkörülményeink változását is felhasználja.
Isten most is megkönyörül, kapnak vizet a sziklából. Isten előtt nincs lehetetlen, Ő a pusztaságot is ismeri, tudja, hol található vízkészlet. Minden az Úré. Harc is vár rájuk, de megtanulják, hogy a harcban is az Úr a segítségük. A győzelem feltétele az imádságos kapcsolat. Győzelmeinket térdeinken vívhatjuk ki. Lankadatlan imádkozásra és bele nem fáradásra van szükség.
Azután bement Jézus a templomba, mert ez a hely az élet központja (Mt 21,12-17). Az Istennel való élő kapcsolat az a forrás, amiből táplálkozhatunk. Nem oda ment Jézus, ahová gondolták. Nem a hatalom épületeibe érkezett meg, hanem az Atya házába. Mindez jelzés, másra van szükség. A templomot tisztítja meg, vagyis a saját életünkből kell eltávolítani mindazt, aminek nem ott a helye. Nem a másik embert kell elzavarni, hanem a bűnt, a világ dolgait kitakarítani a szívünkből, az életgyakorlatunkból. A testünk a Szentlélek temploma - rendben van? Mit mond az Úr? Nincs bennünk olyan, amit az Úr nem akar ott látni? Az Úr tudta, hogy a megtisztítással felkavarja az állóvizet. Lesznek, akik Ellene támadnak, mégis megtette, mert a templom imádság háza. Azért adatott, hogy Isten jelenlétébe kerüljenek az emberek. Azért teremt újjá az Úr, hogy közvetlenül megtapasztaljuk jelenlétét.
Az Úr rámutat arra, hogy azt az épületet, amit Isten imádság házának adott, latrok barlangjává tették. Isten adott egy jó dolgot, de ők azt elrontották, mássá alakították át. Mivé lesznek a kezünkben Isten jó dolgai? Mivé alakítjuk át a Tőle kapott jót? Mivé alakul át az életünk? Hányszor elrontjuk, tönkretesszük, pusztítjuk az életünket. Isten jóra szánta, és mi elrontjuk. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy megtisztítsa és helyreállítsa. Ő rendbe tudja hozni elrontott életünket. Vissza tudja adni eredeti rendeltetésének. Mi az eredeti rendeltetése az életnek? Isten dicsőítése! Élő kapcsolat az Atyával.
A templomot Isten rendelőjévé alakította az Úr. Emberi életek gyógyultak testben és lélekben. A templom mindig a gyógyulás helye. Azért megyünk a gyülekezetbe, mert ott van jelen az Úr Jézus, és az Ő jelenlétében gyógyul az életünk. Ne azért menjünk, hogy ott legyünk, hanem azért, hogy találkozzunk az Úrral. Vigyük Elé problémáinkat. Az orvoshoz sem azért megyünk, hogy a váróban eltöltsük a felesleges időnket. Azért keressük az orvost, mert baj van, és tőle várjuk a segítséget. Így jöjjünk Urunkhoz, várjuk a segítségét.
LÉGY ÉBER REGGEL
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése