Az út végén Jézus fog várni!

 

N

éhány napi szünet után folytassuk tovább a közös olvasást, és az Isten üzenetére való figyelést (2Móz 38,1-31). Isten útmutatása alapján elkészült a hajlék, és a hozzátartozó különböző eszközök, és edények. A hajlék az Úr dicsőségét jeleníti meg. Itt élhetik át az Úrral való találkozást.  Itt zajlik a kapcsolat, vagyis az istentisztelet is.  Ezen a helyen adhatnak hálát, és kérhetnek bűnbocsánatot.  Az Úr már a pusztába elkészítette rendelőjét. Tudta, hogy ezen a nehéz terepen is szükségük van az Úrra, lelkigondozásra.  Láttuk, voltak zúgolódók, és a világhoz húzók is. Isten megszabadított Izráel fiait, de még félig sincsenek készen.  Még nem igazán különböznek más népektől. Nem az Úr segítségül hívása az első gondolatuk a próbákban, hanem visszatekintenek a múltba.  De vajon nekünk mindig Isten az első? Őt keressük és hívjuk segítségül, amikor nem látjuk merre és hogyan tovább? A hajlék jelezte, nem vagytok egyedül, veletek, sőt köztetek vagyok. A hajlék által hívogat az Úr, jöjjetek ide Hozzám! Hívjátok segítségül és megtapasztaljátok hatalmam. Ne máshová kandikáljatok, és ne is ti magatok akarjátok megoldani a problémát, higgyétek, nekem semmi sem lehetetlen.

Az Úr ma is ad lehetőséget a Vele való közösségre. Idehelyezte gyülekezetét, amelyben átélhetjük jelenlétét, és bátran Hozzá fordulhatunk. Az istentisztelet helye ma is az Úr rendelője. Ő vár minket és kezelésbe vesz.  Olyan bajokra is van Nála orvosság, amivel mi nem tudunk megbirkózni. Az Úr Jézus Krisztusra tekintve láthatjuk meg mindennek a valóságát.  Lehajolt a legelesettebbekhez és rendbe tette őket.  Áldott az Isten, hogy meglátogatta népét, és elhozta a bűnből, a betegségekből, és a haláltól való szabadítást. Halála és feltámadása által diadalmat vett a sátán felett.  Amikor összejövünk az ige mellett, Jézus nevében, Ő itt van közöttünk, mert él. És az élő Úrral lehetünk együtt. Imádságban beszélhetünk Vele, majd, amit kaptunk adhatjuk tovább. 

Azt is látjuk minden művészi munkával, kiváló minőségben készült. De itt nem elsősorban a művészi alkotásról van szó, hanem Isten dicsőségének megjelenítéséről. A művészi kivitelben készített tárgyak Isten kegyelméről beszélnek. Elmondják, hogy a készítő Isten Lelke által kapta a képességet. Aki a hajlékot látta az mindezt elismerte. Rá kellett döbbenni, hogy mindez valóban az élő Istentől van, és nem emberi ügyesség, vagy képzettség eredménye.  A rabszolgasorból érkezett, és a pusztában vándorló népnek nem voltak meg ilyen minőséghez sem az eszközei, sem a lehetőségei. Minderre az Úr tette képessé Becalielt. Az egyház életén és szolgálatán keresztül meg kell nyilvánulnia Isten hatalmának.  Övéi életén látszódnia kell, hogy mindezekre maguktól nem képesek, hanem az Úr ajándékai tették képessé őket. Az első tanítványok munkásságát látva csodálkoztak az emberek, mert tudták, hogy nem kaptak különleges kiképzést egyik iskolában sem, mégis értették az igét, és hatalmas dolgokat cselekedett a Lélek általuk. Ezeket látva világossá vált, Isten cselekszik. És Ő képes cselekedni rajtunk keresztül. Az átadott életek kiváló hordozói lehetnek Isten hatalmának.

Áldjuk és magasztaljuk Istent, hogy a szombat után eljött a hét első napja, a legcsodálatosabb nap, ami valaha is volt (Mt 28,1-20). Enélkül semmit sem érne a hitünk. Ha a 27. fejezettel befejeződne Máté írása nem volna igazán evangélium az evangélium. Így kerek a történet, így van reménységünk, mert Jézus él. Ennél fantasztikusabb hír nem volt és nem is lesz. Jézust az ember megölte, és amikor úgy gondolta, vége, leszámoltunk Vele, és nincs tovább, Isten megmutatta, számára mindig van tovább.  Ő nem ember, és így korlátlanok a lehetőségei. A halál nem opció nála, és csak a mi világunkban van jelen, Istenében nincs. Így azután, Ő a halál fölött is Úr, ki tudja hozni azt, akit mi halálba küldtünk. És majd Jézus által elő hozza mindazokat, akik Benne hisznek, akik engedelmeskednek Neki.

A központi üzenet: Ne féljetek! Aki a megfeszített Jézust keresi, annak nem kell félni, sem most, sem az elkövetkezendőkben. Miért? Mert Ő él! Élő és győztes Urunk van. Aki Hozzátartozik, a legnehezebb időkben sincs magára hagyatva. Aki Jézusé, tudja, ha meghal, akkor is éni fog Általa. Ezt láthattuk az első keresztyének életében, mivel tudták, hogy Jézus él, nem féltek, amikor az életük is veszélybe került az evangélium hirdetése közben. Nem panaszkodtak, nem irigyeltek másokat a könnyebb élet miatt, de nem is alkudtak meg, mert világos volt előttük, hogy a szenvedéseket nem lehet elkerülni. Mindezeken túl pedig tisztában voltak azzal, hogy az út végén Jézus várja őket. Az erőforrásuk, a hit, hogy a mennyben van polgárjoguk.

A tanítványok Galileában egy hegyen élték át, hogy Jézus ismét megjelenik nekik, és felkészíti őket a folytatásra. Az Úr vissza megy az Atyához, ám a jó hír tovább halad a földön. A tanítványok fogják elterjeszteni, mert erről mindenkinek tudni kell.  Ők nem a világ portékáit reklámozták, hanem Isten munkájáról tettek bizonyságot. Örökkévaló értéket adtak az embereknek. Maradandó ajándékot kapunk a Jézus Krisztusba vetett hit által. Amit a szórólapok hirdetnek bármilyen jók és hasznosak is lehetnek, elmúlnak, tönkremennek, egy ideig tartó élményt adnak. Amit Isten kínál Jézusban, az örök életre szül. A megváltás örök életre szól.  A krisztusi életnek soha nem lesz vége.

A látszat néha csal, mert ha Jézus vissza is megy az Atyához, mégis az övéivel van, a világ végezetéig. Ezt ne feledjük. Bármit látunk, és mondhat a környezetünk is, amit akar, Ő jelen van, ma is.  Hit és engedelmesség által lehetünk Vele kapcsolatban. Igéjén keresztül igazgat minket. Ő ma is tanácsolja tanítványait, csak figyelnünk kell Rá.

Minden hatalom Neki adatott, minden az Ő kezében van, és aki az Ő katonája, Jézus hatalma alatt nyomulhat előre. Az a feladat, hogy Jézusnak hódítsuk meg az életeket. De nem fegyverrel és erőszakkal, hanem az élet bizonyságtételével. Vállaljuk, hogy Ő az Isten Fia, éljünk az igével, és engedjük, hogy mindez megjelenjen a mindennapjainkban.

Meg ismertetjük Jézust az emberekkel, és tanítsuk őket Isten akaratára, és annak megcselekvésére. Fontos, hogy itt nem egy érzelmi bombáról van szó, hanem az Úr megismeréséről. Megismerem mit tett értem, látom elveszett voltomat, és kérem az Ő Megmentését. Ha ez megtörtént és hálás szívvel elfogadtam, Neki élek. Teszem, vagyis megtartom, amit mond. A keresztség is ennek a nyomán megy végbe. Megismerem Isten kegyelmét, látom, hogy szükségem van Rá, mert nélküle elveszek, és önként behívom Jézust az életemben. A keresztség pedig már bizonyságtétel a Jézushoz való tartozásomról. Elmondja, azért lehetek az Övé, mert vére által megvásárolt a gonosztól. A keresztség nem szolgáltatás. Nem ad megoldást, ha csak szokásból vagyok megkeresztelve. A keresztség Jézus megismerése, a Belé vetett élő hit által nyeri el igazi tartalmát.

 

 

Indulj az úton

 

1. Indulj az úton, előre nézz, Nem tántoríthat ezernyi vész. Életed útját végig kell járni, És az út végén Jézus fog várni!

 

2. Ha néha gondok csüggesztenek, Bátran előre, fel a fejed! Gyalog kell menned, nem lehet szállni, De az út végén Jézus fog várni.

 

3. Szeresd a társad, segítsd meg őt, Ne hagyd a porban a csüggedőt! Ezen az úton együtt kell járni, És az út végén Jézus fog várni.

 

4. Most mi is bátran elindulunk. Te vezess minket, s hozzád jutunk. Nem fogunk többé tétlenül állni, Mert az út végén Jézus fog várni.

 

 

Isten áldásával.