Isten ereje

 

E

z a könyv is a végére ért (2Móz 39,1-40,38). Az elején Isten megjelent Mózesnek, a végén pedig az Úr dicsősége ragyog a hajlékon.  Csodálatos, az Úr Isten jelen van, nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban, és a nép Isten ritmusához igazodik. Az Úr jelenléte igéje által és Krisztusban vesz körül.  Életünk fontos mozzanata, belekerülni az Úr jelenlétébe, és aztán benne maradni. Mert ez jelzi, a keresztyén élet nem magányos vándorlás, hanem Isten jelenlétében való tartózkodás, és a Hozzá való igazodás.  Azt jelenti ez, mindennap nemet mondok magamra, akaratomra, és igent az Úrra. Ha Ő mozdul én is, és ha Ő még marad, akkor maradok én is.  Meg kell tanulnunk együtt mozdulni az Úrral.  Ne a magunk vágyai szerint menjünk, hanem az Úr vezetéséhez igazodva.  Ma a világ igyekszik nagy befolyást gyakorolni ránk. Megmondja, mit és mikor tegyünk, viszont Isten gyermeke az Úrra figyel. Azért lényeges Isten vezetése, mert így megmenekülünk a kimerüléstől, az aggódástól, és nem terelődik el a figyelmünk Isten dolgairól. A gonosz szándéka pont az, hogy eltereljen, leterheli gondolatainkat, erőnket, időnket, teljesen kifacsar, és így az Úrra nem lesz sem erő, sem idő. Mondjunk nemet erre, és teljes mértékben hangolódjunk Urunkra.

Elkészült a hajlék, és minden, ami a szolgálathoz szükséges.  És pont úgy készültek el a dolgok, ahogyan az Úr azt megmondta. Mindenben Isten parancsára figyeltek, pedig ez nem is lehetett könnyű azon a helyen.  Nem olvasunk panaszról, vagy változtatásról, mert Isten mindent kiválóan megtervezett. A főpap ruháján a hósenben tizenkét drágakő van belefoglalva, úgy voltak metszve, mint a pecsétgyűrű. Ez jelzi, Isten eljegyezte őket magának. Ha a hósenre tekintenek feltöltődnek, elmúlik a lehangoltságuk, mert látják, az Úrhoz tartoznak. Isten örökre jegyez el, nem csak egy darabig törődik velünk, hanem végig.  A hósen kövei mindig az Úr előtt vannak, amikor a főpap belép a szentek szentjébe.  Így a főpap mindig az egész népet viszi az Úr elé, és mind a tizenkét törzsért közbenjár. Így hordozzuk mi is folyamatosan Isten gyermekeit imádságban. Ne feledkezzünk meg egymásról, hanem könyörögjünk egymásért. Vigyük az Úr elé azokat is, akik még távol vannak.

A főpap fövegén pedig a felirat: Szentség az Úrnak! Az Úr szent, és Hozzá eszerint közeledünk.   Minden azt üzeni, Isten szentségébe csak megtisztulva mehet az ember. Ő a bűnt nem tolerálja, de ad lehetőséget a belőle való szabadulásra és megtisztulásra. Az oltár azért van, hogy ott az áldozati állat az ember helyett hordozza el az ítéletet. Ez pedig nem más, mint halál. De az áldozati állat haláláért szabad lehet az, aki megvallja bűneit.  Az Úr Jézus Krisztus Isten Báránya, Ő vette magára bűneink ítéletét, és aki hittel és bűnbánattal jön, bűnbocsánatban részesül.  Ezt követően pedig elfordul a bűntől. Az Úr tanítványa már gyűlöli a bűnt. A tanítvány nem azt mondja, nem baj, majd az Úr megbocsát, hanem a bűnt megtagadva, Krisztussal egy új életre indul. Ez az élet a megszentelődésben való növekedésen át halad előre. Szentség az Úrnak, kifejezi, Isten népe életén meglátszik, hogy Őhozzá tartozik.

A római levél olvasásába kezdtünk, ami Pál apostol csodálatos bizonyságtétele, mindarról, amit az Úr kijelentett neki (Rm 1,1-32).  Határozottan vallja meg, hogy ő elhívott apostol.  Nem magát nevezte ki, hanem a feltámadott Úr választotta ki, és hívta el az evangélium szolgálatára.  A középpontban az evangélium van. Az a drága jó hír, amit a saját életében is megtapasztalt. Amiről tudja, hogy Isten ereje. Megtapasztalta az apostol, Isten munkáját, amit az ige hirdetése által vitt végbe. Isten munkaeszköze az evangélium. Erő van benne, olyan erő, ami máshol nem található. Képes reménytelen helyzetben lévőket talpra állítani. Pálnak nincs szüksége a világ módszereire, nem vesz át tőlük semmit, mert elég az ige, a kegyelem. Az evangélium ma  is Isten ereje, hisszük-e ezt?

Pál nem szégyelli az evangéliumot, vállalja, hogy az igehirdetés bolondságát.  Nem szégyellem, az evangéliumot azt jelenti, akkor is ragaszkodom a keresztről szóló beszédhez, ha az nevetségesnek tűnik mások előtt. Az Úr Jézust is kinevették, amikor Jairus leányára azt mondta, csak alszik. Halott volt, de Jézus előtt a halál olyan, mint az álom, mert fel tud belőle ébreszteni. Hisszük-e, hogy az Úrról szóló bizonyságtételben ma is életet formáló erő van? Ne feledjük el, az evangélium, a Krisztusról szóló üzenet, mindaz, amit Ő tett értünk, Isten ereje ma is. Az ige átsegít a holtponton, sőt kirobbant, mint a dinamit.  Amikor úgy látjuk, nem lehet tovább menni, az ige utat mutat, erőt ad, képessé tesz lehetetlennek tűnő dolgokra. Hányszor elcsüggedünk, elmegy a kedvünk attól, amit látunk magunk körül. Azonban ne erre, hanem mindig az Úrra nézzünk, ha így teszünk, Ő tovább fog segíteni. Nem hagy a gödörben, hanem kiemel onnan.

Miért is kell az evangélium? Mert az egész emberiség, romlott a bűntől, vagyis nagy bajban van. Nincs más megoldás, mint a kereszt. Pál nagyon jól tudja, hogy mindenkinek Krisztusra van szüksége. A belé vetett hit az egyedüli megoldás.

Isten úgy teremtette meg a világot, hogy az ember megismerhesse Őt. Azonban nem így történik, inkább eltávolodunk Istentől, különféle teremtményeket imád az ember.  Sőt egyre erőteljesebb az önimádat. Sátán megtéveszt, a nagy technikai fejlődés által azt sugallja, az ember az Isten. De ez nem így van, az ember is teremtmény. Minden, amire el tud jutni, Isten ajándéka. Ha azonban Őt nem ismerjük el Urunknak, ez meglátszik erkölcsi életünkön. Egyre mélyebbre zuhanunk, a bűn mélységeibe kerülünk. Innen csakis a hit, a Krisztusba vetett élő hit képes kiemelni. Nincs más. Miért? Mert Isten haragja alatt van az ember hitetlensége, és bűnös életmódja.  A harag alól, csakis Krisztus által kerülhetünk ki. Ő magára vállalta ezt, és meghalt, hogy élhessünk.  Így azután mégiscsak van esélyünk. Ezt ragadhatjuk meg, Jézus által élhetünk kegyelemből.  Így válhatunk ajándékká a világ számára. Az Úrral való kapcsolat által lelki ajándékot adhatunk egymásnak. Vajon adjuk?

 

 

 

SŰRŰ SÖTÉT VAN MINDENFELÉ

 

 

1.  

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;

Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!

Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

2.  

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.

És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

3.  

Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!

Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!

Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,

Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.

4.  

Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,

Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.

Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!

Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!

 

 

Isten áldásával.