|
A |
z Úr továbbra is szól Mózeshez, minden információt megad a már megmutatott tervekkel kapcsolatban (2Móz 31,1-18). A nép a pusztában van, előtte rabszolgaként, elnyomás alatt élt. Ilyen múlttal emberileg lehetetlen vállalkozásnak tetszik, hogy ilyen mesterműveket készítsenek. Mózes ágálhatna: Uram, nincsenek ilyen foglalkozású emberek köztünk, de ha akad is valaki, aki ért a fémek megmunkálásához, a művészi munkához, nincs gyakorlata, és nincs megfelelő műhelye sem. Mi olyan könnyen elakadunk, és megvalósíthatatlannak tarjuk Isten terveit. Azonban Ő nemcsak tervet készít, hanem elhív és felkészít megfelelő embereket is. Isten az emberi lélek és élet művésze. Csodálatosan tud kiemelni a magunk világából, és megfelelő eszközzé formálni. Elég, ha Mózesre nézünk, saját magát is alkalmatlannak látta, de az Úr átformálta, engedelmessé tette, és megadta számára mindazt, ami a kivonuláshoz, majd a vándorláshoz szükséges. Törvényt is ad neki, ami által néppé kovácsolódik az a sok ember. A törvény sem Mózes agyából pattan ki, hanem Isten nyújtja át neki. Mózes engedelmesen felment a hegyre, bement a felhőbe, és az Úr jelenlétében csöndben figyel, és átveszi, amit Isten ad neki. A csöndben, élő kapcsolaton keresztül vehetjük át mi is Isten üzenetét.
Egyszerű embereket választott ki az Úr Jézus tanítványnak, elhívta és alkalmassá tette őket. Senki nem választotta volna azt a tizenkét embert, akit Ő választott, senki. Mindenki alkalmatlannak találta volna őket a feladatra, mindenki, csak Jézus nem. Talán belőled sem nézi ki senki, hogy az Úrnak szolgálj, úgy gondolják, te már nem változhatsz. Elteltek az évek, és eddig rossz irányba haladtál. De az ige azt mondja, Istennél lehetséges. Meg lehet fordulni, ki lehet jönni a bűn mélységeiből, mert Neki van hatalma a szabadításra.
Isten név szerint hívott el embereket az előttük álló munkák elvégzésére. Kézbe vette Becalélt, Húr fiát, betöltötte Lelkével. Itt kezdődik, nem azt mondja Isten, fogj hozzá, és csináld, hanem megadja neki mindazt, ami szükséges. Először betölti Lelkével, mert belülről kell alkalmassá válni. Nem szakkönyveket kell átlapozni, bemagolni mások gondolatait, hanem a Lélek által napi kapcsolatba kerül az Úrral. A forró drót által Isten tanítja, segíti és vezeti őt. Isten ad neki bölcsességet, értelmet és tudást mindahhoz, amit majd végeznie kell. Isten mindig velem kezdi, feltölt, és megadja azt a tudást is, ami a feladat elvégzéséhez kell. Csodálatos, mennyire odafigyel az Úr, hogy minőségi termékek kerüljenek ki Becalél keze közül. Isten házába minőséget kell adni. Jó végiggondolni, hogy én mindig minőséget, a legjavát adom az Úrnak? A minőséget gyakran a saját dolgainkba fektetjük bele, és a maradék kis erő, idő lesz az Úré. Segítséget is kap Becalél, tehát mindent megkap Istentől a minőségi munkához. Azért fontos Oholiáb személye, mert Isten nem akarja, hogy beleroppanjon Becalél, hanem kap munkatársat, akivel megoszthatja a feladatokat, és megbeszélheti a felbukkanó kérdéseket. Dicsérjük az Urat mindezért. Kérjük, hogy adjon nekünk is munkatársat, és ha kaptunk, legyünk hálásak érte.
Végül Mózes saját kézbe kapja az Úr által készített kőtáblákat. Isten maga írta meg őket. Milyen csodálatos, mindent megtesz értünk, odafigyel, hogy ne történjen hiba, nem bízza a diktálásra. Másrészt ennyire szeret, vállalja a fáradságot értünk. És ha tekintetünket Jézusra vetjük, csak imádni tudjuk Őt. Mennyi mindent megtett megmentésünkért és megszentelésünkért. Emberré lett, és odaadta életét, hogy életünk legyen. Magasztaljuk mindezért Urunkat, és szolgáljuk Őt hálás és engedelmes szívvel.
Hosszú utat tesz meg a gyülekezet a világban, amíg az Úr visszajön (Mt 24,23-51). Ezen az úton sok minden történik majd, és ami nagyon fontos, nem langyos, pancsikálós élet vár Jézus tanítványaira. Az egyik nagy veszély a beérkezettség tudata, megtértünk, megbocsátotta az Úr a bűneinket, és kényelmesen hátradőlve építjük saját életünket, karrierünket. Urunk veszélyekről beszél, amik a tanítványokra leselkednek. És ezek a veszélyek mindig itt vannak. Megtévesztés, elhitetés formájában jelennek meg. A gonosz világosság angyalává változtatja magát, és prófétálni fog, jeleket és csodákat tesz, azért, hogy bedőljünk neki, és így letereljen a keskeny útról.
Mi azt szeretnénk, ha a hívő élet, az Úrhoz való tartozás zavartalan jólétet hozna. Soha egy szál problémával sem kerülünk szembe, minden a lehető legjobban alakul. Azonban az Úr arról beszélt, hogy vigyázzunk, mert sok szenvedés és nyomorúság éri az Ő követőit. Mit is csodálkozunk ezen, hiszen a tanítvány sem lehet különb a Mesterénél. És ha Őt üldözték majd megölték, akkor mi mire várunk? Ha minket megbecsülnek, azon el kell gondolkodni, nem az üzenet felhígítása végett történik-e. Már nem a teljes evangéliumot hirdetjük? Nagy veszély, hogy azt mondjuk, amit az emberek hallani szeretnének. Megtévesztő az is, hogy propagandaszerűen vallásos témák mellett kiállunk, de személyesen nem szólít meg az ige. Miért? Mert félünk a létszámcsökkenéstől, pedig Isten Lelke ma is munkálkodik, vannak, akik meghallják a hívó szót, és lesznek, akik az Úr ereje és igéje által a nyomorúságban is megmaradnak hűségesen.
A másik veszély a világ sodrása, látjuk, hogyan élnek, és mi is hasonlók akarunk lenni. Mert a világ úgy él, mint Noé napjaiban. Saját jólétére koncentrál, és úgy tűnik, minden rendben van. Ahogy Noé, úgy a gyülekezet is jelzés, nincs rendben az életünk, Isten keres, és lehetőséget ad a Hozzá térésre. Ha nem tesszük, elveszünk saját életmódunk miatt. De ahogyan Noét nem hallgatták meg, és nem vették észre a jeleket, úgy van ez ma is. Nagy veszély, hogy belefáradunk, és úgy gondoljuk, odébb van még az Ő eljövetele. És ha még messzebb van, akkor mi is érezzük jól magunkat, le ne maradjunk a világ kínálatáról. Mindez jelzi, hogy könnyen elaludhatunk, langyossá válhatunk. De azt is tudjuk, hogy az Úr a langyosat nem szereti, kiköpi a szájából. Most még előttünk van, hogy forrók vagy hidegek legyünk.
Ha odébb van még az Úr eljövetele, akkor mi is beolvadhatunk a környezetbe, ki ne tűnjünk, mert abból csak konfliktus lesz. Van-e különbség a hívők és a világ élete között? Mások-e a mi szokásaink? Másképp élünk, dolgozunk, szórakozunk, mint a világ? Vagy esetleg már semmi különbséget nem lehet észrevenni? Figyeljünk az igére, várjuk az Urat, ne engedjünk a nem hívők véleményének, hanem vegyük komolyan: az Úr jönni fog. Mégpedig akkor, amikor nem várják. Várjuk hát Őt, hogy ne érjen meglepetésként. Várjuk úgy, hogy ne nyilvánuljunk az életünk alapján gonosz szolgának. Mert gonosz szolga az, aki Jézus tanítványának látszik, de az életvitele a világot követi. Jó szolga az, aki soha nem másokra, a környezetre figyel, hanem mindig Ura akaratára. És hűségesen cselekszi azt, akkor is, ha úgy tűnik, mintha késne.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy
veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél
előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s
igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -
lé.
3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár
jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén
halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -
gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket
gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De
egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se
hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-
kunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége
győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten
át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd
sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár
ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár
angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése