|
I |
zráel nagy vereséget szenvedett, sok embert veszítettek el. Nem erre számítottak (1Sám 4,12-22). Odavitték a szövetségládát is. Mit kellett volna még tenni, kérdezhették egymástól a vereséget elemezve. Mit kellett volna tenni? Megvizsgálni az életüket, hogy valóban jelen van-e benne Isten. Hiszen az Úr küldött figyelmeztetést, elmondta, hogy baj van, és ezen nem változtattak. Azt gondolták ott van Isten, de nem volt ott. Abból indultak ki, mivel ők Istennek a népe, így bizonyos az Úr jelenléte. Isten nem hagy magunkra, gondolták. Bizony gyakran indulunk ki abból, mivel Isten népének tartjuk magunkat, Isten bizonyosan velünk van harcainkban, projektjeinkben. Különösen, ha kezdetben eredményesnek is látszik. Itt azonban vereséget szenvedtek, de még az sem végezte el bennük az önvizsgálatot. Jó odaállni az Úr elé és megkérdezni, mi is a probléma? Megdöbbentő, hogy a szövetségládát viszik a harcba, és nem jut eszükbe Isten üzenete. Két üzenetet kaptak, egyet Isten ismeretlen emberétől, a másikat a fiatal Sámuel által. Ezekben világosan meg volt nevezve a probléma. Csak ezek szerint kellett volna cselekedni. Hofninak és Fineásnak kellett volna bűnbánatot tartva változtatni gyakorlatukon. Bocsánatot kellett volna kérni, amiért miattuk elfordulnak az emberek az Úrtól. Azonban ez nem történt meg. Abban bíztak, elég, ha ott a szövetség láda. Isten jelenlétét semmi sem pótolja. Mert nem az eszköz, nem egy vallásos tárgy ad segítséget, hanem maga az Úr. Kitehetjük a keresztet, elmehetünk Úrvacsorázni, vagy beszaladhatunk egy istentiszteletre, ha nincs az Úrral élő kapcsolatunk, mindez nem segít.
A filiszteusok azt gondolták Izráel Istenét is legyőzték. Azon az állásponton voltak, elég egy kicsit összeszedni magukat, megbátorodni és kész a győzelem. Majd megtudják, nem ezért győztek, hanem azért, mert Isten a kezükbe adta Izráelt. Isten népét le lehet győzni, de Istent nem. Amikor a hívők, az egyház vereséget szenved, az nem jelenti azt, hogy Isten is vesztes. Istent nem győzheti le senki. Amikor a gonosz azt gondolta győzött Jézus felett, kiderült, hogy halálos sebet kapott. Jézus a győztes. Azonban Isten az engedetlen egyházat megítéli. Ezért szükséges, hogy hamis biztonság helyett, tartsunk bűnbánatot, újuljunk meg hitünkben, és kizárólag Őbelé vessük bizodalmunkat.
Élihez is eljutott a vereség híre, és őt különösen Isten ládájának az elvesztése viselte meg. Fineás felesége is úgy gondolja, oda van Izráel dicsősége. Azonban ez nem így van. A ládát elvitték ugyan, de a láda Istene ott van. Isten nem vetette el népét, és majd ad nekik lehetőséget az újrakezdésre, megmutatja a filiszteusoknak, hogy nem Őt győzték le, hanem csak Izráel népét. A szövetségládát elvehetik, és mindent elvehetnek, de az Urat nem. Ha megismertük Őt, és állandóan kapcsolatban vagyunk Vele, és olvassuk az igét, Ő velünk van. Ő maga ígérte, hogy az övéivel marad a világ végezetéig. Az Úr Jézust senki nem veheti el attól, aki hisz Benne, aki átadta, és Rábízta az életét. Az Urat csak én tagadhatom meg, én térhetek le a keskeny útról, de Ő nem taszít el magától. Ha vétkezünk is, odamehetünk bűnbánattal Őhozzá. Júdás is megkapta a lehetőséget, csak Ő rossz helyre ment. Ne emberekhez menjünk, hanem az Urat keressük.
Mit mondjunk tehát (Rm 6,1-11)? Mielőtt válaszolna a felmerülő kérdésekre, maga is kérdez, de a választ az Úrra, az igére figyelve adja meg. Nem mások véleményét gyűjti össze, hanem az igére alapozza válaszát. És az ige, és az Úr ismerete határozottan kijelenti, hogy a kegyelem, egy egészen új életet jelent. Egy új életgyakorlatot hoz a Krisztusba vetett hit. Ez nem vallásosság, elmegyek a kultikus helyre, viszek valamit az istenségnek, és ő majd ezért megbocsátja a vétkeimet. És ha eljövök a templomból élhetünk úgy mint eddig, mert aztán ismét eljövök, és megbocsátanak. A vallásos kultusz nem érinti az életünket, nem hoz gyakorlati változást. A Krisztusba vetett élő hit, igazi változást hoz létre. Nem úgy folyik tovább az élet, mint addig. A bűnt elhagyjuk, és az Ő nyomdokába lépünk bele.
Mire alapozza ezt Pál apostol? Arra, hogy a megtérés és az abból fakadó keresztség, a bűnnek való meghalást fejezi ki. Azt jelenti, aki Krisztusban bocsánatot nyer, az meghal a régi életének, a bűneinek, az már új ember. Ha pedig meghaltunk a bűnnek már nem élhetünk benne. Krisztus radikális változást hoz, meghalok a régi életem számára, a halott pedig már cselekvésképtelen. De nemcsak arról van szó, hogy a régi meghalt, hanem új életre támadunk fel. Arra támaszt fel a Szentlélek a régi, bűnös életből, hogy Krisztussal egy új életben járjunk. Tehát aki Krisztusé annak újjá lett az élete, és az látható. Van különbség a régi és az új között. Ha tíz év után kicseréljük újra a régi számítógépünket, lesz-e különbség? Igen! Mégpedig teljesítménybeli, vagyis minőségi különbség. Így van ez azoknál is, akik az Úr tanítványai lesznek, megváltozik, mássá lesz az életük. Látható különbségek jelennek meg. Például a Lélek megtermi gyümölcsét, azt, ami addig nem tudott jelen lenni. Mert a Lélek gyümölcse, nem az ember terméke. Mik is ezek? „De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Gal 5,22-23).
Az apostol azt kéri, most már úgy tekintsünk magunkra, mint aki meghalt a bűnnek, és él az Istennek. Igen, a tanítvány Istennek él. Ő az élete középpontja, az számít, amit Isten mond. Komolyan veszi Őt és a szavát. Most már nem csupán a fölösleges időmből adok neki néhány percet, hanem Rábízom azt teljesen. Istennek élni azt jelenti, Övé vagyok, Ő rendelkezik velem, Ő tervezi meg az életemet. Ő ad parancsot, mert Ő az én Uram, én pedig a szolgája vagyok. A szolga pedig az Ura akaratára összpontosít.
Ez azt üzeni, ne engedjünk a bűnnek. Jézus nevében nemet mondhatunk neki. Nemet mondhatunk a testünkön keresztül megnyilvánuló kívánságainak. Jézussal győztesek vagyunk. A bűn nem mindig bűnnek nevezett dolgokon keresztül támad, hanem adott esetben olyanokon keresztül, amik egyébként jók is lehetnek. A hangsúly azon van, kire bízom magam. Az Úr Jézusnak a sátán nem rossz dolgokat ajánlott fel, hanem olyasmit, amit az emberek jónak tartottak, amire vágytak. Siker, pénz, hatalom, és Ő nemet mondott rájuk. Isten országa nem ezen eszközökkel épül. Nem a világtól kapott javak visznek előre, hanem Isten Lelke.
VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!
1.
Végig megálld a nagy tusát!
Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, mit félretett neked,
A koronát, az életet!
2.
A célra fuss, hogy mennybe juss,
Ott vár reád az égi juss!
Az út oda bizton vezérl,
Krisztus az út, Krisztus a cél.
3.
Ne csüggedj el, Ő felemel,
Új erőt ád, csak bíznod kell!
Ha gondodat mind ráveted,
Segít vinni a terhedet.
4.
Bízzál, ne félj, a Krisztus él!
Ő hűn szeret és megsegél.
Csak higgy, és Ő lesz Mestered,
Urad, s mindenben mindened!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése