A hit útján

 

N

aomi újra otthon van (Ruth 2,1-23). Megkapta a jó hírt, az Úr adott kenyeret népének. Isten nem feledkezik meg övéiről, tud róluk gondoskodni. Ez nagyon jó hír volt, és hazatérésre indította Naomit, azonban ez az út, és az otthon tartózkodás is a hit lépése.  Hiszen neki nincs szinte semmije. Most tanulja meg, mit is jelent hitből élni.  Még nem látom a jövőt, sőt a holnapot sem, de rábízom magam Istenre. Urunk azt hirdette, elég minden napnak a maga baja, és ne aggódjunk a holnapért.  Bízunk-e így urunkban? Mit is tennénk, ha mi se tudnánk mi lesz holnap, teszünk e valamit az asztalra vagy sem? Megszoktuk, hogy több napra való élelmünk és pénzünk is van. Nem probléma mindennap friss kenyeret, húst, és bármi szükségeset vásárolni, így azután biztonságban is érezzük magunkat. Pedig urunk továbbra is azt mondja, elég minden napnak a maga baja, de mi előre tervezünk, a holnaputánokkal foglalkozunk, és aggódunk, mi lesz majd a jövő héten, mi lesz szeptembertől, és azután.  Az aggódás, az előregondolás helyett, tekintsünk Urunkra. Ismerjük meg Őt, és lássuk meg, Ő megbízható. Aki ma gondot visel ránk az holnap sem hagy cserben.  A nehezebb idő mindig hitünk próbája is egyben.

Ruth vállalja a kalászszedegetést, a szolgai munkát, most látjuk mit is vállalt Istenért. A jót, a biztos megélhetést és jövőt hagyta maga mögött, és ment idegenbe. De őt Isten vonzotta, Őt akarta Ruth megismerni. Amikor Boáz találkozik vele a mezőn, pont ezt emeli ki.  Boázt is megragadta, hogy Ruth Istenért és az anyósáért népét, és szüleit is elhagyta. Eljött egy ismeretlen néphez, mindent elhagyott, hogy megismerhesse Istent. És az Úr Jézus Krisztus ezt a kritériumot helyezi azok elé, akik követni szeretnék Őt.  Milyen magas is a léc! Mi pedig olyan alacsonyra tesszük. Csecsemőkorban megkeresztelnek, később konfirmálunk, egy két ünnepi istentiszteleten részt veszünk, és azt gondoljuk, keresztyének vagyunk. Mit is mond az Úr: „Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,26). Tehát, aki nem szereti mindennél jobban Őt, az nem lehet a tanítványa.  Aki az Úr elé helyez bármit is, ami fontosabb, mint Ő, az nem lehet a tanítványa. Miért? Mert az nem fogja Jézust követni, annak a mindennapi élet dolgai többet érnek. Jézus csak egy kellék, egy díszlet, de Ő Urunk akar lenni. Mindent elhagyok-e Őérte? Kész vagyok-e magam mögött hagyni, megszokott életem, azért, hogy mindent Őreá bízzak és kövessem?

Ruth mindent elhagyott Istenért, és nem is fog csalódni, mert Isten gondoskodik róla. Mondhatnánk, előtte jár.  Megkészíti a lehetőségeket, és Boáz földjére vezeti. Ott pedig Boáz által elvégzi, hogy zavartalanul dolgozhasson aratás végéig. Ruth pedig vállalja ezt, nem tartja megalázónak, hogy, mint egy szolga más földjén lesse az elszóródott kalászt. Tudja, hogy Isten alakítja az életét, és ezért hittel Rábízza magát.

Pál elmondja, Isten nem személyválogató, vagyis Ő nem a külsőségek, a formalitás alapján ítél meg (Rm 2,11-16). Ő nem a hagyományok megtartását nézi, hanem az ige, az Ő törvényének a megtartását. Másképp mondva, Isten számára az a fontos, hogy aki hívőnek mondja magát,  úgy is éljen. Ha valaki zsidó, az Isten törvénye szerint éljen.  Látszódjon meg a mindennapokban, hogy Isten szava a zsinórmérték.  És így van ez a keresztyének életében is.  Istent nem elégíti meg a külsőség, a felekezetünk szabályainak megtartása, Ő a szívünket keresi. Bennünk akar élni, és azt akarja, hogy ezentúl már Őneki éljünk. Mit jelent ez? Azt, hogy valóban Jézusra bízzuk magunkat. Meglátszódik, hogy tanítványok vagyunk.

Nagyon fontos üzenet számunkra is, Isten előtt az az igaz, aki megtartja a törvényt, aki komolyan veszi és éli az igét.  Nem elég csak hallgatni Isten üzenetét, azért kapjuk az igét, hogy aszerint is éljünk. A tanítványokat az különbözteti meg a világtól, hogy másabb az életük. Látható gyümölcseik vannak. Így tehát elcsendesedve végig kell gondolni, van-e különbség köztem és a nem hívők között? Van-e látható gyümölcs az életemben? Mi motivál engem?  Ha ugyanaz, mint a világ fiait, akkor még nem vagyok igazán tanítvány. Ha egy jobb élet, több pénz, kényelem, szórakozás, hogy jól érezzem magam, akkor még nem az Úr Jézus irányítja az életemet. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk vallásosak, de az Úr nem vallást, hanem életformát hozott.

Isten nem személyválogató, ezért azokat, akik nem ismerik a törvényt, vagy  az evangéliumot, a maguk élete alapján ítéli meg. Isten várja el azt, amit nem ismerünk.  A tudatlanság idejét elnézte, bár azt ne feledjük, mi már nem vagyunk tudatlanok.  Akinek van Bibliája, az nem tudatlan.  Isten abban kijelenti magát, és mindazt, amit magunkról és Róla tudni kell, az benne van.  Persze, azt mondjuk, van Biblia, de én nem olvasom, az a lényegen nem változtat, itt van, olvashatom, meghallgathatok egy bizonyságtételt. Ez már a saját felelősségem. Isten emberré lett Jézus Krisztusban, és eljött ebbe a világba. Lényét belesűrítette emberi testbe, hogy még könnyebben megismerhessük.  Eljött és legyőzte a sátánt, és amerre járt, kiszabadította az embert a bűn szorításából.  Megmutatta hatalmát a betegek meggyógyítása közben, vagy a halottak feltámasztása által.  Jézus bemutatta az Atyát, rajtam áll, hogy elinduljak Felé, és kiáltsak, Jézus Dávid fia könyörülj rajtam! Hiszem, meg tudsz tisztítani a bűn leprájából, ami szétmarja az életem. Jézus, Veled akarok egy új, egy más életet élni.

Isten megítéli majd az embert, Jézus Krisztus által. Ez azt jelenti, akinek az élete Krisztusban van elrejtve, annak az ítéletét Krisztus elszenvedte. Ő halt meg helyettem! Nagy dolog ez, és így én már  szabadon élhetek.  Aki a Krisztusé, az szabad! Szabad a bűn és a világ hatalmától. Már nem a bűn diktál, már nem kötelező megtenni, amit eddig meg kellett tennem. Krisztusban tudok nemet mondani, arra, ami eddig leuralt. Krisztusban tudok nem inni, nem tenni azt, amit eddig muszáj volt tennem, mert nem volt hatalmam felette.  A bűn munkája, hogy rabbá válhatunk,  és ezt a láncot, saját erőből nem tudjuk széttörni.  De Krisztus megszabadít!

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

 

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

 

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

 

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.