Találkozás

E

ljött Izráel életének csúcspontja (2Móz 19,1-25). Az a pillanat, amiért érdemes élni és vállalni minden nehézséget. Isten hegyéhez, a Sínai-hegyhez érkeztek meg. És itt élik át a Fenségessel való találkozást. Három hónapig vándoroltak,  mire eljutottak a megadott helyre. Ez az út nem volt könnyű, elsősorban lázongó szívük miatt nem. Nem az öröm, az Isten utáni vágyakozás boldogsága vitte őket előre, hanem a zúgolódás húzta visszafelé őket. Nem igazán látták meg Isten hatalmát, de most csúcs élményben lehet részük. Most bizonyosságra juthatnak, mert Isten kijelenti magát nekik. Megtapasztalják jelenlétének jeleit. Hangját is hallani fogják, átélhetik, hogy Isten közöttük van. Már ez is jelzés, az ellenség minden próbálkozása és akadályozása ellenére eljutottak a Hórebhez. Három hónappal korábban maguk sem gondolták, olyan lehetetlennek tűnt, de Isten megmutatta, hogy nincs számára lehetetlen.

Mózes felmegy a hegyre, és Isten ott szól hozzá. Beszélő Istenünk van. Ő ma is vár a hegyre, a reggeli csendességbe, ahol csak te vagy Vele. Ebben a csendben megszólít, van szava hozzánk. Neki mindig van mondanivalója. Másrészt Lényének kisugárzása is többet ad, mint bármi más a világon. Nincs jobb, mint az Úrral lenni. Isten azt akarja, hogy lássunk, lássuk meg azt, amit értünk tett. Az első a szabadítás. Meg kell látniuk, hogy Isten győzte le Egyiptomot, az Ő munkája, hogy ki tudtak jönni a rabszolgaságból. Meg kell látnunk, hogy Isten szabadított meg bűneinkből és abból a személyes problémából, amiben voltam. Ő hozott ki abból a rabságból, ami megakadályozta, hogy Isten felé közeledjek. A szabadság, az új gondolkodásmód és új életforma nem az én művem.

Látták és tapasztalták azt is, ahogy az Úr hordozta őket. Sasszárnyon vitte őket a pusztában. De vajon meglátják-e mindezt? Látom-e a sasszárnyakat, vagy csak a homokot, a meleget, a kenyér- és vízhiányt? Mit látok? Mert Isten másképp látja, ők mindig csak vissza akartak menni, mert Egyiptomban jobb volt. Ők úgy látták, hajszálon múlik az életük, veszélyben vannak, Isten pedig úgy látta, szárnyakon utaznak és biztonságban vannak. Nézzünk mi is mindig az Úrra, ne engedjük, hogy a körülmények formáljanak. Isten a népét ma is sasszárnyakon hordozza. Ez azt is jelenti, hogy a probléma fölött vagyunk. Az Úrral győzhetünk.

A nép egyetlen dolga, hogy hallgasson az Úr szavára, és megtartsa szövetségét. A szövetség azt jelenti, hogy Istenhez tartoznak. Az Övéi, nincsenek magukra hagyva. Milyen csodálatos, valamennyi nép közül az Ő népe lehetnek, egyes egyedül. Senki más, csak ők. Isten kiválasztotta őket kegyelemből. Azóta Jézus által már nem mint népet, hanem személyen szólít meg téged is. Kiválaszt Jézusban az életre. Csodálatos, hihetetlen, engem választ az Úr. Fontos vagyok Neki, életét adta értem, és terve van velem. Hát mit lehet erre mondani? Itt vagyok, Uram! Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád!

Istené az egész föld, Ő a tulajdonos. Erre emberek árulják pénzért a természet kincseit. Minden Istené, és Ő nekünk adja mindazt, amire szükségünk van. Azt is üzeni, ha az Övé az egész föld, ne engedjük magunkat megtéveszteni, amikor sátán gőgösen azt mondja, enyém minden, és annak adom, akinek akarom. Minden Isten szent tulajdona. És ha alázatos szívvel kérek Tőle, akkor Ő ad, megadja azt, ami minden napra szükséges az élethez. Az Úré az egész föld, olvassuk, akkor úgy is álljunk hozzá. Ne tartsam a magaménak azt, ami Istené. Mivel Isten tulajdona, védjem a földet és az életet. Azt az életet, amiért Jézus a magáét adta oda. Tegyünk meg mindent, hogy az Úr hívó szava eljusson mindenkihez.

Isten jelentében olyan töltés van, amit a bűnös ember képtelen elviselni. Adjunk hálát, hogy ezt a töltést Jézusban elviselhetővé tette. Őt már meg lehetett érinteni, és hatalma nem okozott kárt, hanem gyógyulást.

Olyan megrendítő, hogy Jézus ott van a templomban, ott van közel, megérinthető, lehet Vele beszélni, és mégsem ismerik fel (Mt 21,23-27). Pont azok nem látják, kivel állnak szemben, akik a legképzettebbek, a nép vezető rétegei. Vajon a mai sok tudás közelebb visz az Úrhoz, vagy inkább minket is elzár Tőle? A tudásuk akadályt jelentett. Ott van, és a szemük előtt csodák mennek végbe, és mégsem hisznek. Nem látják Istent. Azért megrázó, mert ezek az emberek hisznek Istenben. Ismerik az Ószövetséget, templomba járó emberek. Hány olyan ember van ma is, aki ismeri a Bibliát, jár a gyülekezetbe, csak épp az Urat nem ismeri, még nem bízta Rá az életét.

Én leborulok az Úr előtt, és magasztalom, szolgálom annyi bibliás év után? Tudom, hogy kicsoda, és Övé az életem? Vagy én is csak okoskodok, mint ezek az emberek? Ott éli meg Jézus a hatalmát előttük, de ők vakok, vagy gyávák, nem merik kimondani, hogy általunk nem történt ilyesmi. Ha egy gyógyíthatatlan beteg felkeresett minket, elküldtük, nem tudtunk vele mit kezdeni. Maradt az élete olyan, amilyen addig volt. Most itt van Jézus, és ezek az emberek meggyógyulnak, megváltozik az életük. Ahol mi kudarcot vallottunk, ott Ő eredményt ért el. Mindez azt mutatja, hogy Ő a Megváltó, az Isten Fia. Akkor nem kötözködünk Vele, nem okoskodunk, nem a dogmáinkat akarjuk igazolni, hanem megadjuk magunkat Neki.

Jézus kérdéssel válaszol: honnan volt Keresztelő János hatalma, és ez a kérdés megmutatja, mennyire nem akarnak válaszolni. Nem arról van szó, hogy nem tudják, mi a helyes feladat, hanem nem akarnak a válasznak megfelelően dönteni. Mert nem elég megvallani egy tant, hanem aszerint is kell élnünk, amit hiszünk. Ha Őt Úrnak valljuk, akkor éljünk is az Ő uralma alatt. Akkor az életem Jézusról szól, azt teszem, amit Ő mond. Vizsgáljuk meg, hogy valóban úgy van-e? Mindent úgy teszek-e, ahogyan azt az ige kéri tőlem? Ezek az emberek nem akarták Jézusnak szentelni az életüket, mert ehhez a jelenlegi világhoz ragaszkodtak. Mihez ragaszkodsz: a világhoz vagy Jézushoz?

 

 

Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd

 

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje

van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

 

2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol

nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.

 

3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent an-

gyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

 

4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szente-

lem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!

 

5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lá-

badhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!

 

 

Isten áldásával