Jézus, Úr!

 

M

egvolt az első győzelme a királynak, ő pedig még tisztában van azzal, hogy az Úr adta ezt a szabadítást (1Sám 12,1-25). Isten megmutatta, hogy Ő most is ugyanaz. A királynak és a népnek továbbra is szüksége van Rá. A királyt nem lehet Isten helyére tenni, mert ő csak ember. Nagy kísértés, hogy valakit Isten helyére teszünk. Sámuel Isten elé hívja a népet  és hála istentiszteletet tartanak. Istennek adnak hálát. Istennek örvendeztek Saullal együtt. Tehát nem a király volt a középpontban, hanem az élő Isten, Akinek megtapasztalták hatalmát. Örültek Istennek. Örülök-e Istennek? Hálás vagyok-e azért, hogy van Megváltóm. Nagy kiváltság, hogy megismerhettem az Úr Jézus Krisztust, és mindazt, amit értem tett. Legyen ezért mindig hála szívemben.

Sámuel szívében mintha tüske lenne, fáj neki, hogy elutasították Isten uralmát az életük felett. Pedig Izráel népe specialitása pont az volt, nincs királyuk, hanem Isten az Ő uralkodójuk. De nem akarták, hogy továbbra is így legyen. Földi biztosítékra vágytak. Megszakadt az élő kapcsolatuk Istentől, így már a földi vezető jelentett biztonságot. Kellett valaki, akihez odamehetnek tanácsot kérni, aki ellenség fenyegetése idején sereget gyújt egybe. A király azt is jelenti, a népnek van állandó hadserege. Tehát már nem bíznak teljes szívvel istenben, hanem a politikai kapcsolatok, a pénz, a hadsereg jelentik a biztonságot, a támaszt. Kire támaszkodunk? Valóban az Úrra? Vagy nekünk is megvannak azok a biztosítékaink, amikre jó rátekinteni, amik megnyugvást adnak. Nem kell félnem minden rendben van. Vannak tartalékaim, nehéz időkben bevethetem a kapcsolataim. De ez nem igazi bizalom. Urunk azt mondta, elég minden napnak a maga, mert Atyánk tudja mire van szükségünk. Elég, ha van mindennapi kenyerünk, akkor felszabadult szívvel élhetünk, és dicsérhetjük Őt. Valóban elég a mindennapi kenyér? Valóban békességünk van, ha csak a mai napra szükséges dolgokkal rendelkezünk?

A nép elé áll a próféta és rámutat az Úr hűségére. Emlékezteti őket Isten szabadításaira, eléjük tárja azokat az időket, amikor átélték saját tehetetlenségüket, kiszolgáltatottságukat. Elmondta azt is, hogy őseik ezekből a helyzetekből mindig Istenhez kiáltottak, ő pedig megkönyörült rajtuk Küldött nekik szabadítót, és megmutatta csodáin keresztül hatalmát. Szinte beleégett a lényükbe, Istennek semmi sem lehetetlen. Ne félj, mert Istenünk hatalmas Király! Fordulj Hozzá bátran, és bízd magad rá!

De ők elfelejtették Istent.  Más istenekhez fordultak. Vizsgáljuk meg a szívünket, nem érvényes-e ránk is, elfeledjük az Urat? Különösen ma látni, az emberek elfelejtik Istent, más isteneket, vagyis bálványokat keresnek maguknak. D, még visszatérhetünk Hozzá. Várja, hogy bűneinket megvallva jöjjünk. Várja, hogy kimondjuk, vétkeztünk ellened. Izráel népe megvonta Istentől bizalmát, és ez fájdalmas. Ez beindít egy lavinát, de Isten jelen lesz. Mert Ő jelen van, azt akarja, hogy éljünk. Az ammóniak kezéből is megszabadította őket, és én azt vártam, majd ez megerősíti Istenbe vetett bizalmukat, és nem akarnak királyt. Nem így történt. Azt mondták, így nem jó, királyt akarunk. Mi volt a dolgok mögött? Olyanok akartak lenni, mint a többi nép. Gyakran ez húzódik meg a mi döntéseink mögött is. Szégyelljük az Urat, nem akarjuk már vállalni mások előtt. Mit szólnak, hogy még ő hisz? Kinevetnek, ha azt mondom, nekem még a Biblia a zsinórmértékem, és Jézus a mintám. 

Sámuel elmondja, nem kell mindezek ellenére sem félniük, Isten nem hagyja el őket. Ne attól féljenek, hogy Isten elveti őket, hanem a saját szívükre figyeljenek. Legyenek hűek az Úrhoz, féljék és szolgálják Őt. Vagyis én maradjak hű az Úrhoz. Nem Istennel van a baj, mert Ő hű marad, ha én hűtlen vagyok is, velem van a baj. Ha nem figyelek rá, ha azt gondolom, innentől elboldogulok magam is, letérek a keskeny útról, eltávolodom tőle. A világ is csábít, de ha az Úrra nézek, és Benne gyönyörködöm, megmaradok az úton. Ő meg tud tartani.

Pál továbbra is a zsidók iránt érzett féltő szeretetéről beszél (Rm 10,1-13). Lát is esélyt arra, hogy rádöbbenjenek, Isten elküldte a Megváltót. Sőt Ő maga az! Isten Krisztusban emberré eljött, hogy megmentsen minket. Ez azt jelenti, nem nekünk kell valahogy megfelelni, nem kell görcsösen erőlködni a törvény megtartásával. Azonban még ők ezt nem tudják. És sok ember nem tudja! Nincs helyes ismeretük, de vajon nekünk van? A Biblián alapszik a hitünk? Arra támaszkodunk, amit Isten kijelentett?  Ha igen, akkor nem magunkban, tetteinkben, eredményeinkben, pozíciónkban bízunk. Akkor már látjuk, hogy egyedül a kereszt a megoldás. Ott békéltette  meg Krisztusban Isten önmagával az embert. A kereszt a béke és az élet forrása. Aki oda elzarándokol, örök élet forrására lel. Jézusért ingyen kegyelemből megbocsáttatnak a bűneink, és új teremtéssé leszünk. Csodálatos, teljesen új emberré lehetünk. Az élő hit nem vallásosságot jelent, hanem egy egészen új életet. Más leszek miután befogadtam Jézust, mint ami voltam korábban, és ebben napról napra növekedem. Isten Szentlelke formál krisztusi emberré.

Pál hangsúlyozza a folytatást, Úrnak vallod Jézust! Vagyis nemcsak hiszed, hogy Ő a Megváltó, és feltámadt a halálból, hanem ez a feltámadt Jézus, az életed Ura. Úr az életed fölött. Nem Jézuska, nem egy jó fej, akiről jó olvasni, hanem Úr, Akinek parancsa van számomra. Úrnak lenni azt jelenti, hogy Ő a gazda, Övé az életem, és én minden pillanatban rendelkezésére állok. Nem én mondom meg Neki, mit tegyen, mi a kívánságom, hanem én állok elé: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?  Így Uram Ő? Tegyem Úrrá életem felett, és engedjem, hogy mint uralkodó irányítsa az életemet. Tegyem, amit mond, tegyem érvényessé törvényeit.

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

 

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

 

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

 

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

 

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

 

Isten áldásával.