|
A |
szövetség láda hazaért, mert a filiszteusok megtapasztalták Isten hatalmát (1Sám 7,1-8,22). A helye Isten népe között van, számukra bizonyság, és ők tapasztalhatják meg az Úr jelenlétét. Azonban az ország szélén hagyták, úgy vélték ott is jó lesz, az élet perifériáján. Vizsgáljuk meg, hol kap szerepet Isten, az életünk közepében, vagy a szélén? Húsz évig elvoltak így is, nem hozták közelebb az életükhöz. Miért? Mert a világ volt rájuk hatással. De húsz év után rájöttek, nem is olyan jó a világ, Isten hiányzik. Sok mindent átvettek a környező népektől, és mégsem lettek boldogok. Mert nem a mások szokásaihoz, vallásához való igazodás tesz boldoggá, hanem az élő Isten.
A filiszteusok elnyomása tovább erősödött, de végre elkezdtek az Úr felé fordulni. Végre vágyakoztak Utána. Rájöttek, hogy magukban mindig szolgák maradnak. Őket csakis Isten jelenléte, a Neki való engedelmes élet teszi mássá. A Belé vetett bizalom ad szabad életet.
Isten üzen, szabadítás csak akkor történik, ha teljes szívvel Hozzá fordulnak. Ehhez el kell távolítaniuk a bálványokat. Isten nem osztozik. Nem ismer olyat, hogy kicsit a bálvány és egy kicsit Ő. Ő az egész szívünket kéri. Fél szív nem elég. Ő nem játszik olyat, segítsen meg, és aztán mi magára hagyjuk. Minden probléma ebből származik. Nem őszinte a közeledés, csak valamit akarunk és nem Őt. Ő pedig Önmagát adja nekünk. Kitakarítottuk-e a már az életünket a bálványoktól? Mi a bálvány? Ami teljesen hatalmába kerít, és meghatározza döntéseinket, tetteinket. Az, amitől már nem tudunk szabadok lenni, ami nélkül nem élet az élet. De aki megismeri az Úr Jézust, rádöbben, Ő az Élet. Ő mindennél többet jelent! Rá tudunk-e csodálkozni, hogy egy olyan egyszerű, jelentéktelen személy, amilyen én vagyok, fontos Istennek? Megrendít-e, hogy Jézus vére által Isten országa polgára lehetek. Nincs erre szó. Nem lehet elég hálás a szív.
Sámuel áldozatot mutat be, rádöbbenti őket, hogy Isten kegyelméből élnek. Nem önmagukért könyörül rajtuk, hanem a bárányért. Ő hal meg értük. És ez a bárány, Isten Bárányára mutat, Ő az, Aki elvette a világ bűnét. S Ő magára vállalta helyettem az ítéletet, Őérte, Isten szabadítással, győzelemmel ajándékoz meg. Jézusért élhetek győztes életet.
Isten győzelmet ad nekik. Csodálatos szabadítást, szemlélhetik az Úr hatalmát. Rá kell döbbenniük, hogy nem az ő taktikájuk, hadseregük volt a nyerő. Isten az ő mozdulásuk nélkül megugrasztotta a filiszteusokat. Isten hatalmas, csak bízz Benne. Ő ma is zavart okoz az ellenség között. Megmutatja, hogy nekünk csak bele kell lépni az Ő nyomába. Engedjük Őt előttünk járni, és cselekedni.
A győzelem után jön a hála! Ne feledkezzünk meg erről. Állítsunk emlékeztetőt az Úrnak. Jelezzük mindenkor, hogy nem mi, hanem, Ő győzött. Ő a győztes! Mindeddig megsegített minket az Úr. Neki köszönhetjük, hogy még élünk, és még mindig tart a kegyelem ideje.
Azonban hamar elfelejti az ember Isten tetteit. Nem bízunk az Úrban, és nem elég, az ahogyan Ő vezet. A világhoz akarunk hasonlítani. Így történt Izráel életében is. Királyt akartak. Olyanok akartak lenni, mint a többi nép. Nem akartak különbözni, ahogy a többi népnél szokás, igazodni akartak. Isten azt akarja, hogy különbözzünk, és éljünk úgy, hogy a mi életgyakorlatunkat vegyék át. A hitünk hasson a nem hívőkre, és ne az ő szokásaik győzzenek meg minket, Minden időben nagy veszély, Isten gyermekei a világ szokásait veszik át. Nem akarnak már világítani. És ezt gyakran fejlődésnek nevezik.
Isten megengedi, hogy királyt válasszanak, bár ez nem az Ő akarata. Azonban meg fogják tapasztalni mit jelent ember uralma alatt élni. Isten azt akarta, hogy ne ember uralkodjon felettünk, hanem egyedül Ő. Nagy a különbség ott, ahol Jézus a király. Ő nem tart igényt a javainkra, semmit el nem vesz tőlünk, hanem inkább Önmagát ajándékozza nekünk. Ő értünk élt a földön, életét adta oda szabadságunkért. Szabadok lehetünk sátán uralma alól, és csak Neki élhetünk.
A bűn bennünk van, írja Pál, és olyan erőt képvisel, amivel szemben mi tehetetlenek vagyunk (Rm 7,14-8,17). Még akkor is, ha látjuk, mit okoz a bűn, értelmileg elutasíthatom a gonoszt, de nincs hatalmam fölötte. A bűn a testet célozza meg, rajta keresztül igáz le. Megtapasztaljuk, hogy ami jónak tűnt, az rabbá tesz minket. A helyzet nem jó, a meccs vesztésre áll, de Isten beküldte a pályára Jézust, Aki megszerezte a győztes gólt. Ha magamra, vagy akár az emberiségre nézek, én sem tudok mást mondani, mint Pál: Kicsoda szabadít meg e halálnak testéből? Egyedül nem megy. De más emberek, és a tudomány sem tud segíteni. S. O. S. És ekkor Isten rámutat Jézusra. Nézz Rá, kéri. Nézz már végre rá, Ő szabadít meg Téged! Nem kell erőlködni, és elkeseredned sem. Fordulj Hozzá, és Ő megszabadít.
A szabadítást a kereszten vitte végbe. Meghalt, hogy életünk legyen. Aki Hozzá kiált és átéli a szabadítást, és már Jézusban van, az már úgy tekinthet magára, hogy szabad. Ezt a szabadságot Vele élhetem meg. Isten Lelke tölt be, Ő vezérel. Mert a Fiait nem hagyja magára, hanem Lelke által vezeti őket. A Szentlélek jelenléte a garancia a jó irányra és a célba érésre. Kegyelemből, Jézus által Isten gyermeke lehetek. Isten örököse. Hát erre már igazán meg kell emelni a kalapot. Ki gondolta volna, hogy ilyen lehet. Isten örököse lehetek. Krisztusban minden az enyém. Valóban így látjuk? Komolyan vesszük? Mert ha Isten örökösei vagyunk, akkor már nem kell a világtól koldulni a megélhetést, a támogatást. Az Atya mindent biztosít, amire szükségünk van. Ha ilyen örökségünk van, akkor nem szorulunk a világra, inkább mi segíthetjük azokat, akik még a világban vannak. Segítsük a Szabadító felé mindazokat, akiket a bűn még rabságban tart. Krisztusban szabadok lehetünk egy új, Istent dicsőítő életre.
Milyen jó!
Milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Jézus áldott szava oly gyógyító,
Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,
milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Szabadít, szabadít, szabadít!
Többé bűn-bilincs engem nem szorít,
Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,
Szabadít, szabadít, szabadít!
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Ez a krisztusi új testvériség,
Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,
Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Vele járni és győzni: ez a cél,
Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése