Az élet iránytűje

I

zráel népe átélte a találkozást a szentséges Istennel (2Móz 20,1-26). Látta az Ő dicsőségét a Sínai-hegynél, és hallotta a hangját. Mindez a bizonyosság mellett félelmetes volt a számukra. Csodálatos lehetőséget kaptak, hallhatják az Urat, a Szabadítójukat, és beszélhetnek Vele. Látták, hogy az Úr az Ő láthatatlan világából beszél hozzájuk. Talán ez volt a félelmetes, észrevették a különbséget, Isten nem ebben a világban van, kívülről szólította meg őket. Ez bizonyságtétel arról, hogy Isten nem ember. Nem ennek a világnak a része, hanem a tulajdonosa. Ő teremtett mindeneket, de az Ő világa a menny. Mi oda nem látunk, de Isten megkönyörült, és ad jelzést magáról.

A legnagyobb jelzés, amikor emberré lett az Úr Jézusban, és így az itt még érzékelhető félelmetes távolságot áthidalta. Jézusban Isten egészen közel jött, és ezt értékeljük. Hogyan? Úgy, hogy igyekszünk Őt megismerni és a kapcsolatfelvételi törekvését elfogadjuk. Emberi formában keres az Isten, idejön egészen az életünkhöz, és felkínálja országa minden áldását. Jézusban Isten megfogható, nem egy távoli, misztikus valaki, hanem egy élő és valóságos személy. Lehet Vele kommunikálni, segítségül hívhatjuk, megkérdezhetjük az életünk dolgai felől. És nemcsak mi szólhatunk, Ő válaszol. Hogyan? Szóban és tettben. Megszabadít a bűn hatalmából, ahogyan Izráelt is megszabadította. Azt követően pedig igéjével igazgat az élet útján.

Az Úr világosan szívükre helyezi, hogy ne készítsenek Isten mellé isteneket maguknak. Úgy gondoltam, hogy akik megtapasztalják Isten szabadítását, életük újjáalakítását, azok nem akarnak más Istent. Akiknek beavatkozik az Úr az életükbe, és reménytelenségükből kimenti őket, azok szeretik Őt, és nem cserélik le, nem lesznek hűtlenek Hozzá.

Azonban itt Isten nem lecseréléstől óv, tudja, hogy nem fogják Őt teljesen elhagyni. Azonban nagy veszély, hogy valami más odalopódzik Isten mellé az életünkben. Nem helyette, hanem mellé készít az ember isteneket. Arany és ezüst isteneket - bizony, ez a veszély nagyon is fennáll. A pénz, az anyagi javak kerülnek Isten mellé. Nem Őbenne bízunk teljes szívből, hanem bizalmunk a pénzhez is kötődik. Mert ma minden pénz által megy végbe. Ha nincs pénzünk, semmink sincs. Így élik ezt meg sokan, még a hívők közül is. Azonban Isten Ura az aranynak és az ezüstnek is, és aki teljes szívből Hozzá ragaszkodik, arról Isten a maga kasszájából gondoskodik. Istennek nem volt szüksége sem pénzre, sem összeköttetésre ahhoz, hogy Egyiptomból megszabadítsa Övéit. Ő ma is hatalmasan cselekszik. Nincs szüksége a pénzvilág és a politika támogatására. Az Úr a maga hatalmából cselekszik, bátran forduljunk Hozzá. Hatalma és kegyelme végtelen. Hit által nagy lehetőségeket kínál az övéinek is. Hit által továbbmehetünk ott, ahol hit nélkül megtorpanunk.

Isten nemcsak megszabadít, hanem néppé formál. Megadja azokat az eszközöket, amik által az Ő akarata szerint élhetnek. A tíz ige Istentől kapott segítség, iránytű. Ma is világosan mutatja az élet legfontosabb kérdéseiben az utat. Ez az iránytű itt van, csak használnunk kell. Örökérvényű jelzések ezek, és ha rájuk építünk, jó irányba haladunk. Ezek az igék az élet védelmét jelölik meg. Döntéseinkben nagy segítség. Ha kézbe vesszük Isten szavát, meglátjuk, hogy az élet elsőbbséget élvez. Amikor nehéz eldönteni, mit tegyünk, olvassuk el a tíz igét, és Isten az élet felé tanácsol. Rámutat: az élet, a házasság védelme mindennel szemben előnyt élvez. Kényelem vagy gyermekáldás? A tíz ige szerint a gyermek, az élet a helyes választás. Mindenben az életet támogatja igénk, és az Úr Jézus még jobban megerősíti ezen igék körvonalait. A tíz ige az élet iránytűje, azért kaptuk, hogy ne tévedjünk el, ne tudjon a világ megtéveszteni. Ha nem vesszük figyelembe Isten szavát, lelki károkat szenvedünk. Mi már azt is tudjuk, hogy emberi természetünk szerint képtelenek vagyunk Isten törvénye szerint élni, azonban a Szentlélek Isten új emberré tesz, új szívet ad, ami már képes az iránytű útmutatása szerint cselekedni.

Ismét példázatban szól az Úr Jézus, általa világítja meg azokat a történéseket, amik az Ő munkássága révén végbemennek (Mt 21,28-32). Nehezményezik, hogy az Úr az elveszetteket keresi és állítja helyre. Nehezen tudják felfogni a nép vezetői, hogy Isten szereti a bűnösöket, és meg akarja menteni őket. Sőt, talán az a legfelfoghatatlanabb nekik, hogy ezek az általuk megvetett emberek megmenthetők. Képtelenek hinni, hogy Istennél minden lehetséges, Neki van hatalma az elromlott életű embereket is újjáteremteni. Természetesen, nem szalagrendszerben dolgozik az Úr, szükséges a személyes kiáltás. Aki meglátja elveszett voltát, és ebből ki szeretne kerülni, az segítséget kap.

Az Úr úgy látja, hogy olyanok vagyunk, mint ez a két fiú. Némelyek azonnal nemet mondanak, tehát Isten nélkül indulnak az életnek. Úgy gondolták, az Úrra nincs szükségük, Nélküle akarnak és tudnak is boldogulni. Nekik ne mondja meg senki, mit tegyenek. Azonban az Úr nem mond le rólunk, keres, szólongat, és elvégzi, hogy meggondoljuk magunkat. Ez a meggondolás tulajdonképpen azonos a tékozló fiú magába szállásával. Ez az a pillanat, amikor végbemegy a rádöbbenés: itt elveszek. Isten nélkül, az Atya nélkül elpusztulok. Aki ezt meglátja, az kiált, az segítségül hívja az Urat. Az Úr Jézus azért jött, hogy kiálthassunk Hozzá. Ma még meggondolhatom magam. Kiálthatok, Uram, könyörülj rajtam! Haza akarok menni, Neked akarok dolgozni, vagyis élni. Mert a Te országodban lehetek igazán ember. Sokan élték ezt át, és vámszedők, paráznák, bűnösök élete változott meg. Isten azért küldte el a Fiút, mert tudja, hogy vannak, akiknek megváltozhat az élete. Vannak, akik vágyakoznak Utána, csak nem tudták, hogy ők is mehetnek. Eddig elfogadták környezetük állítását, belőled már nem lesz ember, Isten is elfordult tőled. De amikor találkoztak Jézussal, rádöbbentek arra, hogy ez nem igaz. Ők is lehetnek Jézus által kegyelemből más emberré. Te is lehetsz. Neked is van lehetőséged Jézus által.

A másik fiú azokat mutatja be, akik látszólag Istenhez tartoznak, azonban az életükből az látszik, hogy távol vannak Tőle. Kívülről kegyesek, de a szívükben nincs jelen az Úr. Honnan tudjuk? Nem teszik, amit az Atya mond nekik. Könnyen felbuzdulnak, azt mondják, megyek, aztán mégsem mennek. Miért? Mert a világ vert gyökeret a szívükben. Így azután saját erőből képtelenek nemet mondani a kívánságnak. Megdöbbentő, milyen is az emberi természet, a gonosznak, a bűnnek nem tud nemet mondani, de az Őt szerető és menteni akaró Istennek igen. Lássuk meg az irgalmát, szeretetét, és mondjunk Neki igent. És ne csak mondjuk, hanem éljük is az igent.

 

 

IGÉJE SZÓL, IGÉJE HÍV

 

1.  

Igéje szól, Igéje hív,

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

2.  

Igéje szól, Igéje hív,

Urunkat követni megtanít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

3.  

Igéje szól, Igéje hív,

Nagy és szent munkára lelkesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

4.  

Igéje szól, Igéje hív,

Mondjon hát hálát a száj s a szív.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

 

 

Isten áldásával.